Többször tettem említést a filmes bejegyzéseknél, hogy magyar alkotásokat nem nagyon szoktam nézni. Ennek egyik oka az, hogy sajnos a magyar alkotások minősége eléggé a béka rottyantója alatt van. Azonban, ha alapul veszem csak az elmúlt tíz évet, akkor azt kell mondanom ha a sorozatokat vagy a filmeket veszem alapul, akkor van némi remény arra, hogy minőségi alkotásokat kaphatunk. Eddig egyszer sem fordult elő, hogy magyar filmet moziban néztem volna, habár volt nagyjából három, ami érdekelt. Azonban a Toxikoma volt az, amelyre végül úgy döntöttem, hogy mégis jegyet váltok, mert az előzetese alapján felkeltette a kíváncsiságomat.
A film Szabó Győző könyvének egy jelentős részét dolgozza fel. Jómagam nem vagyok a színész rajongója, így bevallom meglepett, amikor szembefutott velem először a film előzetese és elolvastam a koncepciót, mely a színész drogproblémáját veszi alapul. Én azon szerencsések közé tartozom, akinek nem voltak drogproblémái, és a közvetlen közelemben sem ismerek ilyet. Akiről pedig hallottam, azzal egyébként sem álltam közelebbi kapcsolatban. Viszont tény, hogy nem egyszerű dolog lehet egy ilyen függőséggel szembenézni. Elég, ha belegondolunk, hogy kis hazánkban hányan küzdenek alkohol és gyógyszerproblémákkal. A film elég erősen indít, és tökéletesen bemutatja azt, hogy önbizalomtól és önteltségtől magától elszállt színész tulajdonképpen milyen mélységekbe is nyomta a drog. A szereposztással kapcsolatban semmiféle problémám nem merült fel, s azt kell mondanom, hogy talán elég jól sikerült is a szerepeket kiosztani. Egy percre sem estem ki a ritmusból, habár a filmnek voltak lagymatag részei is. Nem mondom azt, hogy egy kimagasló alkotással van dolgunk, hiszen úgy vélem a játékidőnek egy részét azért jobban is ki lehetett volna használni.
A film rögtön azzal indít, hogy a színész már függő. Ezzel kapcsolatban annyi az észrevételem, hogy bőven kiderülhetett volna, hogy mi is vitte rá a szer használatára. Főleg úgy, hogy közben feleséggel, és gyermekkel is rendelkezett. Ebből a szempontból maradtak üres részek a filmben, s azt gondolom, hogy sokkal drámaibban sikerülhetett volna bemutatni a szertől való függőséget, és annak következményeit, ha ezeket az eseményekre is szánnak rá vagy legalább negyed órát, akár egy visszaemlékezés erejéig.
Az viszont mindenképpen tény, hogy a filmben sok bölcs mondat is elhangzik, amelyet akár a mindennapjainkban is tudnánk használni, illetve ha hétköznapi emberként átgondoljuk, akkor van mögötte racionalitást. Ahogyan elhangzik a filmben csak az tud leszokni, aki tényleg el akarja hagyni a szert, hiszen senkit sem lehet kényszeríteni a leszokásra. Kérdés persze adott, hogy az adott illető mennyire is van képben a saját állapotában, ugyanis a Toxikoma nagyon jól rámutat arra, hogy milyen az, amikor valaki függőséggel van dolga, viszont még saját magának is hazudik. Ugyanis főszereplőnknél ez egyértelműen látszik, hogy elég jól meg tudja győzni nem csak a körülötte lévőket, hanem önmagát is, hogy nincs akkora baj, mint amekkora valóban van. Azonban amikor felmerül, hogy úszik a karrier, és a család is veszélybe kerül, akkor viszont már rögtön elindulnak azok a gondolatok, amelyek a leszokás útjára tereli a szereplőt.
A képi világ mindenképpen zseniálisan lett megalkotva, és azt gondolom, hogy tökéletesen meg lett csinálva, hogy mi is játszódik le a főszereplőnk fejében, amikor beadja magának a drogot. Mindezek mellett azt kell mondanom, hogy azért akadtak eléggé naturista jelenetek is. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot – hiszen az előzetesben is benne van -, hogy amikor Győző segítséget kér, és megkapja a leszokáshoz szükséges gyógyszert, az konkrétan eléggé padlóra küldi. Nem tartozom azok közé, akiknek könnyen felfordul a gyomrom, de azért én is elcsaptam a fejemet pár másodperce, amikor az a jelenet jött, amikor a főszereplő a leszokást segítő gyógyszertől gyakorlatilag összeesik, majd egyszerre hányja és fossa össze magát.
Mindezek mellett a középpontba a páciens és doktor konfliktusát helyezte a film, amely nem volt ugyan rossz ötlet, azonban azt gondolom, hogy jó pár olyan dolog belefért volna, amelynek köszönhetően sokkal drámaibb is lehetett volna a film. Ami nekem negatívum volt, hogy rögtön a film elején megkaptuk a választ, hogy valós dolgok alapján készült a Toxikoma, azonban vannak benne fiktív jelenetek. Hogy melyek ezek a jelenetek nem tudom, de azért azt gondolom így azért némileg van fenntartásom a filmmel kapcsolatban. Habár tény, hogy elégedetten jöttem ki a moziteremből.
Részemről két év után jó érzés volt elmenni moziba, és annak különösebben örülök, hogy annak ellenére, hogy magyar alkotást választottam nem bántam meg, és még tetszett is. Bevallom miközben jöttem ki a teremből már biztos voltam benne, hogy még egyszer meg fogom majd nézni, amennyiben megjelenik. S talán, ha jó áron lesz elérhető még talán meg is vásárolom eredeti kiadásban.
