Remek megfontolás volt részemről az, hogy visszatérek a South Parkhoz, amelyről az a véleményem, hogy az évek alatt eléggé ellaposodott ahhoz, hogy unalmassá váljon számomra, s már ne tudjam élvezni az epizódokat. Nem is véletlen, hisz nemsokára harmincadik évfordulójához ér, s minden bizonnyal hatalmas nézettséget fog hozni, ha elérkezik majd az utolsó rész. Ez természetesen csak abban az esetben igaz, ha korrekt módon zárják le, s nem az utolsó pillanatban kap egy kaszát az otthonául szolgáló csatornától.
A széria túl van már a 300. epizódján, s sok mindenre már nem is emlékszem, amely a karakterekkel megtörtént. A botrányokra viszont igen. Továbbá arra is, hogy az első tíz évad mennyi újdonságot szolgált, s mennyire is szerettem annak idején. Miután elbúcsúztam tőle nem tudom, hogy a hat epizódosra írt évadok lettek minőségibbek vagy csak egyszerűen jót tett az, hogy egy ideig parkolópályára tettem, s most tértem vissza. Egyelőre pozitívnak érzem a sorozathoz való visszatérésemet, s a soron következő évadot is úgy tettem magamévá, hogy lekötött, s jót szórakoztam rajta.
A széria leginkább a szókimondóságáról vált híressé, s előtérbe kerültek a kisebbségek, s a politikai irányzatok. Nem kímélte a közismert embereket, s a politikusokat sem. Olyannyira, hogy bőven akadtak olyan részek, amelyeknél elgondolkozhatott az ember, hogy vajon ezt hogyan is adhatták le a televízióban. Főleg egy olyan korban, ahol elég visszafogott volt a tévéműfaj, s a trash tartalom nem igazán volt jelen még az interneten sem. Talán ennek is köszönheti a sikerét a sorozat, s elég nagy kihívás ennyi idő után is képernyőn maradni. Mint fentebb is említettem az évadok hat részessé csökkentek, így aki fel akar zárkózni annak bőven elég két órát rászánnia naponta. Engem eléggé bevonzottak az új évadok, s meglepődtem azon, hogy mennyire is élvezem őket ahhoz képest, hogy a többire már nem is nagyon emlékszem.
A számomra soron következő évadban mindenképp megmosolyogtató volt az angol királyi családot elővenni főleg úgy, hogy nem is nagyon követtem az ő életüket. Remekül sikerült őket kiparodizálni, de közben mégis sikerült megőrizni a sorozat intellektusát, melynek következtében bőven csalt mosolyt az arcomra az adott epizód. A karakterek hűek maradtak önmagukhoz még akkor is, ha már bőven rájuk félne némi vérfrissítés, de ez nem zavaró annyira, hogy keserű szájízt okozzon.
Az évad közepén remekül sikerült eltalálni a hangulatot, s annak külön örültem, hogy a karakterek is elég játékidőt kaptak. Ez azonban nem mondható el az utolsó részről, ahol elég sok karakterek ellenben kimaradt. Időközben természetesen ránéztem több oldalra, hogy képben is legyek a sorozattal, mert minden bizonnyal nem fogom ismét elkezdeni az első résztől, s már ott feltűnt, hogy időközben nagyon sok jól megírt karakter eltűnt. Ezzel kapcsolatban maradtak bennem emlékek, s kicsit meglepődtem, mert nem emlékszem, hogy bármelyik kapott volna komolyabb búcsúrészt vagy bármilyen magyarázatot.
Összegezve még mindig azon az állásponton vagyok, hogy az alkotók részéről remek ötlet volt behozni azt a megvalósítást, hogy egy évad csak hat részből álljon. Az adott témakört egyelőre jól eltudták találni az alkotók. Mindenképpen tartom magam ahhoz, hogy szintre hozom magam a sorozattal, de ilyen kevés epizódszám mellett nagyon hamar elfog jönni.