Az otthoni kikapcsolódásnak tökéletesnek mondható sokak számára egy elsőre szimpatikusnak tűnő film vagy sorozat, amely nem sokkal később az embert teljesen berántja. Olyannyira, hogy rajongója lesz, s akár többször is képes újra nézni az adott tartalmat. A forgalmazók és gyártók szemszögéből azonban harc a bevételért és nézettségért. Így a nézőnek hatalmas nagy érvágás az, amikor egy-egy történet lezáratlan marad miután nem érkezik újabb berendelés epizódokra vagy ahogyan sokan szokták mondani „elromlik”. Rengeteg szériában van mélyrepülés, de kevés az, amelyik onnan vissza tud kapaszkodni fénykorába. A Slidersnek ez sajnos nem sikerült.
Maga a sci-fi műfajnak nem vagyok rajongója. Indoknak inkább azt mondanám, hogy szériák terén nagyon válogatós vagyok és kevés olyan van, amelyik számomra valóban minőségileg nézhető, kedvelhető. Gyermekként a Sliders hatalmas sikernek örvendett. Igaz abban az időszakban sok településen csak a szabadon fogható tv csatornák voltak elérhetőek, így választék elég kevés volt. A sorozat 1995 és 2000 között készült, s egy csatornaváltást is megélt, s minden bizonnyal ez költségcsökkentéssel is járt. Emellett sok érdekes információ kering az interneten az alkotók és színészek közötti ellentétekről, mely rányomta a bélyegét a szériára, s annak sorsára. Nyilván minket ez nem érdekel, hiszen egy minőségi sorozatról beszélhetünk, mely elég mélyre csúszott, majd lezáratlanul véget ért.
Az alap koncepció szerint egy egyetemista rájön, hogy hogyan lehet dimenziók között utazni. Azonban stabilitás hiánya miatt további három ember ránt magával, s ők négyen utazgatnak a dimenziók között véletlenszerűen bízva abban, hogy majd egyszer hazatalálnak. Személy szerint ez a koncepció nekem nagyon tetszett, hiszen rengeteg ötlet állt rendelkezésre az alkotóknak. Nem csak egyedi világokat tudtak létrehozni, hanem eljátszhattak olyan ötletekkel, hogy mi történt volna, ha egyes történelmi dolgok máshogy alakulnak.
Eleinte nagyon érdekes volt a sorozat, s idehaza az RTL Klub többször meg is ismételte. Azonban csak az évekkel ezelőtti pótláskor jöttem rá, hogy az első két évad az rövidebb volt, s utána követte a teljes évados harmadik évad. Az első két évad tehát minőségileg jobb volt valószínűleg több idő volt összerakni a szériát, így nem voltak üresjáratok, s nem érezte az ember, hogy szappanoperaszerű történet lenne. Habár tény, hogy akadtak olyan dolgok, amelyek már akkor is beleégtek az emberbe. Ilyen például a kertkapu tesztelése, ami eldöntötte, hogy vajon hazaértek vagy sem. Gyermekként különösebb nyomott nem hagyott bennem, de felnőttként újra nézve a szériát sokszor a fejemhez kaptam, hogy mennyire bugyután volt ez a megoldva, hogy a véletlenszerű utazások tovább menjenek.
Az első szakaszban nagyon érdekes volt, ahogyan többször boncolgatták azt a témát, hogy vajon mi történne akkor, ha a dinoszauruszok még mindig élnének. Nyilván érdekesnek hatott akkor még az akkor gyermekcipőbán járó tévés effektusok mellett is, ámbár azt gondolom nálam azért is hagyhatott mély nyomot, mert a szériát előbb láttam, mint nagy kedvencemet a Jurassic Parkot.
Magának a szériának nem volt főszála. Egyetlen egy közös pont volt, hogy mindenki haza akart jutni. Ezért is volt érdekes az, hogy minden egyes epizódnak szinte volt egy pontja, amikor valamit elhibáztak, s mégsem jutottak haza. Azonban elérkezett a harmadik évad, amelyben megjelentek az emberszemet evő emberszerű és pengeéles fogakkal rendelkező Kromagok, akik időközben főellenséggé váltak, s a széria elkezdett egyre többet foglalkozni velük, amelynek köszönhetően elkezdett unalmassá válni a sorozat. Főleg azért, mert nem igazán akartak a bevált recepten módosítani a készítők, de sajnos ez elég nagy veszteség volt a széria részére. Gyermekként pedig szinte tragédiaként éltem meg, ha egy sorozatból kiírták valamelyik karakterem vagy nem úgy alakult, ahogy én vártam. Így aztán amikor az első főszereplő távozott hatalmas trauma volt számomra, ámbár a helyére érkező női főszereplővel még megbékéltem.
Elindultak a változások, s sajnos a széria egyre akciódúsabb és sötétebb tónusú lett. Ezzel is megtudtam volna békélni, hiszen a harmadik évad zárása még elég érdekesnek bizonyult. Majd másnap pedig érkezett a negyedik évad, amelyben teljes döbbenettel néztem szembe, hogy újabb főszereplő távozott. Még megbocsájthatónak éreztem volna a dolgot, ha nem kapott volna ez a történetszál egy még sötétebb tónust.
Valószínűleg a magyar közönség is hasonlóan érzett a szériával kapcsolatban, hiszen az RTL Klub levette a képernyőről. Ezután hosszú csend következett, hiszen annak idején az internet nélküli világban elég nehéz lett volna felkutatni a szériát, s pótolni az epizódokat. Majd egyszer egy véletlen beszélgetés folytán betévedve a szülők hálószobájában megpillantottam a TV2-t, s rajta a Sliders-t. Megdöbbenve láttam, hogy az induló négy fő karakterből már csak egy van. De láttam, hogy ez az a sorozat, amit én annyira imádtam. Így akkor magamévá tettem a sokak által – jogosan – utált ötödik évadot is.
Függetlenül mik voltak az indokok én azt gondolom kreatív írok és készítők teljesen kulturáltan és minőségi módon tudták volna a főszereplőket lecserélni. Ellenben az ötödik évad valami hihetetlenül botrányos és unalmas volt, s semmiféle magyarázat nem volt arra, hogy mit miért csinálnak. A legkegyetlenebb az volt, amikor korábbi kiírt főszereplőnket visszahozták egy fél epizód erejéig, hogy aztán kegyetlenül halálba taszítsák a karaktert. Majd pedig eljött az évad vége, s minden bizonnyal nem készült senki arra, hogy a sorozat nem ér véget, mert egy cliffhangert kapott végül.
A Sliders pedig tökéletesen az a széria, amely remekül indul, majd elindul a mélybe, ahonnan nem tud végül megújulni.