Azt hiszem remek döntést hoztam, amikor úgy döntöttem, hogy visszatérek a pár évvel ezelőtt abbahagyott South Park-hoz. Nem mondanám, hogy elkaszáltam, mert annyira rossz volt, hanem egyszerűen voltak nála már sokkal jobbak, s sikeresen kikopott a nézendők közül. Az eltelt évek alatt az általam követett szériák vagy befejeződtek, vagy pedig minőségileg már nem szórakoztattak, így végül az általam abbahagyottak helyére kellett valami más. Ha őszinte akarok lenni, akkor sokat gondolkoztam azon, hogy vajon ott folytassam, ahol régen abbahagytam, vagy pedig egyszerűen kezdjem elölről. Ugyan sok időt jelent tizenhét évadnyi felzárkózás, de mivel a régi részek eléggé szórakoztattak, ezért úgy döntöttem, hogy az első epizódtól fogom újranézni a szériát. Egyelőre a látottak alapján azt gondolom eddig a harmadik évad viszi a pálmát minőség terén.
Egyedül az első évadnál volt cliffhangernek nevezhető befejezés eddig. Ha őszinte akarok lenni, akkor igazából ez a fajta megoldás nem is hiányzott nekem, mert számomra így is élvezhető jelen pillanatban a South Park. Azt korábban is írtam, hogy a széria készítők biztosan nem épek agyilag, de ettől függetlenül még szórakoztató, amit megvalósítanak, vagy amit próbálnak közölni az ismert karakterekein keresztül.
Véleményem szerint ennél az évadnál volt az a fajta érzésem, hogy tényleg nem bántam meg, hogy visszatértem a sorozathoz, s inkább az első résztől csatlakoztam be ismét a szériát nézők közé. A harmadik etapban valóban elég jó alapanyaguk volt a készítőknek, s elég sok olyan témát sikerült megfogni, amelyre én is emlékeztem. Példának hoznám fel, hogy mekkora nagy Pokémon láz volt még általános iskolás koromban, s ezt a gyermeki rajongást iszonyatosan jól sikerült megfognia az alkotóknak.
Mindezek mellett természetesen akadtak olyan epizódok is, amelyek nem egy – a készítés idejében – aktuális témát próbált meglovagolni, hanem egy egyedi történetet próbált meg letenni az asztalra. A legnagyobb pozitívumot pont ezekben a részekben fedeztem fel. Az tény, hogy a társadalomkritika remekül működik a South Park részekben, viszont kérdés adva volt eddig is, hogy önálló lábakon vajon mennyit is tud letenni az asztalra. Eddig panasz nem igazán lehetett részemről, s a harmadik évad is szállított több epizódot, melynek alapanyagát teljes mértékben a készítők alkottak meg.
Ilyen volt például az évadzáró epizód, vagy az azt megelőző rész, melynek központjában a pubertálás, s egy végbélfertőzés állt. Ugyan elég idióta, morbid, s helyenként közhelyes, de még mindig szórakoztató.
Az eddig – ismét – megtekintett évadok közül nálam egyelőre a harmadik etap viszi a pálmát. Valóban elég jól összeszedett volt, s tényleg elég kevés epizódra tudnám rámondani, hogy végiguntam, s alig vártam hogy véget érjen.
Egyetlen dolog az, ami zavart: a szinkron. Nem tudom miért, vagy hogyan, s nem is néztem utána, de nem értettem azt, hogy az évad bizonyos epizódjaiban miért is cserélték fel a szinkronhangokat. Nem igazán volt világos számomra, hogy hirtelen miért cserélték két karakter hangját. És most nem úgy értem, hogy más szinkronszínész adta hangját az adott karakterhez. Hanem adva volt két karakter, akinek hangját összecserélték. Szóval ez nem kis anomália volt az évad során.
Összességében pedig valóban jót szórakoztam, s a maradék napokban igyekszem a többi epizódot is bepótolni.