Ismételten el telt egy hónap, amely sajnos ismét nem a tervek szerint alakult.
A tavalyi nyaram szinte teljesen megvalósult idén is. Azaz a rosszul kalkulált szabadságkiosztásnak köszönhetően a pihenőnapjaim kivételével tulajdonképpen nem voltam huzamosabb ideig itthon. Ami azért kicsit megviselt, hiszen a nyár ismét tikkasztó hőséget hozott, s a munkahelyemen sem volt annyira elviselhető, habár ment a klíma, de az csak nagyjából pár fokkal hűsítette a benti levegőt. Ennek köszönhetően úgy vártam a szeptembert, s azzal eljövő egy hetes szabadságomat, mint a megváltást. De ahogyan lenni szokott, hiába terveztem előre. 

Ha már nem jött össze a mostani fővárosi kiruccanás, így elkezdtem mindenkit felkeresni, hogy ki az, aki ráérne ebben az időben. Természetesen most is sikerült programot találnom magamnak, s alig vártam, hogy végre elkezdődjön a kiruccanásom. Ugyebár tartja a mondás, hogy ember tervez, Isten végez, amely ebben a szituációban is tökéletesen érvényesült. Pontosan négy hónapnyi megfeszített munkatempó után örömmel értem haza, s már tervezgettem is, hogy másnap mit fogok csinálni. Úgy döntöttem, hogy az első nap mindenképpen itthon fogom tölteni, s sehová nem akarok menni. Ez meg is valósult, s annak már kevésbé örültem, hogy estefelé kezdődő torokkaparásom másnap reggel teljes megfázásban öltött szerepet, így a szabadságomat tulajdonképpen betegen töltöttem le.
A hétvége előtt persze összejött egy kisebb program, azonban ahhoz sem volt igazán kedvem, s csak azért vállaltam be, mert a hét elejit lemondtam úgy, hogy szinte az utolsó pillanatban kapott el a takonykór, s ugyan nem tehettem róla, de mégis égett a pofámon a bőr. Ahogyan néztük a szabadságom utolsó három napjára erős lehűlést és esőt írtak, így múlt hét pénteki napján végül sort kerítettünk egy kirándulásra. Bár lehetett volna jobb is, de igazából részben munkaútjára kísértem el ismerősömet, így aztán kissé korlátoltak voltak a lehetőségek. 

Természetesen minden átmenet nélkül egyik napról a másikra legalább 13°c hőmérsékletcsökkenés következett be, amelynek örültem az őrült kánikula után, ellenben nehezebbé tette a gyógyulásomat. Így aztán úgy mentem vissza dolgozni, hogy közben épp a megfázás végét jártam. A hideg időnek köszönhetően persze a héten is kitartott a köhögésem, így aztán jelenleg is kúrálom magam.
Persze komolyabb probléma nem volt, hiszen egy valaminek örülhetek, hogy legalább maradt még egy hetem, amelyet remélem megfelelően tudok majd eltölteni.