Általában a téli hónapokban egyfajta „hibernálás” kezdődik nálam, ami annyit jelent, hogy ha nem muszáj bizony nem mozdulok ki itthonról. Idén ez kicsit változott a helyzet, ugyanis sajnálatos módon január elején olyan rendkívüli időjárás volt, hogy egy szál pulóverben közlekedtem, mert téli kabátban majd megfagytam. A hónap eleji szabadnapok jól teltek, ugyanis végére értem a Metro: Last Light-nak, illetve ismét visszavettem a nézendők listájára a South Park-ot, amellyel elég jól haladok.
Hogy őszinte legyek azért kicsit féltem attól, hogy vajon mi is lesz, ha majd véget ér a szabadságom. Főleg attól, hogy majd nem tudok visszarendülni a munka világába. Utóbbival nem volt gondom, ugyanis nem kellett fél óra, hogy úgy érezzem, mint ha nem is mentem el volna szabadságra. Viszont alvás terén ez nem volt elmondható, ugyanis sikerült olyan jól kipihennem magam, hogy nagyjából négy órás alvás után indultam el, hogy ismét elfoglaljam a helyemet a kereskedelemben. Körülbelül egy hónappal ezelőtt „örültem” annak, hogy megfáztam. Leginkább azért, mert általában bő 6-8 hétig nem fordul elő nálam ez a betegség. Ennek ellenére a „gyönyörű” időjárásnak köszönhetően ismét sikerült első helyre kerülnie a takonyparádénak, remek…
Az előző évem érdekes volt. Sokszor megfogadtam, hogy félreteszem az impulzus vásárlást, s csak megfontoltan költök pénzt. Na már most megjelent az igény, hogy esetleg egy új telefon legyen ismét, ugyanis az előzőnél volt egy-két érdekes anomália. Aztán úgy döntöttem, nem olyan nagy probléma ez, megtartom a régit. Ennek ellenére január elején tulajdonosa lettem egy Xperia L-nek. Többször leírtam, hogy nem vagyok nagy játékos, de ennek ellenére azért akadt egy-két olyan cím, ami magával ragadott. Ezek közül akadt pár konzol exkluzív cím is, amely feltehetően soha nem lát napvilágot PC-re. A karácsony tájékán megjelenő olcsó konzolok nagyon csábítóak voltak, de az eredeti játékok ára visszatartott attól, hogy én is konzol tulajdonos legyek.
Még az előző hónapban megnéztem pár olyan filmet, amelyet megvásároltam eredeti Blu-ray lemezen. A problémám leginkább az volt, hogy a lejátszóm csöppet hangos volt, így amikor nem volt zene, vagy csak sima párbeszéd volt bizony eléggé zavart, s olyan hangzása volt, mint ha valami csiszoló korong lenne a lejátszóban. Nem minden lemeznél csinálta ezt, s szerencsére a lemezeknek sem lett semmi baja. Akkor megfordult a fejemben, hogy egy új lejátszót kellene beszerezni. Ekkor belebotlottam a 12GB-os Playstation 3-ba, ami valóban nagyon csábító árcédulát kapott, de amikor megtudtam, hogy Blu-ray lemezeket is lejátszik, nem volt megállás, vásároltam egyet:
Sokat gondolkodtam korábban, hogy nem sok értelme van beszerezni egy ilyen konzolt, ha összesen két játék érdekel. S ezek közül ugyebár csak videók, s tesztek alapján tudtam dönteni. Kicsit féltem, de végül úgy döntöttem, ha játékok terén nem vált világot még akkor is tudom használni egy szimpla Blu-ray lejátszóként. Ezek mellett természetesen igyekeztem azt is meglépni, hogy azért legyen valami játszható is mellé, így végül 2000 forintért a vatera segítségével hozzájutottam az Uncharted: Drake’s Fortune-hoz:
Féltem attól, hogy mellényúlok, s ha azt is hozzáteszem, hogy mennyibe kerül ez a szórakozás összesen, akkor bizony tényleg nagy volt a rizikófaktor. Igazából februárban akartam megrendelni, de úgy voltam vele, hogy várok addig, míg megtudom milyen is lesz a beosztásom. De mivel a szabadnapjaim a hónap elején elég érdekesen alakulnak, így nem volt választásom: meg kell ebben a hónapban rendelni.
Két nappal ezelőtt a munkahelyen délelőtt küldtem e-mail-t az üzletnek, hogy megoldható, hogy akkor szállítsák ki, amikor itthon vagyok majd, pihenőnapon. Válasz nem érkezett, így délután gyorsan elbújva az öltözőben felhívtam az online üzletet, ahol azt mondták igen, csak írjam be a megjegyzésbe. Hazaérve meg is tettem, de a visszaigazoló e-mail-ben sem, s a profilomban sem volt látható a megjegyzésem, csak az első mondat, amiben nem volt benne a lényeg. Így a weboldalon hagytam üzenetet a webmesternek, amire semmi válasz nem érkezett. Majd késő este jött az e-mail a futárszolgálattól, hogy a következő munkanapon érkezik a gép. Nem tudtam mire vélni, de anyám meggyőzött, hogy adjam oda a pénzt neki, majd ő itthon lesz. Nem tetszett az ötlet, hisz ha jeleztem mikorra kérem a szállítást, ami megvalósítható, akkor azért ez kicsit felháborítónak éreztem. Arról nem is beszélve, hogy hiába hívtam az e-mail-ben megadott számot, a futárszolgálat nem vette fel. Másnap kaptam az sms-t itthonról, hogy korán reggel megérkezett a gép, majd két órával később a postás meghozta a játékot, amely annyira megtetszett, hogy szintén 2000 forintos áron megvettem a második, s harmadik részt is. Érdekes hónap lesz a február.
Mindezek mellett megérkezett az igazi tél, s immáron elkezdett havazni is. Ugyan a szélnek nem igazán örültem, de kellemes volt hazacammogni a hóesésben. Valahogy ez hiányzott a decemberi ünnephez. Bevallom kicsit félek, hogy milyen lesz a március, mert nem szeretnék tavasszal is havat lapátolni, vagy pedig benne lépkedni.
Az elkövetkezendő napokban – játék mellett természetesen – igyekszem kipihenni magam, s meggyógyulni. Szerencsére most nem voltam annyira beteg, hogy talpon se tudjak állni, de nem volt leányálom így bemenni dolgozni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt indok, hogy a ledolgozott munkanap miatt ne kapjak kevesebb pénzt a táppénz miatt. Szóval nem mondhatom magam a munka hősének, de azért igyekeztem nem göthös csirkeként viselkedni. Mondjuk tény, hogy más úgy, ha munkaidő alatt talpon vagyok, mint ha ülök egy iskolapadban.
