Nem tudom valóban létezik-e ilyen, de egy ideje élem a „sorozat krízisemet”. Az általam nézett szériák száma drasztikusan lecsökkent. Amelyek tetszettek vagy vesztettek minőségükből, így abbahagytam, esetleg kínlódok velük, mert még nem vagyok kész a befejezésükre. És persze akadnak azok, amelyek tartották a befejezésükig a minőségi szintet, csak ugyebár már véget értek. Ebből fakadóan pedig egy ideje már nézelődöm a szériák között, hogy vajon melyik kelti fel az érdeklődésemet, esetleg melyik van kultstátuszba emelve a sorozatfüggők körébe. Ugyan ezen a téren nagy sikerre nem tettem szert ezen a téren, de szerencsére az utamba került az A Young Doctor’s Notebook minisorozat, mely olyannyira jól sikerült, hogy egy helyben ledaráltam mind a négy részt. Tekintve, hogy egyenként nem voltak több, mint 22-23 perc, így mondjuk ez nem is volt nehéz. Szóval az időhiánnyal rendelkezőknek is bátran ajánlható.
Ami számomra első körben meglepő dolog volt, hogy az alapszituáció nem az első részben bontakozott ki. Így a teljes háttértörténetet, csak a későbbi epizódokban válik teljessé számunkra. Bár bevallom nekem ez elég nagy meglepetést okozott nekem, de ez az egyik pozitívum, amelynek köszönhetően erős fejfájásom ellenére is a képernyőre tapadva néztem végig.
Az alapszituáció szerint adva van egy orvos, amely fiatalkorában vezetett naplójára akad. Innentől kezdve két szálon fut a történet, habár a fiatalkori énjének mindennapjaiból sokkal többet kapunk majd. Első körben furcsa lehet, hogy a főszereplőnk úgymond fiatalkori önmagával/főszereplőnk idősebb önmagával (megfelelő aláhúzandó) folytat érdekes eszmecseréket. Ámbár évad végére ennek oka is napvilágra kerül, így megválaszolatlan kérdések nem maradnak szerencsére.
Műfaját tekintve én elég nehezen lőttem be, hogy vajon hová is való lenne. De tény, hogy a fekete humor az viszont van benne, így nem biztos, hogy mindenkinek megfog felelni. Ugyan akadnak eléggé véres, s meghökkentő jelenetek, de mégis megtalálhatóak benne azok a dolgok, amelyek gondoskodnak arról, hogy jól tudjunk szórakozni, esetleg még mosolyt is csaljon az arcunkra.
Később természetesen a főhősünk kialakuló morfiumfüggősége az, amely végül kulcsfontosságú szerepet fog betölteni. Ami elég érdekes, hogy mennyire jól épül fel ez négy epizód alatt, s hogyan is bontakozik ki szép rendesen. Nekem ami leginkább bejött az az egyedi hangulat volt, s az ahogyan az egészet ábrázolták. Habár nincs könnyű dolga főhősünknek, aki egy világvégén található „kórházba” kényszerül, s mindez 1917-ben.
Bevallom a szereposztás miatt kicsit féltem attól, hogy vajon milyen is lesz majd. De szerencsére az első epizód meggyőzött arról, hogy felesleges volt az aggodalmam. A kiválasztott színészek, színésznők hihetetlen jól tudták hozni az adott karaktereket, s olyan hangulatot teremtett, ami tényleg erős volt ahhoz, hogy ne tudjam abbahagyni az első percek után. Azt gondolom nem volt egyik sem rossz választás, s ritkán láttam olyan vizuális alkotást, legyen az sorozat, film vagy bármi más, amiben egyetlen egy karakter sem irritált.
Amit egyelőre tudni a sorozatról, hogy készült szintén négy epizódos második évad – amely a késői időpont miatt holnapra hagyok -, de hogy sorozatzárás lesz, vagy évad, azt nem tudom. Mindenesetre kíváncsian várom a folytatást, s aki egy kis fekete humorra vágyik, s némi vér, s groteszk ábrázolás nem fekszi meg a gyomrát, annak bátran ajánlható.