A Glee azon sorozatok közé tartozott, melynek nem voltam ott az indulásakor. Igazából teljesen el is siklottam felette, s az írott ajánló sem győzött meg arról, hogy ezt nekem nagyon be kellene próbálnom. Körülbelül három hónapon keresztül folyamatosan foglalkozott vele a média, s rendkívül pozitív visszhang meggyőzött arról, hogy legalább a bevezető epizódot látnom kell. Magába szippantott, így ahogy sikerült felzárkóznom szinte ritka volt, ha nem voltam naprakész. A sorozat a frissességével, s zenei oldalával belopta magát a szívembe, s nem csak egy széria volt a sok közül, hisz a szereplők által feldolgozott számokat a mai napig meghallgatom. Sajnos utóbbi az, ami viszonylag hozza azt a minőséget, mint az elején. A zseniális első évad után jött egy remek második évad apróbb hibákkal, majd pedig érkezett egy vegyes érzelmeket keltő harmadik évad, mely után kíváncsian vártam, hogy mennyire fog bejönni a koncepció váltás a folytatásban.
Azt kell mondjam, hogy ismét egy olyan évadon vagyunk túl, amiben sajnos megvolt a potenciál, hogy a széria a régi fényében tündököljön, de sajnos a lehetőséget nem tudták kellően kihasználni a készítők, s az évadzárónál az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy vajon, ha nem lennének a zenei feldolgozások egyáltalán kitartottam volna eddig?
A legnagyobb probléma nálam az előző évadban ott rejtőzött, hogy egyszerűen nem tudtam élvezni az adott részeket, s szinte kizárólag a zenei anyag miatt ültem le hétről hétre. Leginkább ott éreztem a problémát, hogy ami a kezdetekkor még üdén, s frissen hatott, azt többször elsütve a harmadik évadra már igencsak megfáradtnak éreztem a koncepciót, s olykor az idióta megoldásoktól a falba tudtam volna verni a fejemet.
Először meglepődtem, amikor nyilvánosságra került, hogy úgy próbálják a sorozatot frissíteni, hogy a diákok többségét elballagtatják, s helyükre újak érkeznek. Kicsit keserédesnek éreztem, mert úgy voltam vele, hogy soha nem szokott jól elsülni, ha szereplőgárda szinte teljesen lecserélődik. Az éved végi keserédes zárása után pedig úgy voltam, hogy lehet épp ez menti meg a sorozatot, mert igencsak kellene már ide némi vérátömlesztés, hogy életképes maradhasson.
Ahhoz, hogy a rajongók, s a nézők ne pártoljanak el az alkotók azt a megoldást választották, hogy a diákok közül csak páran mennek el, s páran maradnak. S ezek közül is akadnak olyan húzókarakterek, amelyek majd visszatérnek idővel pár rész erejéig. Az elképzelés nem volt rossz, hogy nem csak a középiskola falai között játszódjanak a jelenetek többsége. Azonban ezek megvalósítása sokszor rosszul sült el.
Kezdetben még élt bennem a remény, hogy ez bizony jó lesz, s nem kell aggódni, hisz rengeteg új karaktert kaptunk idén. A probléma leginkább ott volt, hogy a New York-ban játszódó epizódok nagyon sok időt vettek el az új karakterektől, így sokszor megesett az, hogy nem tudtam hol is tart a középiskolai szál. Az évad közepe némileg élvezhető volt, s akkor még képben is voltam, de sajnos a fellángolás nem tartott sokáig, s a minőség lesüllyedt a béka segge alá. Sajnos azt kell mondanom, hogy szinte már csak megszokásból néztem a sorozatot, s csak azért nem hagytam abba, mert egyrészről így is elég sok széria esett ki, másrészről pedig még mindig ott vannak a feldolgozások zenei szinten, ami szerencsére még hozza azt a minőséget, amitől a Glee Glee.
Az évadzárás kiszámítható volt, s ezzel kapcsolatban ért a szériával az egyik legnagyobb csalódás. Így fontolóra vettem, hogy talán jövőre inkább kiszállok belőle, mert egyszerűen már nem élvezhető számomra. S minden bizonnyal nem csak én érzem így, hisz jobb napokat látott széria olykor 13-14 milliós nézőtáborából lassan csak 5-6 millió az, aki nyomon követi. Ennek ellenére jövedelmező lehet a sorozat, hisz az ötödik évad mellett egy hatodikra is kapott berendelést.
Mindenesetre az évadnyitót még bepróbálom, s az dönt majd a későbbiekben.