Abból a szempontból mindenképp jó, ha az ember rendelkezik egy bloggal. Főleg akkor, ha azt a névtelenség homályába vesző, s általa választott névvel teszi. Az ilyen felhasználói felületek pont azért jók, mert leginkább megadja a lehetőséget, hogy őszinték lehessünk anélkül, hogy bárki a személyes ismeretségi körünkben röhöghessen rajtunk, vagy épp jól nyakon vágjon minket. A további sorokat persze ismeretségi körben nem vállaltam fel, érthető okok miatt.

Kezdjük ott, hogy az ember nem hibátlan. Nem létezik ilyen. Van, akinek sok hibája van, s akad olyan, akinek kevés. És van egy olyan változata az embereknek, akik simán magasról lepottyantanak mindent. Én az a fajta vagyok, aki nem nyugszik addig, amíg mindent rendben nem tud a környezetében. Akár képes vagyok éjszaka közepén felkelni azért, hogy egy csavart meghúzzak a biciklimen, ha éppen arra nem jutott időm, vagy épp elfelejtettem. De bőven akadtak olyan helyzetek, amelyek intő példának szolgáltak nekem, hogy olykor azért jó lenne olyan vaskosat pottyantani mindenre, s büszkeségtől dagadó mellkassal hátradőlni. Még, ha ezt nem is csinálom abban az esetben is jobban tudom elviselni, ha teszem azt szabadidőm bánja egyes tevékenységem, mint mikor pénzt is bukok.
Nagyjából hat évvel ezelőtt vásároltam magamnak egy számítógépet. Eléggé alap volt szegény, nagyjából pont annyira, amennyire a nyári gyakorlati fizetésem engedte, hogy az legyen. Ezt a „csoda masinát” örökölte meg itthon anyám, aki az év elején már többször panaszkodott, hogy nem minden úgy működik, ahogy kellene. Az én gépem atom stabil volt, de egyetlen hiányossága volt: egyetlen egy port hiánya. E miatt gyakorlatilag hiába szerettem volna egy nagyobb SSD-t, annak teljes sebességét nem tudtam volna kihasználni. Akárhogyan gondolkodtam a megoldáson, mindig arra jutottam, hogy ha haladni akarok az elmúlt években bekövetkezett fejlődési szinttel, akkor bizony nálam kell eszközölni alaplap, s processzor váltást, hogy a kiszemelt SSD-t megfelelően tudjam majd használni. Ennek eredménye lett az egy héttel ezelőtti hatalmas kavalkád, melynek közepette összeállt részben az új gépem, mely későbbiekben csak egy SSD cserére várt…

Majd elkezdődtek a gondok. A gond, mely szerint négy memória foglalatból csak kettő volt hajlandó működni. Eme dolog nagyon frusztrált, főleg azért is, mert így ha egy modult tettem bele, akkor sem volt mindegy melyikbe. Bevallom mindennel elégedett voltam, de tartottam tőle, hogy későbbiekben komolyabb problémába is ütközhetek. Ekkor nagyon sok fórumot átolvastam. Próbáltam szoftveresen életre kelteni, s utóbbinak köszönhetően átestem életem első Bios frissítésén is többek között. Már új memória modulokat is vásároltam, hogy megtudjam, hogy mely eszköz lehet a hibás. A legnagyobb probléma az volt, hogy nem tudtam elfogadni, hogy itthon nincsenek meg azok az eszközök, melyekkel teljesen kizárhatom, hogy honnan ered a hiba. A legfőbb gond az volt, hogy nem tudtam elfogadni, hogy ezt nem tudom megcsinálni, illetve az, hogy nagyon úgy festett a dolog, hogy az alaplapnál van a gond, amit majd garanciáztatni kell végül.
És ugyebár ekkor jött nagyon okos tipp, mely szerint akkor is lehet ilyen hibát előidézni, ha a processzor rosszul áll a foglalatban, s valamely tüske nem áll jól. Erre rögtön ráröppentem, s azonnal tapasztaltam, hogy bizony a feltevés igaz, s egyetlen egy tüske rosszul áll. Ezt próbáltam kijavítani, amely olyan „jóra” sikerült, hogy végül kénytelen voltam a másik gépet összerakni, s az új felett állva azon gondolkodni, hogy vajon ilyen miért is nem tud az ember visszautazni az időben, s szépen közölni saját magával mit ne tegyen meg.

Azzal tisztában voltam, hogy bármit csinálhatok, ennél a garancia ugrott. Maximum egy használt alkatrész üzletben tudnám értékesíteni, mint alkatrész. Viszont nem tudtam, hogy hogyan tovább. Azzal teljes mértékben tisztában voltam, hogy a vásárlás itt nem áll meg, lévén mindenképpen szükséges az új számítógép. Azonban a hitelkeret nem dísznek van egy bankszámlán. Egyébiránt pedig az elkövetkezendő hónapokat amúgy is a gépfejlesztésnek lett volna alárendelve.
Ennek fényében úgy döntöttem, hogy a fenti eset remek tanulság volt nekem, s jó példa lesz majd a következő hónapok, amikor is nadrágszíj erősen összehúzva lesz, okkal. Egy suhintással akartam véget vetni ennek, így ugyan kicsit lejjebb adva az igényeket, de minőséget szem előtt tartva mindent lerendeltem vasárnap este. Alaposan megnéztem, hogy mit érdemes vásárolni, s milyenek az igényeim. Így esett a választás egy MSI PC Mate alaplapra.

Bevallom kicsit féltem attól, hogy nem lesz megfelelő, hisz az előzőt egy ajánlott listából választottam. Azonban megnéztem azok mitől is ajánlottak, így abból kiindulva döntöttem úgy, hogy mégse legyen nagyon drága, de mégse legyen nagyon olcsó. Ellenben minősége se avuljon el már a megvásárlás pillanatában. Amit alapul vettem, hogy azért könnyebben tudok tájékozódni ezen eszközök között. Persze külföldi oldalakat is átnyálaztam, s elsősorban arról bizonyosodtam meg, hogy tényleg nem hozok-e rossz döntést. Az összeszerelés rendben ment, s szerencsére minden egyes része működik.
Az összerakás után, miután már mindennel készen voltam az jutott eszembe, hogy ha részletesen beleásom magam, hogy milyen chipkészletű alaplapot kellene vásárolni, s nekem mi az elvárásom, akkor minden bizonnyal már első körben ezt vettem volna meg. Hisz a korábbi is kizárólag azért került leváltásra, mert egyetlen egy port nem volt rajta. Nevezetesen a sata3. S, ha alapul veszem a mostani állapotát a gépnek, akkor maximum videokártya, illetve processzor csere az, ami szóba jöhet. De az is akkor, ha indokolt.

Végül úgy döntöttem, hogy nem akarok minden hónapban telepíteni, így végül az általam kiszemelt SSD is megvásárlásra került. Ez egy 120 gigás HyperX 3K lett végül, amely már most remek szolgálatot biztosít nekem.

Szerencsére a beszerelés nem volt nehéz. Igaz, nagyon sok időt vett igénybe, mert nem akartam úgy járni,  mint hónap elején. A lényegi része az, hogy ennél is azt érzem, hogy felesleges lett volna a hype miatt egy tízessel drágábbért a közkedvelt Samsung-ot venni, mert ez is kiválóan teszi a dolgát. Egyelőre még semmilyen hibát nem találtam benne, s nem csak az általam tapasztalt sebesség elegendő, hanem a tesztek is alátámasztották, hogy nekem ez több, mint tökéletes.

A fenti szösszenet kiválóan tanúsítja, hogy mennyit, és mekkorát tudok hibázni abban az esetben, ha nem gondolom át a tetteimet, illetve ahelyett, hogy kapkodnék szépen átgondolnék részletesen mindent. Ha úgy nézzük igazából nagyjából negyvenezernyi plusz költségem lett a tervezethez képest. Tehát innen indulhatnak majd a túlórák és egyéb nyalánkságok, amelyeknek köszönhetően plusz pénzhez juthatok majd.