Magyar cím: Dinoszauruszok – A föld urai
Ilyenkor azért belegondolok abba, hogy milyen rég voltam is gyerek. Már akkor is kezdtem rajongani az őslényekért, habár elsősorban egy-két filmnek köszönhetően. Nem emlékszem pontosan, hogy hányadik osztályba is jártam akkor, de talán még alsó tagozatos voltam az általános iskolában, amikor megérkezett hazánkba a The Walking With The Dinosaurus, azaz honosított nevén Dinoszauruszok – A Föld Urai című hat részes sorozat.
Nem kell mondanom, hogy azonnal beleestem, s hat héten keresztül nyomon követtem, s minden egyes epizódját rögzítettem. Azóta nálam a feledés homályába merült leginkább azért, mert az epizódokat felkutatni, s ismét magamévá tenni nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Főleg, ha az ember gyermeke valamilyen normális minőségben szeretné ezt megtenni. Azért valahol a felnőttes naivitás is volt részemről, hogy az azonos című mozifilmről azt hittem, hogy majd valamiféle kapcsolata lesz az általam preferált szériával kapcsolatban. Ebből a szempontból pedig kemény pofára esés volt, így talán örülök is, hogy decemberi hónapban eme alkotásra nem maradt időm, így csak tegnap este tudtam itthon megtekinteni.
Amikor ráakadtam nem tudtam eldönteni, hogy egy sima mozinézős délutánom legyen itthon, vagy tesztelgessem tovább a készülékem 3D-s képességeit, lévén eme alkotás is elméletileg ebben a „módban” a legélvezhetőbb. Végül úgy döntöttem, hogy az utóbbit választom, s azt kell mondanom, hogy ha csak a látványt veszem alapul, akkor tényleg remek kis szórakozás volt. De csak akkor, ha tényleg csak a vizuális dolgokat veszem alapul. Azt kell mondanom, hogy valóban pofátlan húzásnak tartom, hogy egy régi angol sorozat után kapta a film a nevét, mert sajnos köze sincs hozzá. Annak ellenére, hogy láttam az előzetesek én még mindig hittem abban, hogy tényleg köze lesz hozzá, ha már a reboot korszakát éljük előszeretettel. De sajnos nem így lett, így kissé csalódott is voltam egész játékidő alatt.
Azonban azt kell mondanom, hogy ez a film bizony egy bizonyos korhatárban lévőknek készült. S ez bizony nem a felnőttek. Valahogy próbáltam arra összpontosítani, hogy mennyire jól is néz ki, s mennyire is látványos, de valahogy ez nem tudta az egészet elvinni a hátán. Hiába ide HD minőség, 3D-s látvány, s hiába nagy szeretet az őslények iránt, ha engem ez nem nyűgözött le. Ami legyünk őszinték, nem is véletlen.
Persze miután megnéztem olvasgattam is a témában, hogy ez pontosan miért is lett ilyen, illetve másoknak is hasonló véleményük van-e. S azt gondolom nem csak nekem rossz ízlésem ebben a kategóriában. Nem mondom azt, hogy feleslegesen kidobott idő volt, amit erre áldoztam, de az tény, hogy azonnal hatállyal töröltem a merevlemezemről, mert még egyszer nem tudnám végignézni. Hiába látvány orientált a világ ebből a szempontból. Ez a húzás nem jött be.
Minden bizonnyal a kisiskolások élvezhették az előadást, de szerencsésnek mondhatom magamat, hogy én nem ültem fél évvel ezelőtt a moziteremben, mert minden bizonnyal magamban azért jelentősen káromkodtam volna. A legnagyobb problémám leginkább az volt, hogy a vizuális megvalósítás nem volt összhangban azzal, amit tulajdonképpen letettek az asztalra. Ami nekem nagyon furcsa volt, hogy gyakorlatilag egy gyerekmesét kaptam, holott az első előzetesek pont hogy nem ezt sugallták. A legfurcsább, s a legirritálóbb pedig leginkább az volt, hogy a lények tudtak egymással emberi nyelven kommunikálni.
Ezzel egyébként semmi problémám nem lett volna, hisz láttam már olyan őslényes alkotást, amelyben ez jelen volt, s nem utáltam, s nem is húztam a számat, tetszett. Volt közöttük érdekes megvalósításúak is, de akadtak olyanok is, amelyek simán csak egy rajzfilmek voltak. És nem zavart. Ellenben itt nagyon nagy volt irritáció értéke, ami annak volt köszönhető, hogy ugyan beszéltek az állatok, de mégsem. Ez alatt mit is értek? Leginkább azt, hogy a karaktereknek egyszerűen nem mozgott a szája. Ez nálam teljesen kiverte a biztosítékot, mert nagyjából úgy nézett ki az egész, mint ha a szereplők telekinetikus képességekkel rendelkeznének, s gondolatukat közvetítenék a másik felé, s mi ezt hallanánk. Ugyan ez nincs így, de ennek ellenére ez nagyon nagyon zavaró.
Ahogyan olvasgattam nem voltam ezzel a problémámmal egyedül, így nem csak én voltam az, akinél ez kiverte a biztosítékot. Aztán némi utána olvasgatással rájöttem, hogy ezt gyakorlatilag a forgalmazónak, s a stúdiónak köszönhető. Ugyanis a jelenlegi alkotásban nem voltak beszélő őslények, s ezt a vándorlást követhettük volna nyomon. Némán. De mivel a célcsoport elsősorban gyerekek voltak, így kénytelenek voltak a készítők utólag némi szinkront is belecsempészni. Ami legyünk őszinték iszonyatosan rosszra sikerült. Ami számomra még nagyobb meglepetést okozott az nem volt más, mint az élőszereplős keret, melynek létjogosultságát egyáltalán nem éreztem. Sőt!
Bíztam abban, hogy majd tényleg egy elég tökös kis alkotást látok majd, de sajnos ebből a szempontból kellett némileg pofára esnem. Az legalább vigasztal, hogy 3D-ben megtekinteni nem volt rossz döntés, mert legalább látvány terén tényleg ott van a film. Sajnálatos módon minden mást alapul véve pedig nem ajánlható akárkinek. Nem csoda, hogy anyagi téren bukott is egy enyhét.
Azért nézhetetlenül rossz nem volt, de egynek még talán elment. De ezt is csak azért merem mondani, mert több napot kaptam szabadnapnak, s ebből is csak épp másfél órát vett el.