Annak idején az a személy voltam, aki nagyon szerette a szabadidejét a friss levegőn tölteni. Imádtam kerékpárra pattanni, majd csak akkor hazaesni, amikor muszáj volt, vagy éppen az időjárás épp rosszra fordult, esetleg már annyira kiszáradtam, és éhes lettem, hogy már nem lett volna erőm tovább tekerni. Azonban ez a dolog megváltozott a munkába való állással, s sokszor a stressz is hozzájárult ahhoz, hogy inkább csak elmentem sétálni, s a „drótszamarat” csak akkor vettem igénybe, amikor dolgozni mentem.
Időközben természetesen ezen a viselkedésemen szerettem volna változtatni, amihez egyébiránt elengedhetetlen lett volna az, hogy minőségi darab legyen a kerékpár, amelyet használok. Mivel kerékpár lopás áldozata lettem nagyjából hat éve, így sajnálatos módon nem nagyon volt bátorságom ahhoz, hogy komolyabb összeget szánjak a biciklire, így aztán maradt egy olcsó, húszezres kategóriája szupermarket noname márkájú kerékpárja, aminek mindig volt valami baja. Ennek köszönhetően soha nem volt teljesen kész, mindezek mellett pedig el kell ismernem, hogy valóban rossz vétel volt, hogy arra alapoztam, hogy megfelelő vétel lenne számomra, hiszen amennyiben ismét lopás áldozatává válnék, akkor bizony kevés az anyagi kár. Végül aztán rászántam magam, hogy egy közép árkategóriát megcélozzak.
A fenti statisztika is jól mutatja, hogy még a hét közepén tartok, de már 125 km letekert távolság van a hátam mögött, s egyre inkább kezdek visszaszokni az utakra. Ez leginkább azért is fontos nekem, hogy ha valahová vezet bicikli út, vagy biztonságosan meg tudjam közelíteni, akkor mindenképpen a kerékpáros megoldást választanám, hiszen egyrészről egészségesebb, másrészről pedig olcsóbb is. Természetesen a fotókészítés sem maradhat el.