A mozilátogatós korszakomat olyan 2003 és 2009 közé tudnám besorolni. Ez volt az az időszak, amikor szinte óránként követtem nyomon az aktuális filmhíreket, s bizony amely film elnyerte a tetszésemet, azt képes volt akár többször is megnézni.Így volt ez az X-men 2-vel is, amit egyébiránt úgy néztem meg, hogy az első részt nem láttam. Persze később bepótoltam a hiányosságomat, s szuper hősökről szóló filmek közül az X-men trilógia viszi nálam a prímet. Mindez persze úgy, hogy képerény változatot sohasem olvastam.
Aztán ugye jött egy eredet történet, melynek középpontjában ugyebár a közönség kedvenc karakter a Farkas állt (bár most nem mennék bele, hogy miért nem a Rozsomák nevet viseli, mondjuk engem nem is érdekel, hisz nem olvastam egy képregényt sem). Az alkotást körülbelül az egyszer megtekinthető kategóriába esett nálam, habár nagyon sok kérdésre adott választ. Aztán jött egy X-men: First Class névre keresztelt előtörténet, amit ugyan megnéztem, bár felére se emlékszem már. Bevallom annyira voltam naprakész az aktuális filmmel kapcsolatban, hogy akkor szereztem tudomást róla, amikor már kifutott a mozikból. Habár azt beismerem nem hiszem, hogy elmentem volna egy vetítésre akár. Szerencsére ez nem történt meg, mert minden bizonnyal a legrosszabb mozis élmények közé került volna a The Wolverine.
Tovább…
Télváró
Úgy érzem sikerült felkészülnöm lelkileg, szellemileg, s fizikailag egyaránt. Habár a legfontosabb igazából az utóbbi. Nem tudom, hogy van-e olyan munkahely, ahol nem játszik jelentős szerepet a közelgő ünnepek, mint a karácsony, s a szilveszter, de elmondható részemről, hogy a jelenlegi helyemen bizony elég fontos. S bizony ebből fakadóan kemény három hétnek nézek elébe, s bízok benne, hogy sikerül majd különösebb probléma nélkül átvészelnem ezt a kis időszakot. Ennek kapcsán pedig az elmúlt két hétben megragadtam minden alkalmat, hogy a pihenésre fordított idő példának okáért ne csak alvásról szóljon.
Első körben igyekeztem minél jobban összehangolni a szórakozásaimat a pihenőidőmmel. Mivel munkaidő után nem vagyok toppon, s fizikailag is eléggé le vagyok merülve, így a munkaidő végeztével többnyire inkább a sorozatokkal történő lemaradásomat igyekeztem pótolni több, kevesebb sikerrel. Mondjuk ennek akkora jelentősége egyébként sem lett volna, hisz nemsokára jön szinte az általam követett – egyébiránt elég karcsúra fogyott számú – szériáknál a téli szünet, így a legtöbbje január végén, vagy február elején jelentkezik új résszel, így bőven lett volna időm bepótolni. Bár a kedvem leginkább hozzájuk volt. Mindezek mellett persze ismételten megjött a játékkedvem, így a március elején megjelent Tomb Raider volt az, aminek ismét nekiültem. Igazság szerint ez volt az egyetlen, amit végig is sikerült vinni az elmúlt időszakban, habár a többiektől eltekintve ez rendelkezett olyan grafikai beállításokkal, mellyel tudtam tesztelni a szeptemberben vásárolt új videokártyámat. Mindezek mellett a nagy becsben tartott I am Alive illetve a Crysis 3 is kapott egy második nekifutást, de mivel elég kevés szabadidőm jutott rájuk, így hetekkel később tudtam ismét leülni eléjük. Habár érdekes élmény volt, amikor a játék elindítása után gyakorlatilag azt sem tudtam hol vagyok, vagy addig mit is hajtottam végre, mit gyűjtöttem össze, illetve mit csináltam, aminek kapcsán tovább tudnék menni. Így inkább pihenőre fogtam őket, aminek eredménye minden bizonnyal az lesz, hogy majd talán valamikor megér még egy végigjátszást.
Év vége fele eléggé megcsappan a szabadnapok száma, főleg a közelgő ünnepek miatt, így gyakran azon kapom magam, hogy nem nagyon van energiám szinte semmire. Mivel önmagában TV csatornát nem nézek, a játékok pedig szellemileg eléggé fárasztanak ilyen állapotban, ezért maradtak az elmúlt időben az általam követett sorozatok, vagy pedig a zenehallgatás. Szerencsére azért november közepéig olykor-olykor azért előjött némi kellemes őszi idő, melynek köszönhetően betudtam iktatni némi csavargással töltött órát, ámbár már beköszöntött a fagy is, így már a nemrég vásárolt télikabátot is sikerült tesztelni, melynek beszerzését szerencsére nem bántam meg, sőt. Innentől pedig jön a „nincs kedvem sehová se menni, mert kint nagyon hideg van, s inkább ülök a jó meleg szobában” nevű tevékenység. Talán én vagyok az egyetlen, aki szépnek látja a telet, így nekem kifejezetten csalódás volt, hogy sajnos az első havazás csak pár óráig tartott, s hamar kámforrá is vált a nedves talajon.
A munkarendet alapul véve tisztában voltam azzal, hogy legkorábban majd csak karácsony előtt pár nappal tudom elintézni a szokásos havi bevásárlást, így gondolkodóba estem, hogy hogyan is tudnám ezt ebben a hónapban megvalósítani. Hisz már most is tele vannak az üzletek vásárlókkal, mi lesz itt még később?? Végül szerencsére összehangoltam a dolgokat, így már a mai napon sikerült mindent lerendezni, s nyugodt szívvel ugorhatok neki a következő heteknek, hisz házon belüli tevékenységen belül más dolgom nem lesz. Habár most is sikerült olyanra költenem, aminek vásárlását később megbántam. Habár eme dolgok együttes értéke nem olyan nagy érvágás, annak fényében, hogy idén mindent sikerült megvásárolni éves szinten, hogy a karácsony csak egy átlagos nap legyen. De ennek ellenére, azért némileg bosszant, főleg azért, mert ismételten sikerült valamit elszúrni a kapkodásomnak köszönhetően. Ugyan a szilvesztert nem ünneplem, s nem is szoktam fogadalmat tenni, de azt hiszem itt az ideje, hogy kicsit jobban átgondoljak bizonyos dolgokat, s nem kapkodni össze-vissza. Habár ebbe a hibába elég nehéz nem beleesni, ha az embernek kevés az ideje. Bár némi következetesség nem árt.
És akkor egy pár téli fotó, ha már errefelé „szürkeség” honol:
„Karácsonyi ajándék”: Life Of Pi (Blu-ray)
Megvallom őszintén, hogy a Blu-ray lemezek árából fakadóan csak olyanokat vagyok hajlandó megvenni, amit legalább évente kétszer minimum, de legalább háromszor megnézek. Nyilván minél jobban gyarapodik a gyűjteményem, s alapul véve a munkával járó időhiányt, illetve a további szórakozási lehetőségeket ezt majd egyre nehezebb lesz betartani.
Egyre jobban mennek le a magas felbontást kínáló eredeti lemezek ára, így igyekszek minden kedvencet beszerezni, illetve nem abba a hibába esni, mint a DVD-k esetében, hogy mikor megláttam mennyibe kerül, olyannyira olcsónak hatott az ára, hogy már röppent a kosárba függetlenül attól, hogy mennyire tetszett az adott alkotás, vagy éppenséggel mennyire is fogom később újra elővenni. Ugyan remek élményt nyújtott idén a Pi élete, így nem volt kérdés, hogy be kell szereznem majd eredeti adathordozón is. Mikor megnéztem nem volt kérdés, hogy megveszem, de addigra minden elérhető példány elfogyott a városban, s online rendelés kapcsán az összeg nagyjából nyolcezer forintra rúgott volna. Ugyan a karácsonyhoz sokak szerint elég érdekesen állok – miszerint nem tartom számon az ünnepek között -, de úgy döntöttem, hogy meglepem magam a film eredeti kópiájával. Minap barangolva viszont ráakadtam egy olyan hirdetésre, ahol a rászánt összeg csupán feléért volt elérhető, így nem volt kérdés, hogy beszerezzem. Egyelőre még csak az extrákat néztem meg, de majd ismét nekiülök a filmnek, ha lesz időm.
Az eredeti kópia egyébként bámulatos. Hozzá ráadásul egy kis könyvecske is járt, amelyben a filmből a legmonumentálisabb jelenetek kerültek bele. Mosollyal az arcomon került a gyűjteményem közé 🙂
The Lion King teszt
Platform: PC
Mostanában épp azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon minek is újítottam be új videokártyát, ha nem nagyon játszok. Habár ez önmagában költői kérdés volt, hisz tisztában vagyok vele, hogy játékok terén elég válogatós vagyok, így kevés az, amelyik valóban tetszik, illetve ebből a szempontból valóban kevés az olyan, amit végig is játszok. És akkor természetesen még ott van a másik legnagyobb probléma, hogy ha az ember életében az iskolai időt felváltja a munka, akkor bizony eléggé megcsappan a szabadideje. Nos én is belekerültem ebbe a cipőbe, így aztán rendesen be kell osztanom a szabadidőmet. Azon kezdtem el tanakodni, hogy vajon mostanság milyen új játékok jelentek meg, amelyekre én is vevő lennék. Mivel nem igazán találtam kedvemre valót inkább a virtuális szórakozás más formájában kerestem vigaszt, ami nem más volt, mint a régi kedvenc filmek, rajzfilmek újranézése.
Nosztalgia címszóval került a lejátszóba az 1994-es Oroszlánkirály, melynek sikere olyannyira hatalmas volt, hogy szinte nem volt olyan gyermek, aki nem ismerte volna a rajzfilmet. Nem is csoda, hisz Szimba életét elmesélő mű csupán 45 millió dollárból készült, s világviszonylatban 987 millió dolláros bevételt hozott. Gyermekkorom egyik meghatározó alkotásáról beszélek, s mai napig emlékszem, ahogyan egyik osztálytársammal még általános iskolás korunkban még első osztályban mindennap a meghatározó jeleneteket újra eljátszottuk. Mindezek mellett természetesen még annak is megvolt a rajzfilm VHS-en, aki nem rendelkezett videóval.
Szintén emlékszem még arra, amikor az első számítógépünkön még csak DOS program futott, s azon a rajzfilm ihlette játékra voltam rákattanva. Mondjuk 8-9 évesen eléggé vért izzadtam vele, főleg azért, mert eléggé korlátozottak voltak még akkor a PC-k, s különböző játék kozonolok tudása, hogy hosszabb játék kerülhessen forgalomba, így akkor a 8 és 16 megabites virtuális szórakoztató művek többnyire akár fél, egy óra alatt kijátszható volt. Feltéve akkor, ha elég ügyes, s türelmes volt a játékos.
Tovább…
Közelgő ünnepek
Ha őszintének kellene lennem, akkor nem vagyok az az ünneplős fajta. Olyannyira, hogy csak azért tudom értékelni az ünnepeket – persze kivétel ez alól a születésnapok, névnapok – mert akkor az fizetett szabadnapnak számít, s nem kell menni dolgozni. Egyébiránt pedig, ha tehetném akkor bizony eltörölném őket amilyen gyorsan, s hatásosan lehetne. Igazából semmi olyan nem történt velem soha, ami miatt megvetném az ünnepeket, csak egyszerűen soha nem volt meg az ünnepi hangulat. Inkább csináltam azt, amit az átlagos hétköznapokban. Épp ezért tud irritálni, hogy holnaptól belevágunk az utolsó novemberi hétbe, de igazából már lassan négy hete karácsonyi lázban ég az egész város. Arról nem is beszélve, hogy már többször lett hozzám szegezve a kérdés, hogy mit is szeretnék karácsonyra?
Igazából elég sok mindent szerettem volna, de szerencsére a sors úgy hozta, hogy nem kellett sokáig munka nélkül tengődnöm, s amit akartam azt már meg tudtam magamnak venni. Így minden bizonnyal decemberre maximum finom ételek fognak jutni az asztalra, na meg persze némi kényeztetés a gyomornak nassolásra szánt ízletes falatok formájában. Igazából az első dolog, ami megfordult a fejemben egy új mobiltelefon lenne, mivel a mostani produkált egy-két érdekes jelenséget. De mivel ezeknek a száma elhanyagolható volt, így erről letettem. Aztán egyik legnagyobb dolog, ami megfordult a fejemben játékkedvelésemből fakadóan esetleg egy playstation 3, mert videoteszteket nézve belefutottam két konzol exkluzív játékba, ami eléggé elnyerte a tetszésemet. Az igazság viszont az, hogy a Tomb Raider-en kívül más nem igazán szippantott be, ami nagyon tetszett annak a tetszési faktora is maximum második végigjátszásra sarkallott, nem többre. Feltehetően ezeknek is ez lenne a sorsa, így ha alapul veszem azt mennyibe kerül egy konzol, illetve 10-13 ezer környékén mozog egy játék szinte azonnal letettem erről a tervemről. Amit viszont mindenképp megakartam valósítani, az viszont a Pi életének Blu-ray változatának beszerzése. Mindenhol viszonylag elég borsos ára volt, de végül a vaterán rátaláltam elég barátságos áron. Így azonnal megrendeltem, s feltehetően holnap már érkezik.
A kérdés természetesen az, hogy mi lesz majd a téli uborkaszezonban? Ugyanis sorozatok terén elég jól állok, s hamarosan sikerül bepótolnom a lemaradásomat, ami őszintén nem nagy. Viszont utána minden bizonnyal majd a filmek, s a játékok jönnek, ugyanis nem hiszem, hogy majd a röpködő mínuszokban szívesen kitenném a lábamat itthonról. Éppen elég lesz az az idő intervallum, még itthonról eljutok majd a munkahelyemig. Mivel havat szerető ember vagyok, így persze bízom benne, hogy idén lesz is belőle valami.
Munkahely szempontjából pedig ismételten ott tartok, hogy nem igazán tudom mit tegyek. Végül is már megemlítettem, hogy bizonyos meghirdetett állásokra már jelentkeztem, s elég sziklaszilárdnak bizonyult ebből a szempontból az elhatározásom. Az igazság viszont az, hogy az elmúlt – nem publikus – munkahelyi történések ismételten arra sarkallottak, hogy az álláskeresést bizonytalan időre felfüggesszem. Ha őszinte akarok lenni, akkor leginkább azért, mert nem tudom eldönteni mi is lenne már leginkább jó, így a teljes összezavarodottság jellemző rám az elmúlt napokban. Mindenesetre az év utolsó napjára kaptam szabadnapokat, így addigra igyekszem kipihenni magamat, s valamiféle vállalható döntést hozni a 2014-es évre.
Almost Human – 1×01 (Pilot)
Ha visszagondolok jó pár évet, akkor bizony eszembe jut, hogy mennyire voltam sorozatfüggő. Na nem arról van szó, hogy most nem vagyok az, csupán amiket szerettem azok vagy véget értek, vagy pedig én „szoktam le” róluk, mert az általam elvárt minőségi szintet már nem tudták hozni. Viszont abba is érdekes belegondolni, hogy régen mennyi újonc volt, ami magával rántott, s hányszor kaptam azon magam, hogy hiába is vagyok naprakész, valahogy mindig sikerült lemaradnom. Ugyan ez a helyzet most nem áll fenn, de igyekszek naprakész lenni az új szériákkal. Sajnos az elmúlt két-három évben az a helyzet ütötte fel a fejét, hogy szinte alig van olyan bemutatkozó sorozat, ami megtetszik, vagy akár kibírni akár nálam, akár az anyacsatornán többet, mint egy év. Olvasgatva a kritikákat, s az olvasói véleményeket különböző oldalakon egyre inkább megerősödött bennem az a tudat, hogy nem velem van a baj.
Kíváncsi voltam, hogy vajon mit is fog letenni az asztalra az Almost Human, mert az alapkoncepció bejött, szóval vártam már a premiert. Sajnos azt kell mondanom, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. S, ha alapul veszem a nézettséget, akkor talán egy évadot sem fog kihúzni.
Blu-ray „dömping”
Mint a többséghez hasonlóan én is szeretek filmeket nézni. Régen úgy nevezetem magamat, hogy „rajongó”. Ez a dolog mára már megváltozott. Leginkább abból fakadóan, hogy kevés szabadidőmből adódóan leginkább a sorozatokkal vagyok naprakész, ami nem mondható el sajnos a filmekről. Ennek ellenére természetesen igyekszem ugyanúgy eljárni mozikba, s ugyanúgy megnézni az aktuális újdonságokat, mint régen, habár ez többnyire kudarcba fullad. Ezzel ellentétben továbbra is megvannak a régi kedvenceim, amiket sikerült megszerezni HD minőségben, s többségüket sikerült is újra nézni.
A DVD korszakból is előszeretettel vásároltam filmeket. Persze leginkább a leakciózott kategóriából kerültek ki győztesen alkotások, s ez nem nagyon van máshogy a Blu-ray korszaknál sem, habár igyekszem megfontolni miért is adok ki pénzt. Ebben a hónapban az Amerikai Pite című tinivígjáték első, s második részét sikerült megszerezni elég alacsony összegért, majd egy későbbi vásárlás alkalmával az Apádra ütök, s későbbi folytatását. Aminek nagyon örültem, hogy míg online rendelés alkalmával akár 5-6 ezer forintos árat is fizethettem volna értük – nem számolva a házhoz szállítás összegét -, addig a kedvenc műszaki áruházban DVD árért sikerült megszereznem a négy filmet.
Chucky átka (Curse Of Chucky)
A nyolcvanas, s kilencvenes években vélemények szerint nagyszerű filmek születtek. Legalábbis a kedvenceim túlnyomó többsége ez időtájt készült. A horror, mint műfaj nem állt soha távol tőlem, habár ilyen kategóriában filmet már nagyon régen láttam. Gyermekként azonban suttyomban mindig volt olyan, amit megnéztem. Ki ne emlékezne például a Kedvencek temetőjére, vagy péntek esténként futó Mesék a kriptából című horror sorozatra, vagy akár a nyolcvanas évek végén debütált gyilkos babára, Chucky-ra, akinek pályafutása először a Gyerekjáték névre keresztelt filmmel indult el. Alaptörténet szerint adott volt egy sorozatgyilkos, aki egy gyerekboltba menekül, majd pedig ott egy varázsigét mormol el, miközben halálos sebet kap. Ugyan nem hal meg, azonban lelke egy játékbabába kerül, s ezt épp az Andy nevet viselő kisgyermek kap meg. És elindul a vérengzés.
Az első epizód nekem tetszett. A másodikat sem hagytam ki, viszont a további folytatások már eléggé erőltetettnek hatottak számomra. Épp ezért döntöttek úgy a készítők, hogy ideje egy rebootnak, azonban ahelyett, hogy az első rész került volna feldolgozásra egy újabb folytatás érkezett Chucky átka néven, amely sorrendben gyakorlatilag a hatodik rész. A film megtekintése közben jöttem rá, hogy a harmadik epizód után nem láttam a további két részt, habár sok véleményt olvasva nem sokat veszítettem, s az alkotás sem válik jobbá, ha azokat megnézem. Ami viszont sajnálatos tény, hogy a harmadik epizód óta tartó minőségi mélyrepülés nem állt meg, s a Chucky átka is egy egykor népszerű franchise hatodik része, amely nem más, mint egy egyszer nézhető bőrlehúzás egy sikeres filmről.
Tovább…
Pi élete (Life Of Pi)
2013-ban cikinek, vagy szégyennek számít-e nem tudom, de én is azok közé tartozom, akik nem igazán olvasnak offline módon. Utoljára nyomtatott formában könyv a kezemben a középiskolás tanulmányaim során volt. S regényt legutoljára talán tíz évvel ezelőtt olvastam az is kötelező olvasmányok közé tartozott. Így nem is meglepő, hogy a 2001-es Pi élete számomra teljes mértékben kimaradt, habár a belőle készült film megtekintése után minden bizonnyal valóban olvasmányos mű lehet. Utána olvasva a regényt sokan megfilmesíthetetlennek tartották, s az alaptörténetből kiindulva ez bizony nem is meglepő.
Mint mindenkinek nekem is vannak kedvenc alkotásaim, amelyeket olykor előveszek, s megtekintek újra s újra. Így nálam ezek a művek a halhatatlan vizuális tartalmak közé kerültek. Nos ezek közé tartozik immáron Pi története is. Bár bevallom második megtekintésén vagyok túl, s az első valamikor év elején még a film megjelenésekor volt. Ahogyan sokan megfilmesíthetetlennek tartották úgy én pedig a filmről alkotott véleményemet pedig leírhatatlannak. De másodjára is akkora élménynek bizonyult a produkció megtekintése, mint elsőre, s kevés alkotás mondhatja el ezt magáról. Épp ezért döntöttem úgy, hogy ideje megpróbálkoznom egy bejegyzéssel, melynek középpontjában a film áll.
Tovább…
Nagyfiúk 2 (Grown Ups 2)
A nyár egyik vígjátéka volt a Grown Ups 2. Annak ellenére, hogy nem nézek tv csatornákat már évek óta valahogy mindig akadnak olyan pillanatok, amikor fogom a távkapcsolót, s szépen belepillantok, hogy melyik adón épp milyen program megy. Pont így akadtam rá a film előzetesére, s felkeltette a kíváncsiságomat. Igazából tetszett is, bár meglepett, hogy még nem találkoztam össze az első résszel. Bár azzal tisztában voltam, hogy nagy esély van arra, hogy megjelenéskor fogom megtekinteni a szóban forgó produktumot, s amikor az előző epizódot is sikeresen bepróbáltam már biztos voltam abban, hogy ez így fog történni. Bevallom egy hétvégi, egyszer nézhető film volt számomra, melyről ugyan akartam írni pár sort, de sajnos időhiány miatt ez elmaradt, s végül az ihlet se szállt meg ahhoz, hogy akár egy sor keretén belül megemlékezzek róla.
A film mindkét részét elég sok kritika érte, de leginkább az egyik főszerepet alakító Adam Sandler miatt. A színésszel egyébként semmi bajom nincsen, de bevallom számomra amolyan középszerű, s egyetlen egy olyan alkotását sem tudom felidézni, amely tényleg megfogott volna. De ennek ellenére ellenszenvet nem táplálok iránta, s a többiek iránt sem. Az ilyen bejegyzéseknél mindig megemlítem, hogy legyen szó filmről, vagy sorozatról sokszor pont azért nem nyeri el az adott néző tetszését, mert magas elvárásokat támaszt az adott alkotással kapcsolatban. Mivel elég megosztó véleményeket olvastam, így szinte nulla elvárással ültem le a film elé. Viszont azt kell mondjam, hogy ennek ellenére is számomra csak egyszer nézhető, középszerű alkotás lett, mely helyenként nem spórol a gusztustalan jelenetekkel, illetve akadnak benne olyan motívumok is, amelyek egyáltalán nem valóak egy vígjátékba.
Tovább…