Még idén márciusban próbálkoztam be a United States Of Tara első évadával. Bevallom, kellemesen csalódtam.
Valahogy itthon nem igen lehet hallani a sorozatról, habár már bemutatásra is került. Nem döntöget nézettségi rekordokat, nem nyer sorra díjakat, nem beszélnek róla az emberek. Jóformán rá lehet mondani, hogy lazán esélyes a „méltatlanul hanyagolt” kategóriára. Mert valóban méltatlanul hanyagolva van.
A United States Of Tara tavaly indult Showtime csatorna sorozata, melynek középpontjában egy kisvárosi feleség, Tara áll, aki külsőleg átlagos háziasszonynak tűnik, azonban közelebbről megvizsgálva kiderül, hogy tulajdonképpen egy tudathasadásos középkorú nővel állunk szemben, akinek az életét jelentősen megnehezíti a sűrűn felbukkanó alteregói. Igen, mert nem is egy van, s az idő előre haladtával egyre inkább bukkannak elő új személyiségek.
Már korábban is írtam, hogy a United States Of Tara-t igazából nem lehet besorolni sehova műfajilag. Drámának nem elég drámai, komédiának pedig nem elég vicces. Persze nyilván vannak olyan kritikusok, akik lazán be tudnák sorolni műfajilag, én nem tudom hova tenni. Mint ahogyan fentebb említettem amolyan átlagos sorozatról van szó, amelyik nem döntögeti a nézettségi rekordokat, ellenben hozza a stabil, túléléshez szükséges számokat, így jelen pillanatban annyi bizonyos, hogy érkezik az újabb tizenkét epizódos évad, amely feltehetően jövő márciusban, azaz bő fél év múlva indul majd útjára.
A United States Of Tara első évada kerülte a direkt cliffhanger-t, azaz nem olyan évadzárót tett elénk, ami miatt falat kaparnánk az új évadig. Inkább csak csepegtetett nekünk pár információt Tara múltjával kapcsolatban. Tulajdonképpen megtudtuk, hogy a címben szereplő karakter többszörös személyiségének kialakulásához semmi köze nincs egy állítólagos nemi erőszakról, amiről természetesen utólag kiderült, hogy nem valósult meg.
Az évad rögtön egy halálesettel nyit: a Gregson család szomszédja váratlan egy éjszaka öngyilkos lesz. Ugyan ezzel a szállal nem igen foglalkozik az évad, azonban Tara férje – aki úgy véli felesége kezd rendbe jönni – végül megveszi a házat.
Az előző évadban már előjött Tara egy újabb személyisége, így egy újabb tűnik elő: egy pszichológus, aki ráadásul úgy hiszi, hogy a szomszéd ház egyik szobája a rendelője. Nekem kifejezetten tetszett ez a szál, hisz az első évadhoz képest úgy néz ki több pénz jutott a sorozatra, így gyakran lehettünk szemtanúi az évad folyamán, ahogy Tara az alteregójával beszélget. Persze Showtime produkcióról van szó, s mivel kábeladóról van szó, így az ilyen jelenetek többségénél néha kilógott a lóláb, s néha látványosan látszott, hogy a korábban felvett felvételeket montírozták össze. Hanyag munka, de mint említettem: kábeladóra készült sorozatról van szó, szóval ezt nem lehet felróni. Ellenben elég érdekes ebből a szempontból, hogy a tornádós epizód rendkívül jól lett megcsinálva, s a katasztrófa utáni város is remekül lett elkészítve.
Persze visszatértek a korábbi alteregók is, mint Buck, aki elcsavarja egy pincérnő fejét. Vagy a rendmániás Alice, illetve az állatias alteregó. T nevű alteregó viszont háttérbe került ebben az évadban. Kár érte, hisz az első évadban jó sok szórakoztató jelenetről gondoskodott, s a színésznőt is próbára tette, aki nagyszerűen tudta megoldani a helyzetet.
Az évadban azért voltak jó megoldások, de voltak felesleges üresjáratok is. Nagy pozitívum számomra, hogy végre Charmaine főbb szerepet kapott. Hiába egy ostoba, beképzelt tyúk, ettől függetlenül teljesen szerethető a karaktere. Érdekes volt az ő történetszála az évadon át. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy az alkotók merre viszik ezt a szálat, hisz a karakterről az évad folyamán kiderült: terhes.
Ami viszont eléggé rosszul lett eltalálva az viszont a Marshall-szál. Az alkotók már az első évadban ellőtték azt a poént, hogy a tinédzser fiú meleg, akinek szívszerelmét épp anyja egyik alteregója csapta le a kezéről (na ezért nagy pacsi az alkotóknak, én is néztem egyet akkor). Feltehetően nem igen tudtak mit kezdeni a karakterrel, ezért az évad első felében szépen megajándékozták egy heteroszexuális kapcsolattal. Ez egyáltalán nem illet ide, hisz a sorozat nem melegekről szól, így nem egy meleg srác vívódásait láthatjuk. Ráadásul az első évad után, melyben a fiú tanúbizonyságot tett arról, hogy ő aztán tisztában van rendíthetetlen nemi irányultságának – ahogyan a szülők is – mi a francot akar egy lánytól? Teljesen zavaros és kusza megoldás volt. Abban az esetben lett volna elfogadható, ha az első évadban ezt nem árulták volna el a készítők, vagy épp egy magát el nem fogadó srácot kaptunk volna. Így viszont hülyeség volt.
A másik orbitális baromság részemről ez az egész Vallhalla-hercegnő vagy mi a frász volt, aminek a középpontjában a Gregson család lánya állt. Megértem én, hogy valamivel le kell foglalni a többi karaktert, de ezzel?? Feltehetően az évad végével ez a szál is véget ért, mert ha ezt még tetézik a következőben esküszöm eret harapok magamon.
Egyértelmű, hogy még feltehetően évekig kell húzni Tara betegségének kialakulásának igazi eredetét, azonban a készítők már eléggé csepegtetik nekünk az információkat. Az első évadban egyfajta blöffszerű szál volt középpontban (ugye a nemi erőszak, melyről kiderült, hogy valójában nem is történt meg), addig a második évadban Tara múltjával kapcsolatban olyan dolgot tudhatunk meg, ami most legalább valós.
Itt jön a képbe egy bizonyos Mimi személye, akiről Tara sokáig nem tudja, hogy kicsoda. Ugyan sokáig lógott ez a szál az évad folyamán, de a készítők megkegyelmeztek nekünk, így a fináléban (vagy ahhoz közel) felfedték, hogy Mimi tulajdonképpen Tara és Charmain nevelőszülei voltak addig, míg igazi szüleik nem gondoskodtak róluk. Ráadásul a fent említett nő szolgálja a mintát Tara egyik alteregójának.
Direkt cliffhanger-t idén sem kaptunk. Viszont a készítők jó pár dolgot lefektettek a következő évadra. Feltehetően Tara-nak újabb alteregója lesz, hisz ebben az évadban is tűnt elő újabb. S itt van még az a bizonyos testvér, akiről csak annyit tudni, hogy beteg.
Az évad nekem tetszett. Ugyan nem emelkedik kultikus státuszba nálam, hogy többször újranézzem, de egyszeri megnézésre is tud szórakoztató lenni. Következő évadra is egészen biztos maradok.