Nem igazán van mostanában mit néznem, szóval egyelőre nem bántam meg, hogy visszatértem a pár éve abbamaradt South Park-hoz. Főleg azért, mert nem mondanám, hogy számomra minőségileg megromlott, hanem egyszerűen össze-vissza néztem az epizódokat, így végül nem is volt kedvem ismét előröl nekifutni, s látni, hogy vajon mi is lesz a végeredmény.
Ahogyan a The Big Bang Theory esetében itt is remekül tettem, hogy pihentettem egy kicsit a sorozatot, habár tény, hogy az előbb említett szériánál tökéletesen élvezem az új epizódokat, addig a South Park lakóinak történeteiből egyelőre még csak azokon vagyok túl, amiket már korábban láttam. Az mindenképpen pozitívum már, hogy egyre több részre emlékszem, habár erős a csábítás, hogy a távkapcsolón nyomjak egy gombot, s máris másik rész kerüljön terítékre, s ezzel is haladva. De egyelőre remekül bírom a kiképzést, s minden részt végigültem (vagy feküdtem).
Az évad nézése közben jó pár emlék felbukkant a sorozattal kapcsolatban. Mondjuk részemről meglepő, hogy évad közben kapott új intrót a széria, de már tisztán emlékszem arra, hogy ez volt az az évad, amikor is csatlakoztam a szériához. Először kábel TV-nk volt, s a Cool TV jóvoltából kapcsolódhattam be a South Park nézői közé. Aztán persze mindenféle másodkézből jutottam hozzá a részekhez, s a végeredménye az lett ennek, hogy teljes zavarba torkollott az egész.
Visszatérve a számomra épp aktuális évadhoz néztem egyet, amikor évad közben kapott új introt a sorozat. Nem tudom miért nem évad elején lépték meg, vagy miért nem vártak a következő évadig. Habár bevallom a minőséghez nem tesz semmit hozzá, vagy épp ellenkezőleg, von le bármit is. Csak részemről érdekes volt. Mondjuk nekem teljesen idegen hatást keltett, de kellett egy-két epizód, hogy megszokjam.
A soron következő évadról viszont az a véleményem, hogy kicsivel gyengébbre sikerült, mint az előző három. Ugyanis mióta tervben van, hogy felzárkózom (és 17 évadnyi lemaradás nem semmi) most fordult először elő, hogy egy rész felénél fogtam, s szépen megnyomtam a megfelelő gombot a TV távirányítóján, s ennek köszönhetően máris egy új epizód fogadott engem. A Pip-pel foglalkozó epizód véleményem szerint olyan szinten sikerült botrányosan rosszra, hogy számomra nézhetetlen kategória gyöngyszemének kiáltottam ki.
A sorozat új karaktere is bemutatásra került az évad elején. Ő nem más, mint az értelmi fogyatékos Timmy. Ha őszinte akarnék lenni, akkor a korábbi „South Park – pályafutásom” idején az egyik általam igazán rühellt karakterként volt jelen. Viszont ez most sincs másképp, s kiváltképp örültem az előző évadoknak, ahol nem szerepelt. Természetesen azzal tisztában vagyok, hogy a sorozat szürreális világát komolyan venni nem kell(ene), s az alkotók se épek agyilag. De valahogy ez a karakter az, amelyiknél akkor és most is azt éreztem, hogy nem tartozik ide. Részemről semmi problémám nincs a fogyatékos emberekkel, de véleményem szerint a South Park világa nem megfelelő ilyen karakter ábrázolására. Nehéz eldönteni, hogy most tulajdonképpen Az ilyen emberek mellett próbálnak kiállni az alkotók, vagy csak gúnyt próbálnak űzni belőlük.
A másik kifogásom az évadban az a két epizód volt, amely a sátánról szólt. Önmagában még nem is lett volna problémám vele, de korábban meghalt emberek arcait felhasználni, s úgy bemutatni, mintha egy remek kis parti résztvevői lennének a pokolban… háááát, szerintem több, mint túlzó volt. Mondjuk nem lennék egyik hozzátartozónak sem a helyében. Ha az én elhunyt családtagom kerülne bele ily módon a szériába, minden bizonnyal azonnali hatállyal levadásznám a készítőket.
Fentiek mellett különösebb negatívumot nem tapasztaltam a soron következő évad kapcsán. Akadt pár kiemelkedő rész, amelyre emlékeztem, de ennek ellenére kifejezetten tetszett újranézésre is. A szinkronos változatot követem egyelőre, s kissé meglepett, hogy az amerikai sugárzástól eltérően más sorrendben voltak az epizódok. Ez mondjuk lényegtelen az évad szempontjából, de azt továbbra sem tudom megérteni, hogy miért cserélgetik a karakterek hangjait? Például volt olyan epizód, ahol Kyle és Stan anyjának hangjait cserélték össze, de akadt olyan is, ahol egy mellékszereplő kapta az egyik főszereplő hangját, s a főszereplő pedig egy teljesen új szinkronhanggal vitte végig az adott epizódot. Ezt az anomáliát egyáltalán nem értem, de leginkább az oka az, amire kíváncsi lennék.
Összességében még mindig azon a véleményem vagyok, hogy nem volt rossz döntés ismét felvenni a szériát a nézendők közé. Persze kíváncsi vagyok az új, nem látott epizódokra is. S persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy mivel az epizódok csupán 20-22 percesek, így kiválóan lehet haladni, ha az ember gyorsan magáénak akar tudni egy adott évadot.