Cities – Skylines: Snowfall teszt

Platform: PC
Elhatárolódva az akció műfajtól engem leginkább a szimulátorok, s a kalandjátékok vonzottak. A szimulátor műfajban sajnos valóban kevés az igényes alkotás, s leginkább az autós témája játékok vannak előtérben. Pont ezért is örültem a címbeli alkotásnak, hiszen egy egész korrekt, s komplex városépítős játékot kaptunk, amihez tonnányi játékosok által kreált kiegészítő tartalom mellett lassan, de egészen biztosan megjelentek a kiegészítő tartalmak is.
Persze fontos megemlíteni, hogy a játék önmagában is nagyon jó, de ezek a kiegészítések nagyon sokat tesznek hozzá. Nem csak látványban, hanem működésben is. A Snowfall kiegészítő megvolt már a megjelenéskor, de kedv és idő hiányában csak pár percet ismerkedtem vele. Azonban tavaly év végéhez közeledve kedvem támadt ismét nekiülni, így aztán jó pár órányi játékidőm lett végül, mely elegendőnek bizonyult egy íráshoz.

Tovább…

Pihésre felkészülve!

Abban a szakmában, melyben dolgozom eléggé meghatározó az év végi ünnepek, így már nem meglepő, ha legkésőbb októberben elfogy az ember éves szabadsága. Bár tény, hogy én még fiatalok táborát erősítem, így könnyen el tud fogyni már szeptemberre a napok száma.
A jelenlegi munkahelyemen is ugyanaz a tendencia, mint az előzőn. A nagy téli ünnepi hajtás után szépen januárban elkezdik egységesen mindenkinek kiadni a szabadságát. Így volt lehetséges az, hogy előfordult, hogy már úgy kezdtem az évet, hogy nem kellett mennem dolgozni. Itt kicsit másképp alakult, de nagyon vártam, hogy majd én is sorra kerülök. Ugyan csak pár napot kaptam volna, de beszélve a vezetővel a többiektől elhatárolódva inkább kértem egy hetet, mint hogy pár napokra osszam be magam egész évre, mint a pénztárcámban az aprót.

Részben persze örültem, részben pedig nem. Egyik része, hogy nagyon szerettem volna huzamosabb időt itthon tölteni, de valahogy ez nem nagyon jött össze, mert minden napra jutott valami, ami miatt az épp aktuális tevékenység és/vagy találkozóm másokkal nem valósult meg, illetve nem úgy sült el, ahogy gondoltam. Most erre lesz időm, s aminek még jobban örülök, hogy kicsit enyhült is az idő annyira, hogy az ember ki tudjon mozdulni. Mindezek mellett a héten esedékes a fizetés is, így végre rohanás nélkül le tudok tudni mindent.
Ami miatt viszont nem örülök: az időjárás. Ide is elért a -20°c hőmérséklet, s valóban „fantasztikus” volt ilyen hidegben menni dolgozni. Azonban, mint a többi ember ilyenkor nem is nagyon van kedvem kimenni, így hát érdekesen fog telni ez az egy hét is. Főleg azért, mert enyhülés volt rendesen, de minden csupa sár, latyak és hasonlók, valamint ha nem lenne elég, hogy másoknak ez munkahét, akkor még nem is tettem említést a megfázásokról, és az influenzáról.
Szerencsére azok közé tartozom, akik (még) nem kapták el egyiket sem, s gondoskodtam arról, hogy lehetőleg a legjobb állapotban legyen az immunrendszerem. Még hétvége előtt bevásároltam minden szükséges zöldséget, gyümölcsöt, illetve teát, hogy a táplálkozásomat úgy hozzam össze a mindennapokkal, mint ha alapból beteg lennék. Kísérletezve azzal, hogy hátha ennek köszönhetően elkerülöm majd a betegséget.

Ami a héten leginkább jellemző lesz, hogy a vizuális tartalmakkal akarok teljesen felzárkózni, ugyanis a programokat leginkább péntekre, s a szombatokra tervezhetem. Ugyan tisztában voltam, hogy kevés lehetőségem lesz kimozdulni az idő, a betegség, s mások munkahete miatt, de már vágytam nagyon arra, hogy huzamosabb ideig pihenhessek. Februárba lépve pedig nagyon bízom abban, hogy legkésőbb március közepén már jelentős enyhülés elé nézhetünk, melynek köszönhetően elkezdi a tavasz kibontogatni szárnyait.

Reno 911!: 3.évad

Magyar cím: Zsaruk bevetésen

Bevallom kissé nyögvenyelősen megy a sorozat pótlása. Szerencsére kevesebb epizóddal rendelkezik, mint az országos sorozatok tömkelege, azonban így is nehezen tudok felzárkózni vele. Ámbár tény, hogy a harmadik évadot már négy nap alatt a magamévá tudtam tenni.
Érdekes a kapcsolatom ezzel a szériával, hiszen nagyon jó ötletek vannak benne, s szórakoztató, de valahogy az évad közepe az, ami valóban megtud ragadni, hogy ott is ragadjak a képernyő előtt legalább két, vagy három órára.

Tovább…

TV Sorozatok III: A legjobb befejezések

Ha már megvolt a legrosszabb kivitelezések, befejezések illetve a legfájóbb kaszák, akkor elérkeztem az utolsó körre, ami a sorozatos témakörben feldobható. Még pedig a legjobb befejezések.
Kevés sorozat az, aminek megadatik, hogy normális, s kerek befejezést kapjon. A legtöbb elhullik menet közben, félbehagyva a rajongók, s nézők legnagyobb bánatára, de szerencsére akadnak olyanok is, amelyek teljes kört futnak le, s végül szerencsésen, s mindent kielégítően búcsúznak.

Tovább…

Riverdale: 1×01 (Pilot)

Miközben néztem ezt a „csodát” mindvégig az járt a fejemben, hogy ezt miért is akartam annyira megnézni. Továbbá miért is jelöltem be a sorozatnaptárba a WhatNext-en.
Mint ahogyan sokszor írtam, nálam szinte elfogytak a sorozatok. Nem nagyon nézek már, s a nézendők 80%-ának is megvárom, hogy teljes legyen az évada, hogy aztán egy nap alatt végére érjek. Ebből fakadóan pedig minden újdonságra rávetem magam, ha úgy néz ki, hogy érdekes lesz. Sajnos az idei sorozatos szezon továbbra is egy nagy lócitrom részemről, hiszen a bepróbálandók közül egyedül a This Is Us, ami megmaradt, minden más ment a levesbe. A Riverdale is maradt az egy epizódos sorozatok között.

Tovább…

Reno 911!: 2.évad

Magyar cím: Zsaruk bevetésen
Valamikor 2006 tájékán lehetett az, amikor megismerkedtem a Reno 911! című sorozattal. Akkoriban vált elérhető nálunk a kábel tv, s ha jól emlékszem a csatornák közt „szörfözve” talán a Cool TV műsorán akadtam rá. Talán pár részt láttam belőle, az viszont nagyon tetszett.
Még december közepén jutott ismét eszembe, s azonnal be is szereztem az összes évadot. Pont akkor merengtem el azon, hogy a húsz perces sorozatokkal lehet legjobban haladni, ha „sorozat darálásról” van szó, főleg akkor, ha kevesebb, mint húsz percesek az adott epizódok. Ennek ellenére sikeresen leragadtam az első évaddal, de a folytatás sem rántott be egészen.

Tovább…

Cities: Skylines – After Dark teszt

Platform: PC
Amikor meglett az első számítógép idehaza tulajdonképpen nem a munka, vagy a tanulás terve vált valóra, hanem otthoni szórakoztató eszközként lett beszerezve. Ennek köszönhetően rengeteg játék volt már alapból rajta, s sok időt töltöttem előtte, de azt kell mondanom, hogy sajnos kevés volt az a cím, ami engem ténylegesen megfogott. Ennek is volt köszönhető, hogy folyamatosan kerestem azokat az alkotásokat, amelyek tényleg szórakoztatnak.
Mára rájöttem, hogy inkább a minőségi darabok azok, amelyek tényleg tudnak szórakoztatni akár annyira, hogy többször is nekiüljek. Valóban akadt sok olyan, amelyikkel tényleg jól elszórakoztam, de csak kevés volt az, amihez többször nekifogtam. Azonban tény, hogy a telitalálatok között elsősorban a szimulátorok voltak, amelyek megvettek kilóra. Ha városépítésről van szó, akkor a két évvel ezelőtt megjelent Cities: Skylines az, ami abszolút nyerő nálam.

Tovább…

TV Sorozatok II: A legfájóbb kaszák

A szabadidőm azon részét, amit egyedül töltök az esetek többségében vizuális szórakozással ütöm el. Tény, hogy lassan elmúlt két évben olyan szinten elemi részemmé vált a zene, hogy akár képes vagyok egy délutánt, vagy egy egész napot azzal tölteni, hogy a fejemen van a fejhallgató, vagy épp az utcán sétálva, az adott helyszínt elérve bömböltetem a fülembe a zenét.
Sokszor eszembe jut, hogy mely szériát kellene ismét elővennem, s melyiket is kéne elkezdenem, de többnyire az elhatározásig jutok csak. Minap azonban úgy gondoltam, hogy ideje egy összegző listát készítenem különböző csoportokra szedve azokat a sorozatokat, amelyeket valamilyen szinten kitöltötték a szabadidőmet. Első nekifutásra azokat a szériákat vettem elő, amelyek jól indultak, vagy remek koncepcióval rendelkeztek, de a végeredmény, vagy a befejezés rossz lett.
Minden bizonnyal mindenkinek volt már olyan sorozata, amit nagyon szeretett, de aztán végül valamilyen oknál fogva az anyacsatorna elkaszálta, így aztán vége lett egy stabil szórakozásnak. Ámbár tény sajnos, hogy a sorozatok többsége emiatt befejezetlen marad. Így a második nekifutásra azok következnek, amelyekért azért mentális értelemben elmorzsoltam egy könnycseppet.
Tovább…

TV Sorozatok I: A legrosszabb kivitelezések, befejezések

Sorozatok. Azt hiszem kevés olyan ember van, aki nem látott volna, illetve tetszett volna neki legalább egy. Egy széria megalkotása elég összetett feladat, s nem minden esetben lesz siker, vagy tart ki a siker a sorozat végéig. A sorozatok java része meg sem éri, hogy rendes befejezése legyen, s amelyik meg igen, azoknak a többsége is rosszul szokott sikerülni. S akkor még nem is ejtettem szót az epizódokról epizódokra, valamint évadról évadra történő minőségi romlásról.
A legtöbb sorozatot középiskolásként néztem, mivel a szabadidőmnek pénzhiánynak köszönhetően java részét itthon töltöttem, s főleg a nyarak teltek folyamatosan sorozatos pótlásokkal, felzárkózásokkal. Iskolás koromnak majdnem tíz éve vége, s rengeteg sorozatot kezdtem el, hagytam abba, illetve szerettem meg, s néztem végig. Ennek tudatában fordult meg a fejemben, hogy ideje egy szubjektív listát összeállítanom ezekről. Első körben jöhetnek a rossz kivitelezések, és befejezések.

Tovább…

Szilveszteri utózönge!

Szépen, de csendesen eltelt a 2016-os év. Ahogyan lassan az elmúlt tíz évben, idén is megőriztem azt a „hagyományt”, hogy nem mentem sehová. Ugyan lett egy felkérés, ahol minden bizonnyal nem a „bebaszunk a gecibe” hozzáállással töltöttük volna az időt, de ott aludni nem akartam, az utakon jelenlévő ittas és ész nélküli petárdázók miatt inkább biztonságosabbnak tartottam itthon lenni.
Természetesen most is vizuális szórakozások voltak a középpontban, mint a Cities: Skylines, illetve a Crysis. Mindezek mellett persze történt némiképp bealvás is, amit az előző napi munkának tudható be elsősorban. Az új szerencsére csendesebben telt, ámbár több napot töltöttem itthon, de végül csipás szemmel kezdtem meg munka szempontjából az új évet. Aminek viszont örültem, hogy a mai napon ismét részem lehetett „igazi” télben, azaz szép kis hózáporban:

Sajnálatos módon elsősorban a téli szezon olyan, amikor olyan időjárási körülmény áll fenn (értsd: szétfagyok), ami miatt gyalog közlekedek, amennyiben lehetséges. A munkahelyemre is így megyek, melynek csak oda alapjáraton 40 perces séta. Amikor kiléptem akkor kezdett el esni. Nagyjából tíz percnyi havazás eredménye a fentebb lévő képek, s mire hazaértem már minden fehér volt.

A mai napon viszont új irányt vett a Playstation 4-el való tervem. A Sony Support magyarországi elérhetőségén e-mail-re nagyjából egy hét múlva reagáltak, s telefonon pedig kétszer kellett próbálkoznom legalább 12 percnyi várakoztatással, melynek összköltsége volt legalább 2500 forint mobilról. A szervizhez irányítottak, melyet több, mint egy hétig hívtam, mire ma sikerült beszélnem velük, de akkor is csak vérnyomás emelésre volt elegendő.
A fentiek fényében véleményem szerint a hivatalos támogatás egyenértékű egy kupac lótrágyával, ha nem garanciális ügyintézésről van szó. Terméket nem javítanak, de a gépet cserélik, melynek össze 67 ezer forint szállítási költséggel együtt. Többet modellszám nélkül nem tudnak mondani. De lényeges, hogy külsérelmi nyom ne legyen a gépen. Ez, amit igazából nem értettem, mert véleményem szerint, ha nem garanciális csere, s nem kis összeget kell fizetnem az újért, akkor aztán szerintem darabokban is visszaküldhetném. Bár a dolog mögött szerintem az áll, hogy első körben nem elektrotechnikai hulladék lenne a jelenlegi masinából. A hozzáállás, meg az ár, ami nem kicsit sokkoló, hiszen első generációs modellről van szó, azóta megjelent egy tunningolt Pro változat, valamint egy kisebb, csendesebb, hardveres szinten kicsit fejlesztett Slim változat is:

Ha cserében gondolkodok, akkor nagyjából szállítási költséggel együtt saccolva 70 ezerben kellene gondolkodnom. A dolog érdekessége, hogy ha értékesítem a jelenlegi gép használható alkatrészeit (gamepad, merevlemez), már abból egy 12-15 ezer bejönne. Ha ezt hozzáadom a saccolt árhoz, akkor a képen látható Slim 82 ezres árát ki tudom perkálni, azaz felesleges gépcserével foglalkozni.
Ez azért is gáz, mert nem tudom, hogy csak a magyarországi terméktámogatás ilyen, vagy ez az általános a Sony-nál, de elég durva, hogy tavalyi érdeklődésemnél 60 ezret mondtak, mikor a legolcsóbb gép 100 ezer volt, s most, amikor megbízható webshopokból 82 ezerért lehet venni egy teljesen újat akkor már 67 ezer a csere, melyhez a szállítási költség még hozzájön.

A terv a kontroller, merevlemez, illetve a gép eladása, majd pedig egy Slim változat vásárlása. Bízom benne, hogy a fentebb említett ár stabil lesz, vagy pedig csökken, mert a hivatalos szervizzel nem érdemes foglalkozni, ami elég szomorú egy ilyen értékű gép és cég esetében…