Annak idején a Zoo alapkoncepciója megfogott, s egy véleményem szerint remek első évad után egyértelmű volt, hogy maradok a folytatásra. Szerencsére a majdnem tíz milliós nézettség is elég volt, hogy folytatódjon a sorozat, s egy érdekesen záródó második évad továbbra is arra késztetett, hogy maradjak a sorozat mellett.
Utolsó szezont láthattuk-e, vagy esetleg van-e még remény egy negyedik évadra egyelőre nem tudni, ámbár az első évadhoz képest a sorozat majdnem elvesztette a nézőinek 80%-át. Sajnos eme évad után valahol meg is tudom őket érteni.
Részemről, ami elgondolkodtatott, hogy a harmadik évaddal gyakorlatilag a sorozat elvesztette az eredeti alapkoncepcióját, ezáltal a sorozatcím is értelmetlenné vált. Mindezek mellett pedig kissé közelebbről megnézve talán még a büdzsé is csökkenhetett kicsit, mert sokkal inkább szólt a karakterekről, mint magáról a történetről a dolog.
Az alapkoncepciótól elég messze járunk. Míg az állatok az emberek ellen fordulásáról kezdődött az egész mostanra egy teljesen más koncepcióval álltunk szemben. Ugyanis az előző évad végén az emberek az állatok likvidálásában, majd pedig újra teremtésében látták a megfejtést a problémára, ami végül az emberi populáció terméketlenségéhez vezetett, valamint külön hibrid fajok kialakulásához.
Innen vettük fel a fonalat, pontosabban az eseménysor után tíz évvel. Számomra a legnagyobb csalódást az jelentette, hogy ugyan voltak megfelelő fordulatok, de sajnos azt kell mondanom, hogy nagyon sok sablont véltem felfedezni. Az már önmagában véve semmi meglepetést nem tartogatott, hogy természetesen lesz majd minimum egy karakter, aki meglepő módon teherbe esik, s az ő állapota jelentené a megoldást a terméketlenségi problémára. Mindezek mellett persze jöttek a különféle családfás ágazatok, árulások, s társaik, melynek következtében tulajdonképpen a címszereplők eltűntek szinte a képernyőről. Ebben az évadban nagyon állatokat nem is láttunk, hanem hibrideket, azokat is csak pár pillanat erejéig. Ekkor többnyire mindig megcsodálhattuk, hogy eme sorozatnak sem erőssége a CGI, tehát még arra a rövid pillanatra is sikerült teljesen illúziórombolót alkotni a sorozat készítőinek. Arról nem is beszélve, hogy a 42 percből sokszor csak üres beszélgetéssel ment el 35.
Az évad közepén már rendesen untam az egészet, de talán a sorozatnak az volt a szerencséje, hogy engem azért nem vesztett el aktív nézői közül, mert én egyben néztem meg a harmadik évadot, így aztán úgy voltam vele, hogy ha már elkezdtem, akkor végig is nézem, hiszen nem rettentő hosszú epizódszámú évadról beszélünk. Viszont azt kell mondanom, hogy sajnos nagyot kellett csalódnom a sorozatban, mert egy remek alapkoncepciót jóformán kukáztak, s egy teljesen újat építettek fel, amit viszont nem tudtak kordában tartani.
A sablonosság mellett talán ez volt a legnagyobb szívfájdalmam, főleg úgy, hogy lehet negyedik évad nem is lesz, ámbár fogalmam sincs, hogy egyáltalán merre is lehetne vinni még ezt a sorozatot. Talán az első évadnál jegyeztem meg, hogy nem is tudom, hogy vannak olyan koncepciók, amelyekről nem tudom elképzelni, hogy akár több évados is legyen, mert inkább filmen működne elkerülve a sablonos fordulatokat, kifulladást és egyebeket. Arról nem is beszélve, hogy az évadzáró nagyjából olyan volt, mintha felvezetne egy évadzárót.
Magát a sorozatot sajnálom, mert nem hiszem, hogy lesz folytatása, s rossz irányba vitték, de nem hiszem, hogy szeretném folytatni, ha folytatódik.