Magyar cím: Gravitáció
Vannak olyan filmek, amelyek az alaptörténetük, plakátjuk, előzetesük alapján nem fognak meg. Egyáltalán. Azonban olyan sok írás születik róluk, s ezt követően elkezdenek a csapból is ezek folyni, hogy egyszerűen muszáj őket megtekinteni. Nagyjából ez a helyzet illik rá a szóban forgó filmre is, amiről hónapokig lehetett hallani, de csak pozitívumot, majd pedig jött az Oscar díjátadás, ahol viszont majdnem minden kategóriában győzött a film. Ugyan tisztában voltam vele, hogy lehet pofára esek majd, de úgy voltam, hogy nem veszíthetek semmit.
Ahogyan az előzetes hírektől sem, úgy a filmtől sem sikerült hanyatt esnem. Leginkább azért, mert számomra úgy jött le az egész, hogy ez inkább a nagy vásznon működik pontosan a látvány miatt. Biztosan érdekes lehetett volna, de szöget ütött valami a fejembe. Még pedig az, hogy ha maga a film nem tetszik, akkor bizony lehet akármennyire is látványos, engem az nem fog lekötni. Ebből fakadóan pedig azért elgondolkoztam azon, hogy vajon nem-e a látvány volt az, amely sokakat megvett kilóra?
Az tény, hogy nem kell rendkívüli történet ahhoz, hogy egy film halhatatlanná váljon. Azt hiszem rengeteg példát tudna említeni mindenki műfajon kívül, műfajon belül. Ebből a szempontból nagyon nem is érdemes belekötni a fent nevezett alkotásba, hisz bárki tudna hasonló alap sztorit fabrikálva filmet alkotni. Az viszont több olyan jelenetben is feltűnt, hogy nagyon a 3D-s dolgokra mentek rá. Ami igazából nem is lenne baj, ha éppenséggel az emberek többsége nem épp otthon tekintené még. Annak ellenére, hogy rendelkezem 3D-s technológia tudásának birtokában lévő TV-vel, de valahogy nem éreztem rá késztetést, hogy ilyen formátumban tekintsem meg a filmet. Hisz leginkább az alakításokra voltam kíváncsi, hogy vajon mire is kapott annyi jelölést, s díjat ez.
Bár nem meglepő, hogy nem ismeretlen színészek tűnnek fel itt, de azért kicsit már zavaró, amikor egy évben már a huszadik filmben tűnik fel Sandra Bullock vagy épp George Clooney. Megértem, hogy A listás sztárok, de azért lehetne őket hanyagolni, s azért a feltörekvő generációnak is utat engedni. Viszont érdekes dolog volt megpróbálni két színészt, hogy vajon mennyire is tud elvinni egy egész filmet a hátán. Ha őszinte akarok lenni, s csak erre alapozni, akkor azt mondom, hogy sikerült. Viszont ezzel szemben én iszonyatosan unatkoztam.
Minden bizonnyal első körben a mozis közönség volt megcélozva, hisz feltehetően elég érdekes élményt nyújthatott a mozivásznon mindaz, amit az alkotóknak sikerült megvalósítania. Itthon is tökéletesen észrevehető volt, hogy mennyire valósághű minden annak ellenére, hogy az alkotás 98%-a nagyjából tökéletesen létrehozott CGI látványvilág, amely nekem valahogy kevésnek bizonyult azok után, amit láttam. Nem mondom, hogy életemben nem néztem meg még valamit azért, mert valaki, akit én nagyon preferáltam szerepelt benne, vagy pedig látványos volt az előzetes, amit láttam. De azt kell mondjam, hogy (szerencsére) sikerült ebből kinőnöm, s egyre inkább kevesebbek ezek a dolgok. De a kíváncsiság az évek folyamán nem lappadt, így nem tudtam kihagyni a Gravity-t, hisz nem volt már olyan nap, amikor éppenséggel nem találkoztam szembe valamivel, ami épp ezt a filmet igyekezett hype-olni.
Ilyenkor persze kérdés adott, hogy vajon miért is nem tetszett igazán? Esetleg a nagy elvárások miatt, amit a közönség visszajelzésének köszönhetek? Azt kell mondjam, hogy nem. Hisz alapjáraton sem mutattam felé nagy érdeklődést, s csak kíváncsi voltam, így elég érdekes lett volna, ha szépen esek egy nagyot elég keményen, méghozzá pofára. Nem volt véletlen, hogy a film megszerzése után vártam három hetet, hogy akkor tekintsem meg, amikor több napot itthon vagyok elkerülve azt, hogy egy szabad délutánomat feláldozzam, majd pedig húzzam a számat, hogy erre ment el az időm java része, s helyette csinálhattam volna mást is, ami értelmesebb, vagy amit jobban tudok élvezni.
Nem mondom, hogy élvezhetetlenül rossz film elé ültem le. Annak viszont igen, hogy moziban 3D-ben biztos látványosabb lehetett volna, de örülök, hogy itthon néztem meg, s nem mentem el. Egyszer épp megnézhető, de többször nem. De az az egy alkalom is bőven elég. Sőt! Ha őszinte akarok lenni itt egy gyönyörű példa arra, hogy nem mindig szabad követni a tömeg ízlését.