Volt olyan – rajtam kívül -, aki várta ezt a sorozatot? Az alapkoncepció szerint adott egy fő karakterünk, aki a történet mozgatórugóját képezi. Vagyis pontosabban nem csak ő, hanem második személyisége is, aki nem éppen egy ma született bárány. Az NBC új üdvöskéjét a csatorna midseason időpontjába száműzte, s komolyabb marketing kampányt nem is kapott. Vagy legalábbis nem nagyon futottam bele. Megvallom őszintén azért nem tördeltem az ujjaimat, hogy láthassam a bevezető epizódot, de úgy voltam vele, hogy megannyi sorozatot kaszáltam el olyannyira, hogy egy bemutatkozó részre megelőlegezzem a bizalmat. Valahol persze éreztem, hogy nem lesz átütő siker, s én magam lepődtem volna meg, ha éppenséggel egy második évadot megért volna a széria.
A sorozat második epizódjára már nem is maradtam, bár kár is lett volna ugyanis a folytatás még gyengébbre sikerült nézettség szempontjából, így az anyacsatorna azonnal le is kapta a műsoráról. Így, akinek tetszett a leadott két epizód alapján az most minden bizonnyal eléggé ideges lehet.
Adott egy sikeres orvos, Dr. Jason Cole, aki szinte a legjobbat nyújtja a szakmájában. Ebből fakadóan természetesen vannak irigyei is, azonban magánélete gyakorlatilag nem létezik. Ugyanis létezik egy alternatív személyisége, amely pontban este nyolc után veszi át az irányítást, s másnapig meg sem áll. Főhősünk persze erről tud, s meg is teszi a legfontosabb intézkedéseket ahhoz, hogy másik személyisége ne tehesse tönkre az életét. Bizalmasával kifejlesztettek egy szert, melynek beadása után Jason alternatív énje képtelen előjönni. Egészen addig, míg a szer hatása el nem kezd csökkenni, s hősünk nem egy motelszobában ébred véresen.
Nagy elvárásaim nem voltak a sorozattal kapcsolatban, s azt kaptam, amire számítottam. Sokszor leírtam, s legalább ugyanennyiszer szoktam emlegetni, hogy ha nagy elvárásokat támasztunk valamivel szemben, akkor nem biztos, hogy azt kapjuk, amire számítunk. Az elmúlt évek alatt rendkívül sok olyan sorozat, film, játék kapcsán húztam a számat, ami elé nagy elvárásokkal ültem le, ellenben azokkal, amelyeknél ez hiányzott szinte tökéletes szórakoztatást biztosítottak. Így volt ez a Do No Harm-mal is, mert tudtam, hogy kiszámítható fordulatok tömkelegével lesz tele, illetve nem fog sok meglepetés érni. Ennek ellenére sem tetszett az első részt, sőt. Sokszor éreztem azt, hogy most fogom és kikapcsolom, de az igazság az, hogy lusta disznó voltam felkelni az ágyból, s inkább végignéztem, bár többször fordult elő, hogy hatalmas ásítozás közepette erősen álmaim hajóján fogok utazni, de kibírtam a 42. perc végéig.
A legnagyobb probléma nem a kiszámíthatóságban, vagy a klisék tömkelegében volt, hanem leginkább a szereposztáson. Egyszerűen a karakterek laposak, közömbösek voltak, s egyik iránt sem éreztem semmit. Nem utáltam őket, nem szerettem őket, egyszerűen csak voltak. És ez leginkább azért volt baj nekem, mert így nem is tudott szórakoztatni a bevezető epizód, mert akármennyire is próbáltak erőlködni a készítők egyszerűen nem érdekelt az egész. Mindezek mellett pedig ennyire pocsék színészt találni a főszerepre… hát hagy némi kívánni valót.
A legszebb az egész talán az, hogy olyannyira gyengére sikerült az egész, hogy egyszerűen nem is nagyon találkoztam pozitív értékeléssel, hozzászólással, ami viszont elég nagy szó. Még számomra is megdöbbentő, hogy olyan valami, amit nem várok képes ekkora csalódást okozni….
Ez nem jelenti, hogy nem próbálhatja be bárki, hisz ízlésről vitatkozni nem érdemes. Bár ki tudja milyen irányba vitték volna el a sorozatot, de majd lehet kiderül, hisz a 12 részes évadból csak kettő ment le. Mindenesetre, ha napvilágot is látna, én köszönöm szépen, nem kérem belőle.