Magyar cím: Hitman – A 47-es ügynök
Egy népszerű számítógépes játékból filmet csinálni elég merész dolog. Leginkább azért, mert egyrészről el kell találni az arany középutat, melynek köszönhetően a játékos közösség is képes befogadni az adott tartalmat, illetve az új nézőket is képes bevonzani az adott film. Ami képes mindkettőt elérni abból iszonyatosan kevés van, hiszen a legtöbbjük már a rajtnál bebukik.
A játék nekem nem ismeretlen. Próbálkoztam is vele, de sajnos úgy keltem fel, hogy el kellett ismernem, hogy bizony ez nem az én világom. Inkább kerestem más elfoglaltságot. Évekkel ezelőtt volt már egy ilyen próbálkozás, s az is csak közepes szintig tudott felnőni egy hatalmas buktával. Ha az alapanyag nálam nem működött játékban, akkor talán működhet filmben. Legalábbis ezzel a tudattal ültem le ez elé. Természetesen szigorúan csak akkor, amikor már a mozikból kifutott, s fizikai adathordozón megjelenő státuszról van szó.
A probléma ott kezdődik, hogy a filmes ipar már nagyon sok alapanyagot hozott a világra, hogy aztán újat letenni az asztalra kész lehetetlenség. Voltak szuper katonák, hősök, zombik, mutánsok, harcosok, szerelmes földönkívüliek, s társaik. Az alapanyag szerint itt orvgyilkosokról van szó. Mitől is lesz egy bérgyilkos a legjobb? Ha okos, ügyes, s persze érzelem mentes. Ezért nem kellett más csinálniuk az embereknek, mint hogy gyártani olyan ügynököket, melyekben nincs érzelem, s félelem. Emiatt tudnak nagyon precízen, s hatékonyan dolgozni. Ugyan itt már az ember felkapja a fejét, de azért tovább nézi az adott produktumot, mert ugyebár kíváncsi, hogy mi is hozható ki ebből.
Ahogyan az lenni szokott vannak nekünk itt főszereplőink is, akik olyan szintű klisékkel rendelkeznek, hogy nem is kell nagyon odafigyelnünk ahhoz, hogy már előre tudjuk közülük ki melyik oldalon fog állni, vagy pedig éppenséggel milyen cselekvést fog elkövetni. Ez az egyik fájó dolog, ami miatt azt kell mondani, hogy a film pocsék. Már más filmekből tökéletesen megismert karakterekkel dolgoznak, s már mielőtt elindulna a cselekmény már tudni fogjuk, hogy ki fog elhullani, s ki fog majd végül túlélni.
A legnagyobb problémám leginkább az volt a filmmel, hogy a karakterek gyakorlatilag sterilek. Az ember miközben nézi ezt a filmet egyszerűen képtelen bármilyen fajta érzelmet generálni irántuk, mert semmi olyan tulajdonságot nem mutatnak, ami alapján azonosulni tudnánk velük, vagy akár azon törnénk a fejünket, hogy melyik bőrébe bújnánk. Egyszerűen csak vannak a karakterek, melyek a levegőben lógnak, s olykor olyan mozdulatokat hajtanak végre, hogy elgondolkodásra késztet, hogy most tulajdonképpen mit is nézünk?
Mint ahogyan korábbi írásaimban említettem nem vagyok tisztában a filmes büdzsével, de minden bizonnyal olcsóbb lehet TV-ben felbukkanó arcokkal forgatni, mert gázsi szempontjából feltehetően sokkal alacsonyabb bér illeti meg őket. Ennek köszönhetően, aki jártas sorozatokban jó pár ismerős arccal összefuthat. Ami itt is problémám volt, hogy a főszereplők nem képesek elvinni a filmet a hátukon. Akadtak olyan pontok is, amikor maga a címszereplő esik ki a szerepéből, holott ő egy tökéletes ügynök, aki nem rendelkezik érzelmekkel. Már vártam azt, hogy mikor lesz itt is csók, meg szex jelenetek, illetve egyéb „finomságok”.
Hogy ne érezzem azt, hogy indokolatlan a nem tetszés a film irányába természetesen megnéztem, hogy a többség hogyan is fogadta a filmet. Azt kell mondanom, hogy nem nálam van a baj, hiszen anyagilag, kritikailag is bukott a film, ami nem meglepő. Nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban, de viszont még így sikerült azt is alulmúlni. Mindenesetre egynek elment. Jó szándékkal.