Gyermekkorom egyik legmeghatározóbb filmje az volt, amelyben egy apa tudósként a gyermekeit lezsugorította egészen kicsire észrevétlenül. Nekik pedig túl kellett élniük azt a pár napot, amikor a kertbe kerültek, s szembesülniük kellett az élővilággal úgy, hogy ők hozzájuk képest sokkal kisebbek. Sokszor eszembe jutnak a régi filmek köztük ez is, hogy mennyire is jól festene a moziban, ha a modern technológiával megcsinálnák, s nem látszódnának a különböző bábok példának okáért. A mai napig nem készült újragondolás a filmből ellenben a koncepciót remekül átvette a The Miniature Wife, amelybe véletlenül botlottam bele.
