Aki nyomon követi a helyzetjelentés kategóriát huzamosabb ideje, az nyilván tudja, hogy hogyan is állok az ünnepekhez. Tulajdonképpen számomra már nem bírnak semmi jelentőséggel, hiszen a gyermeki varázs teljesen eltűnt azzal, hogy felnőttem. Mindezek mellett természetesen ünnepek közeledtével lett is egy nagy adag emberundorom, mert egyszerűen idegesítő, hogy ilyenkor nem tudok közlekedni rendesen, s nem tudok elmenni egy liter tejért sem a helyi közértbe, vagy nagyobb boltba. Vagy azért, mert nagy a tömeg, vagy pedig azért, mert üresre vásárolják a boltot.
Idén sem volt természetesen ez másképp, s a nagy ünnepi hajtásban kezdtem is kimerülni, így már biztos volt, hogy ugyanazt akarom csinálni, mint minden más ünnepen: sokat aludni, és pihenni. Természetesen idehaza is volt nagy sürgés-forgás, de ebből a részemet nem vettem ki, lévén még 24-én is dolgoztam. 

Azonban 24-én délutántól jólesően belezuhantam az ágyba, s majd némi pihenés után szépen elkezdtem feldolgozni azt a tudatot, hogy bizony most két kellemes napom jön, amin feltehetően senki nem fog nyaggatni. Ugyan már „kinőttem” a karácsonyból, de azért hiányzott, hogy most sem borított semmit sem a hó. Ellenben két nappal azt megelőzően viszont igen: 

Korán kellett kelnem szombaton, és reggel 4-kor bizony még friss és érintetlen volt a hó. Kellemes érzés volt, ahogyan ropogott a talpam alatt, azonban ezt előttem már megtette egy macska, aminek a lábnyoma több utcán át tartott.
Sajnáltam, hogy másnapra már nem maradt belőle semmi, de érdekes volt végig bandukolni a városon vasárnap délután, s szépen körültekintően látni, hogy egy-két ember csatangol az utakon. Bár tény, hogy engem legjobban az érdekelt, hogy mikor érek haza, mert aznap már fájdalomcsillapítóval kellett kezdenem a műszakot, hisz olyan fáradt voltam már. 

Az év maradék részére nem is tervezek semmi komolyat. Lévén még jön három munkanap, majd utána egy szabad szombatom, ahol megpróbálok bevásárolni anélkül, hogy idegbajt kapnék. Szilveszterre pedig bevállaltam némi túlórát. Ugyan délután már szabadulok, de szilveszterre ugyanazt tervezem, mint eddig: semmit. Ennek egyszerű oka, hogy a karácsonnyal egyetemben ez is elvesztette a varázsát, hiszen felnőve belátja az ember, hogy semmi különleges nincs abban, hogy új évet kezdünk. A szórakozás persze vonzana, de sajnos ilyenkor a vad bulizás, s az alkohol körül forog a világ, én pedig a kulturált és józan élménygyűjtés híve vagyok.