Magyar cím: 9
Még a megjelenés idejében láttam eme animációs filmet, de olyan szinten a feledés homályába veszett, hogy egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne üljek neki még egyszer, amikor ismét „utamba került”.
Nem mondanám, hogy szerettem, de tetszeni tetszett. Mindenképp érdekesnek találtam, hogy a készítők hogyan is mesélik el az emberek pusztulását úgy, hogy az akár egy gyermeknek is értelmezhető legyen. Persze csak bizonyos kortól. Véleményem szerint műfaján belül egy olyan alkotással van dolgunk, amit bárki bepróbálhat, amennyiben a posztapokaliptikus téma vonzza.
A 9 egy fajta lightos Terminator alapú feldolgozásnak is mondhatnám. A film legelején látható egy varrt rongybaba szerűség, mely nem sokkal később öntudatra ébred. Elindul magányos útján, melynek köszönhetően a készítők kamera segítségével körbepásztázzák nekünk, hogy mi is maradt az egykori világból. Megsúgom: romhalmaz. Eme jövőkép tárul elénk, de okokat nem tudunk. Nem sokáig maradunk tudatlanok, ugyanis bátor karakterünk alig negyed órával később meg is tudja, hogy az emberek robotokat alkottak azért, hogy megkönnyítsék a saját életüket. Azonban ezek a gépek fellázadtak, s szépen elpusztították teremtőjüket: az embereket. Ennek köszönhetően gyakorlatilag csak a varrt bábuk azok, akik léteznek, s rendelkeznek emberi lélekkel. Persze ennek miértjére csak később kapunk választ. Az élet nem biztonságos, hiszen a gépek különböző formában itt is jelen vannak.
A karakterek vizuális felépítése bizonyos megjelenésbeli eltéréssel fűszerezve majdnem ugyanolyan. Természetesen mindegyik meg van nevezve a filmben. Viszont annyi érdekesség van ebben a dologban, hogy itt nem nevekről, hanem számokról beszélünk. Minden egyes ilyen kis baba rendelkezik egy számmal. A történet középpontjában a film címében is jelen lévő 9-es rongybaba áll.
Annak ellenére, hogy animációs köntösbe van bújtatva eme alkotás elmondható, hogy elsősorban felnőtteknek készült. Ennek ellenére jelen vannak a gépekkel vívott harcok, de kis karaktereink fizikai létének köszönhetően azonban itt nincs vér, tehát akár picit idősebb gyerekeket is le lehet ültetni elé. Ámbár elképzelhető, hogy a mélyebb mondanivalót nem fogják elsőre megérteni.
Hiszen itt tökéletesen bemutatásra kerül, hogy az ember mennyire is gyarló, melynek köszönhetően tönkre tette a világot maga körül. Azonban bemutatásra kerül, hogy ezek az apró teremtményeknek gyakorlatilag az elpusztított világ jelenti az otthont, s mennyire is be tudtak ide illeszkedni, s mennyi minden az, ami fontos számukra. Miközben egyre haladunk a történetben előre nyilvánvalóvá válik nekünk, hogy kis hőseink sokszor sokkal emberibben viselkednek, mint ahogyan tették annak idején az emberek. S pont ez az a fordulat, ahol a néző elgondolkozhat egyes dolgokon. Ez az, ami viszont mélyebb értelmet, s jelentést kölcsönöz a filmnek.
Látványilag nem találtam benne hibát. Azt gondolom vizuális szempontból tökéletesen kivitelezett darabbal találtam szemben magam. Ahhoz viszont, hogy ez működni tudjon elengedhetetlen voltak a szinkron hangok. Fontos megemlíteni, hogy a karakterek többségének egy-egy híres színész kölcsönözte a hangját. Mindezek mellett a hangulaton még tovább csiszol a zenei aláfestés.
Meglepő és érdekes. Nagyjából ezt a két jelzőt tudnám használni erre az alkotásra. Nem mindennapi animációs filmmel van dolgunk, amely nem egy tündérmese, de nem is véres akciómozi felnőtteknek. Azt gondolom, hogy kevesebb lettem volna, ha nem próbálom be annak idején, s nem nézem meg újra annak ellenére, hogy már nagyon sok mindenre nem emlékeztem. Örültem, hogy ismét magamévá tehettem vizuális szempontból, s aki még nem látta annak mindenképpen ajánlom.