Kecskenyál blogja

Ez is megvolt! Igaz, hogy csak tíz epizód volt, de mégis kifutott nemrég a The Returned, mely szerintem az idei év új sorozat kínálatának egyik fogyasztható darabja volt. Legalábbis, ha az ízlésemet vesszük alapul, akkor mindenképp. Jelen pillanatban nem tudni, hogy lesz-e folytatás, de a nézőszámot nézzük akkor minden bizonnyal lesz. Mivel kábeles szériáról van szó, így nem tudom mikor fogjuk megtudni, de szerintem legkésőbb nyár végén csak lesz róla valami hír.

Mi is történne akkor, ha mondjuk egy nap hazaállítani egy rész elvesztett hozzátartozód, ismerősöd. Aki ráadásul ugyanúgy nézne ki, mint a halála napján, illetve nem is tudna arról, hogy ő meghalt? Nekem eme alapötletre azonnal felrándult a fejem, s kíváncsi voltam, hogy ebből milyen sorozatot is lehet összehozni. Erre tökéletes példa volt a Les Revenants, mely ugyebár a címbeli sorozat az angol megfelelője. Az angol nyelvhez szinte már hozzá edződtem, így a francia nekem kicsit nehéz volt, már ami a befogadás élményét jelenti. Így kíváncsi voltam, hogy az amerikai változat vajon milyen is lesz, ámbár az alapötletet már elsütötték a Resurrection-ben, mely egyébként két évadot tudott csak magából kiszuszakolni.

Annak ellenére, hogy a francia remake-je lenne ugyebár eme sorozat bevallom jól szórakoztam rajta. Ámbár lehet, hogy az eredetiből nem sok mindenre emlékszem, hisz egyrészt nem most láttam, illetve már lassan két éve készülőben van a második évada. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy az amerikai változat méltón hozta azt a hangulatot, amire emlékeztem a francia eredetinél.
Nem fogok hazudni, hogy annak ellenére, hogy véleményem szerint jó szereplő gárdát sikerült összehozniuk a készítőknek azért sikerült pár bugyuta jelenetet belepasszírozni egyes epizódokba, melyeknél csak fogtam a fejem, hogy ezt most komolyan gondolták-e. Szerencsére ezek nem kaptam akkora teret, hogy elronthassák a befogadás élményét, s külön jónak éreztem, hogy csak tíz rész készült el, hisz így nem estek abba a hibába, mint az országos tévéken szokás: legalább húsz rész készül egy sorozatból, melynek fele gyakorlatilag nem más, mint a rétestészta jellegű időhúzás, melynek köszönhetően, ha nem eléggé köti le az embert gyakorlatilag évad végére elfelejti mi is volt az évad elején. Itt ilyenről nem volt szó, ámbár beismerem, hogy a munkám miatt az utolsó három részre nem volt időm eredeti sugárzási időben megnézni, így végül maradt egy kellemes munka utáni szombat délutánra.

Nálam egyértelműen az a jó sorozat, mely teljesen le tud kötni. Nem csak azt a jelenséget hordozza magában, hogy érdekel mikor lesz a következő rész, hanem az aktuális epizód közben nem éppen máshol jár az eszem. Itt pedig ez előjött, s ezért nagyon is örültem, hisz így jól tudtam szórakozni, mert teljes egészében ki tudott kapcsolni. Egy kicsit azért mertek a készítők merészebbek is lenni, hiszen mégis csak egy kábelcsatornáról van szó, így legalább nem ütköztek olyan korlátokba, mint a kereskedelmi tévéknél. Ennek nagyon örültem, mert tényleg egy jó átívelő szálat kaptunk, s nekem voltak meglepetések is. Főleg az utolsó négy részben értek engem ezek pozitívan, így gyakorlatilag tényleg azt tudom mondani, hogy ez jól sikerült.
Szinte majdnem minden fel lett oldva az évadzáróban, ami az első részben elindult. Persze valamit kell tartogatni egy esetleges második évadra is, így minden szál nem lett elvarrva, illetve maradtak függő események, s mindezek mellett pedig egy óriási cliffhanger, amit igazából máig nem sikerült nekem értelmezni, hogy ennek gyakorlatilag mi lényege is lenne.

Nem mondom, hogy ütős koncepció, hiszen ebből az alapanyagból már láttunk két sorozatot is.. Ellenben azt kell mondanom, hogy remek hangulat, s szerepkiosztást kaptunk, melynek köszönhetően én ez alatt a két hónap alatt nagyon jót szórakoztam. Bízok benne, hogy legalább lesz egy második évad, mert bizony ez a sorozat megérdemelné. Akiknek pedig bejön már alaptörténetre is bátran ajánlható, hisz nem okozhat csalódást.