Magyar cím: Az időutazó felesége
Eme alkotás is azokhoz tartozik, amelyek csak itt „hevertek” egy ideig megtekintés nélkül. Érdekelni érdekelt, de az nem látottakkal kapcsolatban némi fenntartásom van, amennyiben nem fog meg teljesen, hiszen szabadidőm roppant mód véges, így nem mindegy, hogy bizony mivel is ütöm el. A mai napon viszont úgy döntöttem, hogy végre megtekintem.
Mi is lenne ez az egész? Egyszerűen rá lehetne mondani, hogy egy csak romantikus dráma lenne, ámbár ez nem teljesen igaz. Sokan elgondolkoztunk már azon, hogy mi lenne, ha már gyermekként ismernénk azt az embert, akivel majd felnőttként összekötjük az életünket. Tovább gondolva, s mi lenne akkor, ha már jóval az első találkozás előtt megismerkednénk az illetővel? Pár mondatban talán így is lehetne jellemezni a The Time Traveler’s Wife-ot. Az első tíz percben nagyjából megismerkedhetünk Henry-vel, akiről elég fiatalon kiderül, hogy van egy különleges képessége: képes utazni az időben. Ezt sokan pozitív tulajdonságként fognák fel, de hősünk nem igazán van ezzel megbékélve. Elsősorban pont azért, mert akaratától függetlenül valósul meg az adott utazás, illetve minden egyes megérkezéskor teljesen meztelen, mely további kellemetlenségeket okoz számára. Utóbbi az, ami összehozza egy kislánnyal, Claire-rel, aki egy nap a felesége lesz.
Az első háromnegyed órában bevallom arra gondoltam, hogy majd arról fog szólni az egész film, hogy hogyan is jönnek össze ténylegesen, illetve milyen nehézségeket is fog majd jelenteni eme különleges képesség majd egy párkapcsolatban. Azonban sokkal, de sokkal mélyebbre ástak a készítők, melynek egyébiránt nagyon örültem, hiszen mindvégig míg néztem a filmet az agyam nem azon járt, hogy mit is kéne csinálnom, vagy éppen mit szerettem volna csinálni, hanem ezen az alkotáson. Nagyon sok morális kérdést vetett fel bennem, hogy bizonyos dolgok miért is történtek meg, illetve miért is nem történtek meg. Ugyan sok helyen azt olvastam, hogy a benne rejlő lehetőséget nem tudta kihasználni, de részemről ennek hiányát nem nagyon vettem észre.
Habár azt meg kell említenem, hogy azért reméltem, hogy lesz valami nagy fordulat, vagy valami hasonló, ami földbe döngöl, s ennek hiányát azért az utolsó tíz percben észrevettem ám. Arról sem szabad megfelejtkeznem, hogy akadt bőven olyan fordulat, amit sajnos jó előre lehetett látni, s ez bizony egy csöppet beárnyékolta a szórakozási faktort. Szerencsére azonban nem voltak olyan súlyosak, hogy a film végén ne keserű szájízzel kelljek fel.
Ahhoz, hogy ez ne süljön el rosszul, illetve bele sehol ne érezze a néző, hogy kilóg az a bizonyos lóláb szükség volt a készítők áldás munkájára is. Első körben fontos megemlíteni, hogy a szereposztás véleményem szerint nem sikerült rosszul, s ennek is köszönhető, hogy élvezhető másfél órát tudtak összedobni. Szerencsére Henry időutazásának megvalósítását is remekül tudták megoldani, így ebből a szempontból szintén semmi panaszom nem lehetett. Ámbár tény, hogy sajnos akadtak olyan részek, amelyeknél előre lehetett tudni, hogy mi lesz a várt fordulat, s ez némi árnyékot vet az összképre.
Kiemelkedő alkotásnak azért mégse éreztem, hogy maradandót alkotva végig a retinámba égjen, s majd egy év múlva is emlékezzek rá. Sajnos. Viszont mindenképp el kell mondanom, hogy egy kellemes esti filmnézésnek tökéletes akkor, ha az ember nem akar vígjátékot, de picsogós drámát nézni. Akkor viszont ez tökéletes lehet. Főleg akkor, ha kellene valami, aminek a középpontjában a romantika áll, de mégsem olyan alkotás, amely túl van töltve érzelmileg. Akkor viszont tökéletes a The Time Traveler’s Wife.
Többször említettem már, hogy bizony meghatározó az, hogy az ember hogyan is ül le egy film elé. Jó előre lehúzza a sárga földig úgy, hogy nem is látta, vagy pedig iszonyatosan nagy magas elvárásokat támaszt elé, s ennek köszönhetően az adott mű nem is nagyon tetszik neki. Én úgy ültem le, hogy ezeket az elvárásokat félre tettem, s nem csalódtam. Ismét egy olyan élménnyel gazdagodtam, amely bebizonyította, hogy alacsony elvárással is lehet jól szórakozni.