Decemberi generációváltás

Amióta a hétköznapok részévé vált a mobiltelefonok világa, úgy szinte havi szinten jelennek meg új készülékek, s fél évente érkeznek erősebbek, melyek úgymond státusz szimbólum egyesek számára. Régebben előfordult, hogy egy éven belül két készülékváltásom is volt, melynek egyik oka a „sufni” GSM boltokban való vásárlás és/vagy nem megfelelő tájékozódás volt. Azóta ezen a téren változtam, hiszen egyrészről nem csak nyomon követem az adott teszteket, hanem megváltam a márkahűségtől is. Így történt, hogy a Sony kivált az életemből, és érkezett helyette a Huawei, amelynek eddig két készülékét birtokoltam: P8 Lite, P9 Lite (2017). Mindkettővel megvoltam elégedve, mert semmi hiba nem volt velük.
A házon belüli készülékcsere jelen esetben garancialejárat miatt történt. Jelenlegi készülékem garanciája jövő év áprilisáig érvényes, így úgy döntöttem év közben, hogy decemberi fizetésemből új készüléket vásárolok, s a korábbit pedig eladom, s ezzel is pénzt spóroljak. Végül sok elolvasott teszt után győzött a Huawei Mate 20 Lite.

Én az a fajta vagyok, aki vigyáz a készülékeire. Egyet sem „sikerült” eddig még eltörnöm, vagy elrontanom, s bízom benne, hogy ez továbbiakban is jellemző tendencia lesz. A vásárlást decemberre időzítettem, karácsony előtt, hiszen ekkor nagyobb az esélye, hogy minél többért tudom továbbadni a jelenlegi készülékemet még négy hónapnyi garanciával.
Elolvastam sok tesztet, s ugyan a méretével van némi problémám, de úgy döntöttem, hogy bízom benne, hogy decemberre azért veszít az árából, és a korábbi készülék eladásával elég korrektre tudnom majd kihozni az árát. Mindezek mellett korrekt, és erős készüléknek tűnik, amely főleg kamerában és szoftverezettségben lehet erős, s a belső háttértárról már nem is beszélve. Mai napon leadtam a rendelésemet a tokra, hiszen eme készülék is üveg hátlappal rendelkezik, továbbá igencsak csúszós emiatt. Én pedig szeretek vigyázni a dolgaimra. 


Jelenlegi ára 120 ezer környékén mozog, de bízom benne, hogy decemberre lemegy 100-ra, és a jelenlegi telefonomat el tudom adni olyan 30 környékén. 

Fallen Kingdom is elegánsan érkezik!

Ugyan a filmért teljesen nem voltam oda, s inkább középszerűnek mondanám, de ennek ellenére úgy döntöttem, hogy mindenképpen a vásárlás mellett fogom letenni a voksomat. Annak ellenére, hogy kint lassan már egy hónapja kapható, idehaza is beúszni látszik végre. Ráadásul több változatban. Hogy melyikre teszem a voksomat nem tudom, de az elődöt fémes kiadásban vettem meg a számomra botrányosan rossz műanyagtokos kiadása borítója miatt. Ami most is rémes lett. 

Manifest – 1×01 (Pilot)

Évekre visszatekintve láttam, hogy szinte mindig azok a sorozatok vonzottak, amelyben felfedeztem némi egyediséget, valamint olyan koncepciót alkottak, amelynek köszönhetően azt gondoltam, hogy minőséget kaphatok majd. Azonban azt kell mondanom, hogy sajnos ezek szinte kivétel nélkül megbuktak rövid időn belül. Ennek ellenére egyetlen egy igazán várós sorozat volt idén, az pedig nem más volt, mint a Manifest.
Tovább…

Magnum P.I.: 1×01 (Pilot)

Sokszor említést teszek arról, hogy annak idején mennyi filmet, és sorozatot néztem. Volt olyan, hogy az adott délutánomat, estémet is elvitték, ha nem volt épp program. Rá voltam kattanva nagyon sok szériára, amelyekből szinte mindegyik véget ért sajnos. Az új tévés évad mindig magával hoz új szériákat, amelyekkel kapcsolatban mindig hatalmas reményeket táplálok, de aztán szépen következik a pofára esés. Nem tudom, hogy miért. Ennyire nincs koncepció, vagy éppen az ízlésem változott? Az előbbit talán az bizonyítja, hogy mennyire feldolgozás látott már napvilágot. Ilyen a Magnum P.I., amivel kapcsolatban semmilyen elvárással ültem neki. 
Tovább…

Szeptember végére

Ismételten el telt egy hónap, amely sajnos ismét nem a tervek szerint alakult.
A tavalyi nyaram szinte teljesen megvalósult idén is. Azaz a rosszul kalkulált szabadságkiosztásnak köszönhetően a pihenőnapjaim kivételével tulajdonképpen nem voltam huzamosabb ideig itthon. Ami azért kicsit megviselt, hiszen a nyár ismét tikkasztó hőséget hozott, s a munkahelyemen sem volt annyira elviselhető, habár ment a klíma, de az csak nagyjából pár fokkal hűsítette a benti levegőt. Ennek köszönhetően úgy vártam a szeptembert, s azzal eljövő egy hetes szabadságomat, mint a megváltást. De ahogyan lenni szokott, hiába terveztem előre. 

Ha már nem jött össze a mostani fővárosi kiruccanás, így elkezdtem mindenkit felkeresni, hogy ki az, aki ráérne ebben az időben. Természetesen most is sikerült programot találnom magamnak, s alig vártam, hogy végre elkezdődjön a kiruccanásom. Ugyebár tartja a mondás, hogy ember tervez, Isten végez, amely ebben a szituációban is tökéletesen érvényesült. Pontosan négy hónapnyi megfeszített munkatempó után örömmel értem haza, s már tervezgettem is, hogy másnap mit fogok csinálni. Úgy döntöttem, hogy az első nap mindenképpen itthon fogom tölteni, s sehová nem akarok menni. Ez meg is valósult, s annak már kevésbé örültem, hogy estefelé kezdődő torokkaparásom másnap reggel teljes megfázásban öltött szerepet, így a szabadságomat tulajdonképpen betegen töltöttem le.
A hétvége előtt persze összejött egy kisebb program, azonban ahhoz sem volt igazán kedvem, s csak azért vállaltam be, mert a hét elejit lemondtam úgy, hogy szinte az utolsó pillanatban kapott el a takonykór, s ugyan nem tehettem róla, de mégis égett a pofámon a bőr. Ahogyan néztük a szabadságom utolsó három napjára erős lehűlést és esőt írtak, így múlt hét pénteki napján végül sort kerítettünk egy kirándulásra. Bár lehetett volna jobb is, de igazából részben munkaútjára kísértem el ismerősömet, így aztán kissé korlátoltak voltak a lehetőségek. 

Természetesen minden átmenet nélkül egyik napról a másikra legalább 13°c hőmérsékletcsökkenés következett be, amelynek örültem az őrült kánikula után, ellenben nehezebbé tette a gyógyulásomat. Így aztán úgy mentem vissza dolgozni, hogy közben épp a megfázás végét jártam. A hideg időnek köszönhetően persze a héten is kitartott a köhögésem, így aztán jelenleg is kúrálom magam.
Persze komolyabb probléma nem volt, hiszen egy valaminek örülhetek, hogy legalább maradt még egy hetem, amelyet remélem megfelelően tudok majd eltölteni.

Shadow Of The Tomb Raider (2018) teszt

Platform: PC

Kevés olyan franchise van a vizuális világban, amely több évtizede a köztudatban van, s még kevesebb, amelyet többször újragondolva a köztudatban maradt. Így van ez a Tomb Raider esetében is, mely 1996-ban indult hódító útjára az akkor szinte korszakalkotónak számító látványvilágának és játékmechanikájának köszönhetően. Amíg a játékos szórakozni szeretne, addig a kiadó pedig bevételt termelni. Ennek köszönhető, hogy a rajongók évente kaptak egy új részt, s mellé egy kiegészítő epizódot minimális fejlődéssel. Ennek köszönhető, hogy 2000-ben megjelent, Chronicles alcímet viselő epizód sikere messze alulmúlta a korábbi részeket, így aztán az eredeti fejlesztőcsapat irányváltás mellett döntött. Így született meg a hatodik, The Angel Of Darkness alcímet viselő hatodik rész, mely anyagi bukásának következtében megszűnt az eredeti fejlesztőcsapat, s így került a Crystal Dinamics égisze alá.
A fejlesztőcsapat váltásnak köszönhetjük, hogy továbbra is új epizódok jelennek meg, s Lara Croft-ot nem nyelte el a digitális hullámsír. Habár tény, hogy a második újraértelmezése a sorozatnak a Legend alcímmet viselő, s  új irányvonalat indító trilógia első felvonása nem nyerte el sok régi rajongó tetszését, ellenben nagyon sok újat hozott a szériának. Ennek is köszönhető, hogy a nem túl jó értékeléssel és anyagi bevétellel záruló Underworld alcímű kilencedik rész után lehetőség volt egy harmadik újragondolásra, mely a 2013-as csak Tomb Raider címet viselő epizód formájában kaptunk meg. A készítők átívelő történetben és ezzel párhuzamosan egy trilógiában gondolkodtak, így nem volt meglepő, hogy két évvel később érkezett a Rise Of The Tomb Raider, mely tovább vitte a cselekményt, s látványban és játékmechanikailag is továbbfejlődött elődjéhez képest. Majd múlt héten megérkezett a Shadow Of The Tomb Raider, amelynek első végigjátszása után egy közmondás jutott eszembe: Nincsen rózsa tövis nélkül. 

Tovább…

Shadow Of The Tomb Raider Launch Trailer

…és kilőtték feltehetően az utolsó előzetesét a játéknak, hiszen akik a Digital Deluxe vagy a Croft Edition változatok mellett döntöttek, azok már szerdai napon elvileg nekivághatnak a kalandnak.
Két helyen láttam dobozos kiadást a PC változatból. Az egyik helyen csak házhoz szállítás volt, mint átvételi lehetőség számomra, a másik pedig nem túl megbízhatónak tűnt. Ami nekem furcsa, hiszen az előző játékok ömlesztve érkeztek dobozos változatban, s most pedig mindenhol a konzol változatok elérhetőek csak. Mivel közeleg a szabadságom, s nem óhajtom a négy fal közt tölteni, így végül egy másik oldalról angol font valutában nagyjából 8 ezer forintot spórolva megvásároltam a hagyományos változatot, szóval nekem a kaland pénteken indul. 

Benne a virtuális zsákban!

Az előző játékokkal szemben most olyan szituáció állt fenn, hogy gyakorlatilag a jövő hét péntekén megjelenő epizód kapcsán összesen két helyen találtam rendelhető PC változatot.
Függetlenül, hogy így is-úgy is kóddal kell aktiválni, én azért jobban szeretem a dobozos változatot. De mivel mindkét hely a fővárosban található, és csak az egyik helyen van Pick Pack pontos átvétel, s az sem tűnik nekem túl biztonságosnak, így maradt a digitális megvásárlás. Az Euró árfolyam miatt átszámítva csaknem 20 ezer (!!!) forintba került a játék, de épp a tegnapi napra tervezett vásárlás előtt kaptam egy másik oldal linkjét, ahol nem euró a valuta, hanem font. Ráadásul -25% árengedmény volt, így a játékot bezsebeltem 11 ezer forintért, ami nálam már bőven vállalható kategória. 


Az előtöltés megtörtént, és elvileg jövő hét pénteken már játszhatok is vele. Én a hagyományos változatot vásároltam meg, így a 48 órás előjáték nálam kimarad, s mivel a Season Pass sem vonz, így a hét plusz sír is kimarad nekem. 

Sírrablós konzol

Nem húz a szívem az Xbox konzolok után, de tény, hogy ez nagyon jól sikerült darab. A megjelenés szeptember 14.
Azonnali vétel lesz a PC változat, ámbár részemről továbbra is kérdéses, hogy hol tudnám megvásárolni a játékot, ugyanis négy helyen van PC-s változat meghirdetve, s közülük is csak egy helyen van lehetőség Pick Pack pontos átvételre. Digitális megvásárláson gondolkodom, amivel a probléma csak az, hogy az euró árfolyam miatt akár 3 ezer forintot is fizethetek pluszban a dobozos változattal szemben.