Kecskenyál blogja

Amivel leginkább elmegy az idő nálam, ha gép előtt vagyok az a youtube. Mindenki ismeri a közkedvelt videómegosztó portált, s szerintem nem kell senkinek sem bemutatni. Általában céltudatosan megyek fel, s az ajánlott videókat is megtekintem. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy egy olyan vizuális tartalomra tévedek, melyet csak azért nem kapcsolok ki, mert egyszerűen ledermedek, s azon kezd el járni az agyam, hogy tulajdonképpen most mit is nézek?
Na ez tökéletesen igaz lett a Man Seeking Woman-re.

Sorozatokkal nem állok túl jól. Az iskolás korszakomban sokkal többet néztem, mert megvolt az időm rá, hogy követni tudjam őket. Mióta beléptem a munka világába eléggé „kegyetlen” lettem, hisz ha valami nem tetszik, már a második rész után elűzöm őket a virtuális vadászmezőkre. Így lett, hogy összesen öt aktív sorozatot követek. Ebből fakadóan azért minden egyes újdonságra kíváncsi vagyok, mert azért nem lenne baj, ha lenne egy új kedvenc, melynek új epizódjaiért tudnék remegni.
Így alakult, hogy nagyon nagyra tartott címbeli sorozatnak végül nekiültem. Persze úgy, hogy előzetest nem láttam belőle, s pusztán a róla szóló írást győzött meg, hogy talán tenni kellene vele egy kört. Végül is húsz perc nem olyan sok. Be tudom szuszakolni az időmbe. Ennek köszönhetően nekiültem, de nagyjából a kilencedik percnél csak azért nem kapcsoltam ki, mert egyszerűen azon kezdett el járni az agyam, hogy most mit is nézek? Milyen mélyre tudnak ezek süllyedni.

Központi karakterünk Josh, aki frissen van túl egy szakításon. Ránézve a színészre egyből azon kezdett el rugózni az agyam, hogy vajon melyik alkotásban láthattam már, mert egyébként túlságosan is ismerős a srác. Persze tipikusan olyan képe van, akiről simán el lehet hinni, hogy az a lúzer, akin jót lehet majd röhögni.
Bevallom az első percek még azt sugallták nekem, hogy ténylegesen számíthatok valami jóra. Az égből eső jégeső, s a hulló madarak még meg is mosolyogtattak, hiszen ezek is pont arra voltak jók, hogy főszereplőnket bemutathassák. Innentől kezdve minden az átlagos mederben ment, s egyszer csak megkezdődött számomra a lejtmenet. Ugyanis megláttam, hogy a sorozat főszerepét alakító lúzerünk egy trollal (!!) randizik. Bevallom itt meglepődtem, s gondoltam valami különlegesre számíthatok, ha már ennyire éltetik. De nem. Egyszerűen nem találtam szavakat, s arra gondoltam, hogy ezt most a készítők tényleg komolyan gondolták, vagy csak szívtak valamit a hétvégén? Innentől pedig elkezdődött számomra az a fajta érzés, hogy már nekem égő, hogy ezt nézem.

Majd jött a mentális mély torkos, mikor a készítők behozták a történetbe a 128 éves Hitler-t. Ekkor azért már elgondolkoztam azon, hogy ezen kéne nevetni? Vagy ennek kellene szórakoztatónak lenni? Bevallom itt kicsit azért már ízléstelennek tartottam az egészet.

Biztosan lesznek olyanok, akiknek ez be fog jönni. Az tény, hogy nem tartom nagy számnak, s a humora is olyan (van egyáltalán?), ami nekem nem jön be. Mondanám, hogy volt ennél rosszabb, de azt kell mondanom, hogy nem volt. Mindenesetre egy biztos: egy rész bőven elég volt ebből az „izéből”.