Nem igazán voltam képben az ép aktuális trendekkel, mivel nem volt HBO előfizetésünk, ahol a „legmenőbb” dolgokat nyomták. Azóta persze eltelt jó pár idő, s az internet térhódításával már a csatorna hírneve is megkopott eléggé. De elsősorban ennek köszönhetem, hogy annak idején megismerkedtem a South Park-kal.
Talán a 11. évadig sikerült eljutnom a jelenleg 17 évadát taposó szériának. Igazából nálam nagy minőségromlás nem következet be, már ami az én ízlésemet illeti, így arra, hogy miért is hagytam abba, talán csak annyit tudok válaszolni, hogy egyszerűen „elfelejtkeztem” róla, s kikopott az általam nézett sorozatok erős mezőnyéből. Azonban ez a mezőny eléggé megváltozott, s sajnos mostanra szinte csak azért nem kaszálok sorozatot, mert nem lenne mit néznem. S mivel egyébként is a Comedy Central az a csatorna, amelyet beállítok az elalvásomhoz – amely egyébként orrba-szájba nyomja a szériát -, így végül a tartalom kínálatának köszönhetően ismét visszatértem a sorozathoz. Mivel nem igazán volt kedvem azon mélázni, hogy pontosan hol is hagytam abba, így végül úgy döntöttem, hogy a legelejétől veszem fel ismét a fonalat.
Az első évad egy cliffhangerrel ért véget, ami nem más volt, mint kicsoda is Eric Cartman apja. Az, hogy a készítők nem teljesen százasok, az már az első szezonnál kiderült, de meglepő volt, hogy hogyan is oldották fel az évadzáró cliffhangerét. Hozzáteszem, talán kétszer néztem újra a szériát addig, amíg abba nem hagytam, de az igazság az, hogy nem igazán emlékszem sok mindenre, így nekem is elég meglepetés volt az a húzás, miszerint Cartman mama gyakorlatilag hermafrodita, így az a kérdés, ki a kis hájpacni valódi apja.
A fenti kérdésre keresendő válasz igazából eltörpül, mert bevallom konkrétan nem is emlékszem arra, hogy erre valóban megtalálták-e a választ, ugyanis a többi részek minősége magasan felülszárnyalta az évadnyitót, s valóban élveztem annyira, hogy nem bírtam abbahagyni. Mondjuk ez remek érv, hogy miért ne daráljunk sorozatot, azaz epizódokat csak szépen lassan, nem pedig tucatjával nézni, mert nem biztos, hogy mire valamit is kellene mesélnünk róla, vagy fontos részleteket kellene felidézni, sikerülni fog.
A második évad rendkívül sok jó epizódot szállított, s annak külön örültem, hogy most nem volt bontható két szálra az évad. Így szerencsére a politikai dolgok erősen hanyagolva lettek, aminek én nagyon örülök, lévén nem igazán vagyok képben a ’90-es évek kék zakós döntéshozóival, és azok döntéseivel.
Az viszont tény, hogy sikerült jó pár olyan epizódot szállítani, ami ennyi év után is szórakoztatóra sikerültek annak ellenére, hogy megtekintés közben azért felrémlett egy-két dolog. Ugyan az első évadban is lett kapírgatva, de végre a második évadban teljes szerepet kapott például Mr. Garrison, aki jó pár poént szállított nekünk kalapúrral történő „szakításának” köszönhetően. Azért bevallom őszintén ezeken az epizódokon sikerült még kuncognom is. Amellett viszont nem lehet szó nélkül elmenni, hogy az írók aztán elemükben voltak, hisz többféle módon halt meg például Kenny, ami még az előző évadhoz képest is változatos volt. És végre főbb szerepben láthattuk Vackor nénit is, aki még egy külön epizódot is kapott, ami viszonylag elég jóra sikerült, melynek végén volt egy meglepő csattanó is.
Ha őszinte akarnék lenni, akkor a második évad befejezése hagyott némi kívánni valót maga után. Mint ahogyan említettem régen láttam ezeket az epizódokat, s nagyon sok mindenre nem emlékszem. Így sokszor úgy éltem meg egy epizódot, mint ha soha nem láttam volna. Ebből fakadóan azért kíváncsi voltam már az évad végéhez közeledve, hogy vajon most milyen cliffhangert fognak bevetni a készítők. De sajnos ebből a szempontból kemény pofára esés következett, ugyanis úgy lett vége az évadnak, mint ha még lenne egy epizód.
Persze ez nem von le semmit az évad minőségéből, ami egyébként valóban elég jó volt, s végre sikerült mosolyt csalni az arcomra, s némi kuncogást is csempésznie mellé. Azért sajnálom, hogy annak idején elhagytam a sorozatot, s örülök neki, hogy a Comedy Central szinte minden áldott nap vetít össze-vissza mindenféle részt, mert így legalább megjött a kedvem, hogy végre visszatérjek hozzá.
A visszakapcsolódásnak köszönhetően már egyre több minden kering bennem, bár elhanyagolható azon epizódok száma, amelyeket tudom, hogy melyik évadban láttam. Ebből fakadóan kíváncsi vagyok, hogy mivel fog nyitva a harmadik évad, melyet pillanatokon belül elkezdek.