Platform: PC
Kb. egy hete írtam meg a Silent Hill film kritikáját, melynek kezdő soraiban épp arról írtam, hogy magukkal a játékokkal nem játszottam, s csak kipróbálás erejéig jutottam.
Nos, a kritikám jövő hét hétfőre volt időzítve, azonban egyéb hangulati tényezőknek köszönhetően nekiültem az első játéknak is, s végül annyira beszippantott, hogy ki is pörgettem. Így ennek fényében azonnal közzé tettem a filmet, hogy közzé tudjam tenni a játékról szerzett benyomásokat.
Többször leírtam, hogy nem vagyok nagy játékos, 1-2 húzócím az, amit többször előveszek. Azokkal a játékokkal, melyekkel találkoztam szinte csak kipróbálás erejéig jutott, azonban pár címnek sikerült lekötni annyira, hogy valóban kipörgessem. Igaz, azóta is ott rohadnak valamelyik tokban.
Elég kevés olyan filmmel találkoztam, aminek „hírnöke” egy játék volt. Történetesen talán kettőt tudnék felhozni hirtelen, aminek a nevét is tudom. A Silent Hill ebből kiesik, ugyanis előbb láttam a filmet, mint ahogyan kipróbálhattam volna a játékot. Magáról a filmről csupa jót tudok csak mondani, semmi negatívat nem tudnék felhozni, esetleg a film befejezését, ami már folytatásért kiállt (habár jelenlegi hírek szerint nem lesz).
A film megtekintése után, természetesen az összes fellelhető anyagot elolvastam, amit érdemes a sorozatról tudni. Hiába, hajtott a vágy, hogy magamévá tegyem a játékot is, s kíváncsi voltam, hogy vajon milyen lehet a város utcáin bolyongani egy-egy karaktert irányítva. S persze nem utolsó sorban arra is kíváncsi voltam, hogy melyik a jobb: a játék vagy a film.
És melyik a jobbő Bevallom nem tudok dönteni. Ami nincs meg a filmben, az meg van a játékban, és fordítva. A hangulat megvan, a zene a helyén van, s szinte semmi nem hiányzik, amire szükség lenne.
A film és játék több helyen eltér. Akár a karaktereket nézzük, akár a történetet.
A játékban férfi karaktert kapunk, egy bizonyos Harry Mason, aki lányával, Cheryl-lel érkezik meg a városba, azonban egy lány jelenik meg a kocsi előtt, s Harry elveszíti az uralmát a kocsija felett, s kisodródnak az út szélére. Egy kávézóban tér magához, egy szőke rendőrnő társaságában, akinek van rendes becsületes neve is, még hozzá Cybil. Ugye a lányunk eltőnt, őt kell megkeresni, természetesen egy csomó akadályt leküzdve.
Először is ott van a város, melyet sőrő köd borít, s mellé még hóesés (a filmben hamu hullott) is párosul. A játék műfaját tekintve már az első percben megkapunk egy repülő fenevadat, ami kegyeskedik betörni abba a kávézóba, melyben tartózkodunk. Természetesen a Cybil-től kapott pisztollyal el is tudjuk intézni. Pulton egy jegyzettömb, későbbiekben ez hasznos lesz számunkra, ugyanis ennél tudunk menteni.
És itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy kiemeljem a játék egyik legnagyobb negatívumát: az irányítást! Grafikáról nem is ejtek szót, hisz egy 1998-as fejlesztésű, ’99-ben piacra dobott játékról van szó.
Jómagam egy időre visszatértem az XP operációs rendszerhez, hogy a hardverigényesebb játékokat gyorsabban tudjam futtattni. Legtöbb dolgot nem kapcsolok ki, csak ha problémát jelentenek. Az első probléma, hogy a gyári billentyűkiosztást nem lehet megváltoztatni. Ezáltal, ha a futást akarom alkalmazni, akkor értelemszerűen a Shift billentyűt kell nyomnom. 5 esetből 4-szer kidobott a játék az asztalra. Ugye, a csodálatos „beragadt billentyűk”. Persze visszalépni nincs értelme, mert nem kapjuk vissza a képet, csak a hangot, azaz az addig megtett pályarész rögtön el is veszik.
A másik pedig az a nyűves „ESC” billentyű volt, ami a legtöbb játékban szünet gombként funkcionál. Na ennél nem, azonnal kilép a játék. És elég nehéz volt leszokni róla, hogy ne azt nyomkodjam, habár egy-egy ijesztőbb résznél odakaptam…
Szerencsére nem csak kósza bolyongásról van szó. Ugyanis több térképet is magunkévá tehetünk, ezáltal megkereshetjük az adott helyszínt, ahová el kell jutnunk. Itt is felhozhatom negatívumként, hogy közvetlen billentyű nincs a térképhez (vagy nem találtam, de ez valószínűtlenebb), így az eszköztáron keresztül lehetett csak eljutni hozzá. Ezt persze az csak fokozza, hogy könnyű eltévedni, főleg a hosszú, s igencsak egyformának kinéző folyosókon, ezért perceként kell csekkolni azt a nyamvadt térképet.
Ahogyan a filmben is szerepelt, itt is megkaptuk a nappalból hirtelen éjszakába váltást, noha a játékban sokkal félelmetesebbnek hatott, mint a filmben. A filmből ismert teremtmények közül csak egy köszönt vissza, noha az tömegesen.
Ami viszont igen pozitív: nem csak arról szól a játék, hogy megyünk előre, hanem bizony olykor gondolkodni is kell, rejtvényeket kell megoldani, ami néha nem is olyan könnyű, mint ahogyan látszik. Annak fényében pedig végképp nem, hogy több helyről kell összegyűjteni az egyes megfejtésekhez szükséges tárgyakat, És persze ezeket mindig védi valami.
Természetesen ahogyan haladunk előrébb, annál többet tudunk meg a városról, s annak titkairól. Először is megjelenik Alessa, akiről kezdetben nem tudjuk, hogy kicsoda, de igazából ő irányít minket. A városban nem találkozunk szinte senkivel, leszámítva Dahlia-val, Kaufmann doktorral, valamint Lisa nővérrel, az utóbbi lesz a leginkább a segítségünkre.
És akkor jön a legnagyobb pozitívum, amit talán fel lehet hozni a játék kapcsán: a kötelező újra játszhatóság. Ugyanis négy lehetséges és egy bónusz befejezéssel rendelkezik a játék. Az első négy a tevékenységünktől függően következik be, míg az ötödik – amit egyébként távolról sem lehet komolyan venni – a másodszori végigjátszás, egy úgynevezett Next Fear végigvitel után válik elérhetővé.
A játék befejeztével megkapjuk képernyőn, hogy milyen eredményt értünk el. Én négy csillagból háromra lettem értékelve, továbbá a befejezések közül megkaptam a legjobbat, mely a Good+ nevet viseli.
Történeti szempontból a játék egy lépcsőfokkal jobb. A film és a játék összesen 3 darab azonos karaktert tartalmaz. (Van több is, de ahhoz ugye a többi játék ismerete szükséges). A film valamelyest butítva lett. Érthető ez a lépés a készítőktől, hisz abban a két órában nem lehetett volna felépíteni, s elmesélni az egész történetet, továbbá egy olyan embernek, aki korábban már játszott a játékkal, minden bizonnyal unalmas lett volna.
A játékban Dahlia teljesen negatív karakter a legnagyobb meglepetésemre. Hataloméhes, s emellett még szívtelen anya, aki saját lányát égette meg, aki tulajdonképpen meg teremtettek, azzal a nem titkolt céllal, hogy a megfelelő korba lépve megszüljön egy Istent. Ezzel szemben a filmben Alessa egy ártatlan kislány volt, akit boszorkánynak véltek, s a város hitbolond tagjai megégettek. Mindkét mű cselekménye abban egyezik, hogy Alessa túlélte a tüzet. A játékban Alessa egy része megjelenik csecsemő formájában az országúton, amit Harry és a felesége talál meg.
A játékban Alessa alapból birtokolt képességet, míg a filmben egy sötét erő (ő) jutattja hozzá. Ahogyan a filmben is megtudhattuk, Alessa összeégve, kómában a kórház alagsorában fekszik, Cheryl-re (a filmben Shannon) várva, hogy újra egy személy legyen. A filmben tökéletesen két személyé válik, addig a játékban újra önmaga lesz.
A legtragikusabb sorsú karakter nem Alessa/Cheryl, hanem a Harry-nek segítő nővér, Lisa, aki időközben rájön arra, hogy ő sem különb a város szörnyeitől. S miután beismeri magának, ő maga is egy lesz a város szörnyei közül, habár szerencsére vele nem kell harcolni, elég bezárni egy szobába.
És, ha már kivégeztük a történetet, akkor lássuk a végződéseket:
Alapjáraton négy van. Bad, Bad+, Good, és Good+. Mindegyik attól függ, hogy bizonyos dolgokat megtettünk-e, vagy sem. Az első ilyen dolog a motorbiciklinél van, a második pedig Cybil megmentése. Természetesen a legjobb befejezést akkor kapjuk, ha a motornál is megcsináltuk a plusz dolgot, és Cybil-t is megmentettük. A jó befejezésből csak Cybil hiányzik, akit feltehetően likvidáltunk. A két befejezés szinte megegyezik: Alessa megsemmisül, de előtte egy gyermeket ad át a lányát kereső férfinek, aki Good+ befejezés esetén a segítőkész rendőrnővel az oldalán, Good befejezés esetén pedig egyedül távozik.
Bad és Bad+ befejezésnél Alessa megsemmisül, s Harry ezáltal elveszti lányát. Az egyik befejezésnél Harry a földre rogy, s Cybil igyekszik lelki támaszt nyújtani neki, míg egy másik befejezésben láthatjuk, ahogy Harry belehal a balesetben szerzett sérüléseibe, ezzel is további elmélkedésre adva okot, hogy Silent Hill csak a képzelete, vagy maga a purgatórium.