A legelső mobiltelefon, amit láttam az nagyjából majdnem akkora volt, mint egy tégla. A legelső mobil telefonunk, ami lett a családnak elég fapados volt, s volt is súlya eléggé. Akkoriban még hírből sem lehetett ismerni a DVD-t, főleg nem a Blu-ray technológiát, s a hozzá kapcsolódó eszközöket, mint a lejátszók, lemezek tömkelege. 3D-s megoldásokról már nem is szólva. Ebből fakadóan elég nagyot változott a világ, s sokszor rácsodálkozom, hogy mennyit változott technológia terén az emberiség által készített eszközök tárháza, s bevallom öregnek szoktam magam érezni. Pedig még a harmincadik életévemet sem töltöttem be, s bizony addig van pár év még ráadásul.
Visszakanyarodva az első mondatokhoz, bizony még elég kezdetlegesnek voltak mondhatóak azok az eszközök, amelyek lehetővé tették akár az otthoni, akár a moziban történő szórakozást. Ebből fakadóan volt hatalmas nagy kasszasiker Spielberg 1993-as őslényeket felvonultató filmje, mely szinte az első volt, amely digitálisan hozott létre különböző teremtményeket a filmvásznon. Annak idején egy szép szombat délutánon láttam a filmből az előzetes, amely azonnal felkeltette a figyelmemet, de sajnos fiatal koromra való tekintettel még nem hiszem, hogy akár a szülők, akár a mozijegy vizsgálók beengedek volna a terembe. Ha emlékezetem nem csal, akkor körülbelül negyedik osztályos lehettem, amikor a hazai kereskedelmi csatorna műsorra tűzte a trilógia első részét. A varázsa magával ragadott, s napokig a hatása alatt voltam. Azt hiszem gyermekként ez nem meglepő, s akkor született meg egy elszakíthatatlan kötelék a filmmel, amely későbbi általános iskolás éveimet végig kísérte.
Akkor egyetlen szórakozást a szabadtéri játékok, illetve a bicajozás jelentette. A nagy fél közt pedig maradt a tévézés öröme. Körülbelül másfél évvel később azonban ismét levetítésre került a legendás első rész, így már akkor felütötte az igény a családban a fejét, hogy ideje lenne egy videomagnó beszerzésének. Tovább növelte a vágyamat, hogy időközben rájöttem, hogy bizonyos jelenetek, amelyeket az előzetesből rémlett azért nem voltak az első részben, mert az a folytatás kedvcsinálója volt. Így mai napig emlékszem, ahogy számoltam vissza a napot karácsonyig, s hetente, kéthetente felkerestem azokat az üzleteket, videotékákat, amelyeknél kölcsönözhető volt a film folytatása.
A megtekintés után pedig újabb cél lebegett a szemem előtt: megszerezni ezt is. A „legkegyetlenebb” módszert alkalmaztam szülők felé, hogy akárhányszor csak lehetett – főleg, amikor ők is a szobában tartózkodtak – az első részt néztem. Ez olyan jól sikerült, hogy az utolsó megtekintésekkor, már alig volt hangja a filmnek, s a színvilága se volt már az igazi. Gyermekként hatalmas öröm volt megszerezni a második részt, amikor is szembesülnöm kellett azzal, hogy az újabb epizódra már javában „gyűjtik” a jegypénztáraknál a jegyet. Akkor pedig ismét fel kellett kötnöm a gatyámat, s nekileselkedni az új epizód begyűjtésének.
Később persze már engem is elért a változás szele, így amikor középiskolásként szembesültem a megjelent DVD változatokkal már nem kapálóztam értük (habár elég okádék borítót sikerült nekik rittyenteni személyes véleményem szerint), s megelégedtem a mezei másolatokkal. Bevallom évekig elő nem vettem egészen addig, amíg ki nem derült, hogy nem kerül forgalom Blu-ray változat is. A díszdobozos kiadványról nem csak lemaradtam, hanem a három milliméterre kilógó tokok valahogy nem győztek meg, hogy ezt nekem mindenképp meg kellene vásárolni. Aztán az őslények iránti láz elkapott megint, amikor is mindhárom epizód megjelent külön-külön, elfogadható áron, formában, így nagy meglepetés volt, amikor egyszer beléjük futottam. Persze az epizódok is jöttek velem. A hosszú szabadságomnak köszönhetően azonban ismét előkaptam ezeket a kiadványokat, s mivel már róluk esett szó a vásárlás napján, így ideje magáról a trilógiáról is. Méghozzá úgy, hogy felnőtt szemmel, mindenféle rajongói elfogulatlanságtól mentes írás születhessen róluk.
Azt hiszem kevés olyan ember van, akinek be kellene mutatnom a filmet, mely eddig három epizódot élt meg. Adva van egy milliomos, amely borostyánba zárt szúnyogban meglévő őslények vérét sikerül kivonnia, majd pedig klónoznia. Így a 65 millió évvel ezelőtt élt lényeket klónozás csodájának köszönhetően ismét megjelennek a földünkön. Ezen állatoknak egy rezervátumot, azaz egy fajta parkot rendez be egy közeli szigeten, amely csak arra vár, hogy megnyithasson. Azonban, mielőtt ez megtörténne szükség van pár ember véleményére. Így csöppenek szereplőink az őslényekkel teli szigetre. Természetesen a pénz mindenek felett, így az egyik dolgozó vagyonéhségének köszönhetően kikapcsolva a biztonsági rendszert szabadjára engedi az egykor élt lényeket, így mindenki élete veszélybe kerül.
A történetről továbbiakban felesleges szót említeni. Ugyan bőven vannak benne logikátlanságok, de ezek felett szemet lehet hunyni. A korszakalkotó első rész esetében pedig mindenképp szót érdemes ejteni a látványról. Meglepő lehet, de mégis csak egy húsz éves filmről van szó – mely egyébként tavaly debütált ismét 3D-ben -, így még nagyobb meglepetésre adhat okot, hogy már annak idején mire is voltak képesek a filmes szakmában dolgozók.
Azt hozzá kell tenni, hogy a Jurassic Park volt az első olyan film, amely teljes mértékben animált állatokat használt fel. Ezek valóban jól sikerültek, s tényleg közel állnak az élethűséghez, azonban a két éve megjelent Blu-ray technológiának köszönhetően immáron nagy felbontásban is rohangálhatnak a képernyőkön Spielberg őslényei. Ott azonban már olykor láthatóvá válnak azok a bizonyos lólábak, s több olyan jelenet is akadt, amelynek igazán észrevehetőek, hogy számítógéppel kreált őslényekkel van dolgunk.
Ha alapul vesszük a történéseket, s az élőlényeket, akkor bizony bőven akadhatnak kérdés okunk. Bár feltehetően ezek abból fakadhatnak, hogy a film alapját szolgáló könyv eléggé keményen meg lett vágva, hogy végül mozivászonra kerülhessen. S persze az mellett sem szabad elmenni, hogy még így is két órás alkotással van dolgunk.
Szerencsére elég jól sikerült a szereplő válogatás, így nem igazán tudunk olyan karaktert említeni, aki tényleg idegesítő lett volna. Mindezek mellett pedig sikerült egy olyan hangulatot megteremtenie, ami valóban magával ragadja az embert. Az őslények megalkotása nem volt hatalmas költségvetésű darab, hisz „csak” 67 millióból készült, de világszerte majdnem elérte az egy milliárdos bevételt. Így aztán 1993 nyarának egyik legnagyobb sikerfilmjéről beszélhetünk.
A szórakoztatóiparban jellemző az a fajta hozzáállás, amelyet úgy nevezünk, hogy „addig üsd a vasat, amíg meleg”. Szerintem mindenki tudna kapásból legalább két-három olyan alkotást mondani, amelynek volt egy nagyon jó első része, de a siker miatt további, de már sokkal színvonaltalanabb folytatásai készültek. Nos, valahogy így jártak a visszatért dinoszauruszok is. Ugyan sok kritika érte Az elveszett világ – Jurassic Park névre keresztelt második részt, de szerencsére én azok közé tartoztam, akiknek ez maradéktalanul bejött.
Ugyan akadtak benne negatívumok, s logikai bakik, de ezek száma nagyjából megegyezett az első résszel. Így több év után, rengeteg megtekintés után is továbbra is élvezhető maradt számomra, habár így is akadtak megválaszolatlan kérdések. Bár némi után olvasás után némi megvilágosodás történt ebből a szempontból, ugyanis a második rész alapját is Michael Chricton által írt regény jelenti. De mivel volt egy bizonyos költségvetés – mely alig érte el a 73 millió dollárt -, s bele is kellett férni a játékidőbe, így itt is bőven hullott a szövegszerkesztő „gyilkoló gépezete”
Ha a történetet alapul vesszük, akkor szembe kerül az első epizóddal, hisz elméletileg csak egyetlen egy szigetről volt szó. Ellenben a második részben már más helyszínen vagyunk, de természetesen ezt igyekeztek a készítők megmagyarázni. A korábbi Szereplőgárdából jó páran visszatértek kisebb, nagyobb szerepekben (persze kivétel ez alól az elhalálozottak). Alapjában véve történeti szempontból nekem nem volt semmi problémám vele, s igazán látszott rajta, hogy van tapasztalatuk a készítőknek, így már sokkal jobban rá tudtak feküdni az akcióra, s látványra. Ugyan nekem is akadtak olyan jelenetek, amelyeken húztam a számat, de ezeknek a száma elhanyagolható. Sokan szidták a filmet a San Diego-s T-rex pusztítás miatt, de nekem maradéktalanul tetszett.
Bár tény, hogy minőségileg nem szárnyalja túl elődjét, de legalább az én ízlésemnek köszönhetően legalább eléri. Így még nagyobb öröm volt, amikor végre nagy felbontású fizikai adathordozón is megjelent a „drága”. Ugyan véleményem szerint elég érdekes helyszínt tudtak volna produkálni, ha mondjuk az első rész helyszínét használják fel, de így sem akadt vele különösebb problémám. Mondjuk ebből a szempontból érdekes élményt nyújtott, hogy kerítések nélkül szabadon szaladgáló őslények tulajdonképpen mekkora veszélyt is jelentek.
Az viszont tény, hogy itt is észrevehető Spielberg zsenialitása, habár tény, hogy azért erősen észre lehet venni, hogy eme rész is inkább már azért készült el, mert rendkívül jövedelmező volt az első epizód a mozipénztáraknál. Ugyan nem ütött akkorát bevétel szempontjából, mint elődje, hisz „csak” 620 milliót hozott vissza, de még ez is elegendő volt ahhoz, hogy elkészülhessen a 2001-es harmadik rész, amelynek érdekes színvonalt sikerült megütnie.
Gyermekként elvakult rajongó voltam, amely azt jelentette, hogy nem igazán értettem, hogy más miért nem érdeklődik a széria, vagy éppen miért nem tetszik neki. Amikor persze kiderült, hogy jön a folytatás, akkor bizony elég sok időt kellett kivárnom, ami felért egy kínzással. Alig vártam, hogy az új epizódot láthassam, azonban az nem hozta azt a minőséget, amit szerettem volna, s bizony hagyott maga mögött egy fajta ürességet. Nagyon meglátszott rajta, hogy más rendező keze alatt készült, s elég figyelemfelkeltő az is, hogy a 93 millió dolláros készítési költségekből még 400 milliós sem folyt vissza. Ugyan gyerekként próbáltam erősen védeni, még saját magamnak sem akartam bevallani, hogy bizony a szériát alapul véve, akkor ez már csak vizuális orgazmus keltéshez való, s egy „b” kategóriás akció-kalandfilmnek felel meg.
Mivel könyv formában csak két rész készült, így a harmadik epizódnak semmiféle alapját nem képezte nyomtatott formában megjelent kiadvány. Így teljes mértékben a készítőkön múlott, hogy milyen történetet hoznak össze. Ami nem túlságosan lett erős, hisz gyakorlatilag annyi, hogy két ember eltűnik a szigeten, s keresésükre indulnak. Azonban balul sül el, ugyanis lezuhannak a szigeten, s innentől pedig indulhat a menekülés.
Ugyan az első részből megismert Dr. Grant karakterét sikerült visszahozni, de talán ez az egyetlen, amire azt tudom mondani, hogy megmentette a filmet. Mert sajnos látványban valóban nagyon üt, de sajnos történetben már nem. Nincs semmiféle felvezetés, szinte azonnal belekerülünk az akcióba. Ugyan végig pörgünk, s a látvány sem utolsó, de azért az embernek ott marad az a bizonyos hiányérzete, s bizony ekkor lehet észrevenni, amikor más rendező keze alatt születik valami újjá.
Ugyan nem tudom, hogy vajon az előző epizódok mennyi jelenete készült nyílt terepen, de sajnos a trilógia záró darabjánál jó pár helyen látszik, hogy ez bizony stúdióban lett rögzítve. Érdekesnek találtam a zöldellő növényeket, elég sűrű dzsungelt, melynek az előző epizódokban nyoma sem volt. Az igazság az, hogy nekem az egész ebből fakadóan olyan sterilnek, s műnek hatott, így már nem tudtam élvezni, ha az előző részekhez hasonlítottam.
A fentiektől, ha eltekintek, akkor viszont maga a lezárás az, aminél az első megtekintéskor is néztem egyet. Ugyanis nagy harc, menekülés, és akkor egyszer csak vége. Nem úgy, mint az elődöknél. Itt gyakorlatilag azt éreztem, hogy talán kivágtak egy jó fél órát a filmből, s csak odacsapták a befejezést.
Viszont, ha nem támasztunk elvárásokat, s nem hasonlítjuk az epizódokat (bár a harmadiknál elég nehéz), akkor még élvezhető mozidélutánt is tudunk csapni. A vizuális hatáshoz sokat hozzá ad a nagy felbontású forrás, de azért itt megjegyezném, hogy azért el is vesz belőle, hisz ami például egy VHS formában nem volt észrevehető, az most itt az.
A hangvilág mellett viszont nem lehet elmenni. A legutolsó megjelent változathoz olyan hangzást sikerült csapni a készítőknek, amelyről minden bizonnyal a szomszédoknak sikerült tanúbizonyságot szerezni, hogy mennyire referencia anyag. Kérdés persze adott, hogy vajon ők ezt mennyire élvezték.
Összegezve azt gondolom nincs olyan ember, akinek be kellene mutatnom a trilógiát. Persze felnőtt fejjel már napellenző nélkül szemlélem mindhárom epizódot, s a hibákat is észreveszem.
Elméletileg készül a negyedik rész, s bízom benne, hogy sikerül megütnie egy bizonyos minőségi szintet.