Ebben az évben alig vártam, hogy ismét eljöjjön a jó idő. Leginkább azért, mert eléggé felemás évkezdésben volt részem, s szerettem volna igazán hódolni a hobbijaimnak, melyekből leginkább azoknak sikerült – legtöbbször rossz idő lévén -, melyek fedett helyszínekhez köthető sajnálatos módon.
Annak nem nagyon örültem, hogy idén szinte elmaradt a tavasz, s máris nyár eleji helyzet állt elő. Leginkább pont azért, mert elviselhetetlen volt a hőség, amit sokszor kellett átélnem a buszozáskor. Sajnálatos módon ez kicsit meg is viselt, hiszen nem nagyon tudtam az öltözködésemet ehhez az időjáráshoz igazítani. Ugyanis vagy nagyon fáztam, vagy pedig nagyon melegem volt. Eme kettős dolog pedig korántsem volt jó számomra. Ami leginkább zavart, hogy a meleget egyébként sem szeretem, kivétel ez alól a strandon való időtöltés, melynek egyelőre még nem láttam esélyét ebben a hónapban. Azonban a bringámat már előkaptam, s igazán tapasztaltam, hogy nem ártana egy erősebb, s minőségibb darab a fenekem alá. Azonban a tegnapi napon teszteltem magam, hogy mennyire is sikerült eltunyulnom a téli időszak alatt, ami ezt a hobbimat jelenti:

Végül úgy döntöttem, hogy a szokásos utamat fogom megtenni, azaz a helyi élővíz mellett lévő kiépített bringa úton fogok majd végig kerekezni. Helyette azonban úgy döntöttem, hogy megtekintem azt a helyet, ahol még óvodás koromban éltem. Tudni illik, hogy annak idején anyagi szempontból jövedelmező volt tanyán élni, így úgy gondoltam megnézem meg-e van-e az ingatlan. Odáig nem jutottam el, de megtudtam, hogy a város másik végében bizony nem kis zöld övezet van ráadásul horgásztavakkal megtűzdelve:

Horgászni nem szeretek, ellenben lubickolni a vízben imádok olyannyira, hogy onnan szinte ki sem lehet parancsolni. Amikor megláttam, hogy mennyi vízlelőhely van a közelben akkor arra gondoltam, hogy mennyire jó lenne ide kijönni, s fürdeni egyet. Egyrészről hetente többször is meg lehetne oldani, s másrészről pedig ingyen lenne, így jelentős összeget spórolnék meg, ha ezt összevetném a strand belépő árával. Másrészről pedig nem kellene azon gondolkoznom, hogy mennyit is tudnék eme víz iránti szenvedélyemre költeni, ha a strandot venném célba. Azonban az utolsó képen tökéletesen jól látszik, hogy ez a tervem is kilőve. A kis kosz még nem is szegné kedvemet, hisz itthon egyébként is megfürödnék (mielőtt még bárki belekötne ebbe a gondolatmenetbe jobb, ha mindenki belegondol abba, hogy a strandon a medencébe a többség a szükségleteit elvégzi), de jól látható, hogy sajnos tele van szeméttel. Így minden bizonnyal nem épp lábbal jönnék ki onnan.

Szeretnék minél több időt fordítani a szenvedélyemnek, de azt alapul kell vennem, hogy egyrészről van anyagi oldala, másrészről pedig a munka az, ami gátat vet ennek. Hiszen az időm java részét sajnos ott töltöm. Ráadásul elkezdődtek a szabadságos hetek, azaz a kollégák szépen elkezdenek elmenni szabadságra. Ezzel nekem nem is lenne gondom, de én úgy gondolkoztam, hogy majd mindenki nyáron akar menni. Eme véleményem megdőlt már akkor, amikor a kezembe vettem a májusi beosztásom. Így sajnos azzal kell szembe néznem, hogy két hetem is olyan, ahol gyakorlatilag ki fogom dolgozni a belemet is. Ráadásul még júniusra sem terveztem semmit, így minden bizonnyal jövő hónapban is majd fogni fogom a fejem a munka mennyiségén.
Következő hónapban mindenképp szeretnék egyszer eljutni a moziba, illetve a strandot sem szeretném kihagyni. Itt annyi problémám van, hogy nem tudom, hogy vajon mit is tartsak a szem előtt: a társaságot, vagy pedig a pénzt? Ha a pénzt, akkor egyértelműen egyedül megyek el, hisz egyedül is jól tudok szórakozni, ugyanis nekem az a lényeg, hogy a vízben lehessek. Ekkor viszont remekül vissza tudom magam fogni fogyasztás terén magam. Azonban, ha a társaságot veszem alapul, akkor minden bizonnyal fogyasztani fognak, melynek köszönhetően legalább egy strand belépőnek az árát el fogom üdítőzni, fagyizni, meg hamburgerezni…

…egyelőre még nem döntöttem mi legyen, de két hét múlva minden bizonnyal már tudni fogom.