A virtuális gondolataim gyűjtőhelye
A 2013/2014-es sorozatos idény első „fecskéje” a Sleepy Hollow, amely rendkívül sikert aratott, legalábbis az első, bevezető epizódjával. Tulajdonképpen egy természetfeletti, misztikus sorozatról lévén szó, melynek történeti alapja a fej nélküli lovas mondája. Ugyan rendkívül jól sikerült ezt a dolgot beleszőni, de engem nem sikerült meggyőzni.
Egyre inkább közeledünk ahhoz, hogy elbúcsúzzunk a nyártól, hisz ugyanis ideje korán beköszöntött a szeles, s esős időjárás. Szerencsére éppen erre az időszakra időzítettem a szabadságomat, így igyekeztem itthon elütni a szabadidőmet. Ugyan jobban örültem volna, ha kijutok a strandra, de sajnos be kell látnom, hogy az idei dolgok miatt megint csak egyszer tudtam kijutni, sajnos. Bár bízom abban, hogy jövőre teljesen másképp fog majd alakulni nem csak a nyaram, de az egész évem is.
Még tavasszal megszületett a terv, miszerint szeretnék majd egy jobb videokártyát a gépembe a jelenlegi a helyet, ugyanis akadt egy-két olyan játék, amelynek futtatásához kellett némi kompromisszumot kötni ahhoz, hogy tökéletes formában tehesse tiszteletét nálam. A terv úgy lett volna, hogy a szeptemberi fizetésemkor érkezik az új kártya, azonban ahogyan lenni szokott általában soha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan kellenének. Ugyanis két héttel a fizetés előtt a korábbi kártya szépen bemondta az unalmast, így kénytelen voltam idő előtt megrendelni egy újat, amely egy Gigabyte GTX 760 lett végül:
Probléma valóban nincs vele, s rendkívül jól teszi a dolgát. Első dolgom volt, hogy leformázzam a gépem, s minden visszakerüljön rá, így nem volt kérdés, hogy pár napos tesztelés jön, s a szabadságom egyik része is erről fog szólni. Korábbi kedvenc játékaim mind felkerültek, s köztük akadtak olyanok is, amelyek nem igazán működtek jól, de a jelenlegi kártyával tökéletesen teszik a dolgukat. Bevallom nem bántam meg a vételt, habár tény és és való, hogy elég kevés időm jutott arra, hogy tesztelhessem a kicsikét.
Aminek viszont örültem, hogy végre ismét elkezdődött a sorozatszezon, így végre nem fogok unatkozni. Habár eddig sem tettem azt, hisz továbbra is a korábbiakat nézem újra, ha már megszereztem őket HD minőségben. A Lost-tal elég szépen elhaladtam, s úgy érzem, hogy lazán eljutok az ötödik évadig. Utána már kérdéses lesz, hogy mit nézek tömény mennyiségben, de minden bizonnyal feltalálom majd magam. Habár egyelőre az új szériák közül eddig mindegyik elvérzett, s amelyiket pedig eddig nyomon követtem még nem tért vissza.
Egyelőre még nem tudom, hogy hogyan is lesz a maradék hátralévő idő az idei évből, de azért bízom abban, hogy rendesen karácsonynak nézhetünk elébe, s talán némi „fehér lepel” is lesz majd. A szabadságomat kihasználtam, hisz sokszor eljöttem itthonról, hogy kiszellőztessem a fejemet, s mindezek mellett némi nagy takarítást is beiktattam, ha már hamarosan már fel kell készülni a fűtési szezonra, bár még elviseltem volna a nyarat még egy kicsit. Játékok terén pedig nekiálltam ismét a Crysis 3-nak, illetve a Tomb Raider Legend-nek, hisz utóbbival voltak problémák a korábbi kártyával, s ami leginkább fagyásokban manifesztálódott, s nagy meglepetésre az új kártyánál ilyen problémák nincsenek. Mindezek mellett persze lassan azt is el kell fogadnom, hogy beköszönt a vaskos ősz, s szépen jönnek majd a hideg idők. Egyelőre még csak esőben jelentkezett jelen pillanatban, de bízom abban, hogy kevés esőben lesz majd részünk. Egyelőre pedig úgy döntöttem, hogy ideje eltenni egy bizonyos időre a bicajt, ha már ilyen rossz idők járnak, mert megfázni nem szeretnék. Addig pedig szabadidőmben igyekszem hasznosan eltölteni azt, ami jut majd nekem, s bízom benne, hogy nem fogok majd kimerülni.
Bevallom őszintén a szuperhős filmekkel hadilábon állok mostanság. Gyermekként, s tinédzserként, ha egy filmben akár minimális CGI is volt az már elég volt arra, hogy megnézzem legalább egyszer. Mostanság ez már kevés, s az igazság az, hogy filmek terén elég nagy lemaradásom keletkezett, melyet ugyan próbálok kordában tartani, s megszüntetni, de munka mellett sajnos elég nehéz az embernek napra késznek lenni.
Annak idején megjelenésekor láttam az első Iron Man-t, s kellemes meglepetésnek bizonyult. Ugyan tetszett, de annyira nem lopta be magát a szívembe, hogy bekerüljön a kedvenc alkotásaim közé, melyeket képes vagyok egynél többször megtekinteni. A folytatásra nem emlékszem, bár nem vagyok benne biztos, hogy megnéztem-e, de az előzetes alapján nem is villanyozott fel így utólag sem. Aztán jött tavaly a Bosszúállók, amelyért mindenki nagyon odavolt, s még a munkahelyemen is ömlengtek róla, de valahogy nem nyert meg az előzetese, így kimaradt a mozis élményeimből. Megjelenéskor természetesen pótoltam a hiányosságomat, de az első óra elég volt ahhoz, hogy érezzem az alkotás nem az én műfajom. Így végül végig sem sikerült nézni, bár nem is bánom. Hasonló élményem volt az Iron man 3 előzetese nézése közben is, melyben óhatatlanul is éreztem, hogy túlságosan hatásvadász akar lenni, s kicsit megszólalt bennem a kisördög, hogy talán lehet, hogy minden fontosabb momentumot ellőnek az ajánlóban, hogy aztán semmi meglepetés nem marad a film nézése közben. Így végül úgy döntöttem, hogy Tony Stark harmadik kalandja maximum otthoni mozizásnak marad.
A filmről egyébként sikeresen el is felejtkeztem egészen addig, míg a megjelenés kapcsán el nem kezdett a csapból is ez folyni. Így szinte akármerre mentem ahol lehetőség volt szórakoztató technikai eszközöket vásárolni és /vagy eredeti lemezen filmeket ott bizony elég erős reklámot kapott. Időhiány miatt megjelenés után csak pár nappal később tudtam megnézni, addig pedig agyonreklámozott előzetesétől falra másztam. A film elég szép bevételt produkált, s viszonylag pozitív vélemények születtek az alkotásról, így reméltem, hogy kellemes délutáni szórakozás lesz a harmadik Vasember. Ellenben elmondható, hogy sajnos sikerült azok táborát erősítenem, akiknek nem nem tetszett az Iron Man 3.
Tovább…
Mindenkinek vannak kedvenc filmjei, amelyeket képes akár ezredjére is megnézni. Vagy azért, mert tetszett neki, vagy pedig csak nosztalgiából. Nekem is megvannak a kedvenceim, bár bevallom őszintén, hogy java részüket már csak nosztalgiából nézem újra, mert megtekintésük közben mindig átérzem azt, amit az első megtekintéskor átéltem. És persze feltehetően a legtöbbünknek lehetnek olyan kedvencei, amelyeket – feltehetően az olcsó jogdíjjak miatt – állandó jelleggel belefutnak valamely tévécsatornán.
A Forces Of Nature, azaz magyar vonatkozásban a Mint a hurrikán nálam pont ilyen alkotás, melyet bő egy héttel ezelőtt kaptam el az egyik kereskedelmi csatorna műsorán, de szabadidő hiányában sajnos még nem született róla bejegyzés, s ezt kívánom most pótolni.
Az alapkoncepció szerint adva van egy szerelmes pár Ben és Bridget, akik épp az esküvőjük előtt állnak. De előtte természetesen a „kötelező” buliknak meg kell történniük a nagy esemény előtt. Bár nem minden úgy alakul, ahogy kellene, de ennek ellenére mindketten készek arra, hogy kimondják a boldogító igent. A helyszín megvan, s szinte minden adott ahhoz, hogy egy nagyszerű esküvőnek lehessünk tanúi. Így legénybúcsúja után Ben gépre ül, azonban nem is sejti, hogy egy őrjítően vadító szépséggel hozza össze a sors Sarah személyiségében, miközben esküvőjére igyekezne, ahová egyébként egy természeti katasztrófa is tart.
Tovább…
Annak idején, amikor befejeztem az iskolát úgy voltam vele, hogy el leszek itthon legalább egy hónapig, s pihenek legalább egy hosszút. Amivel nem is volt baj, de amikor az egy hónapból több hónap lett akkor jött a felismerés, hogy ha kiveszik az ember életéből a rendszer, szinte az egész napja szabad akkor hamar elunja magát, s úgy érezheti magát az ember, mint ha az idő megállt volna, vagy ha nem is állt volna meg, akkor legalább négyszer olyan lassan telne, mint hagyományos módon. Amióta viszont a jelenlegi munkahelyem dolgozom azóta viszont a helyzet pont fordítva van: hihetetlen gyorsan telik el az időm. Nem csak a szabadidőm, hanem a munkával töltött idő is, így gyakran vagyok fáradt, melyet próbálok alvással kompenzálni, hogy valamennyire bírjam a gyűrődést. Pont így eshetett meg, hogy gyakorlatilag egy hónapja nem történt semmilyen bejegyzés eme blogban. A fent említett dolog csak az egyik ok, a másik leginkább az, hogy uborkaszezon van, s nem is lett volna igazán miről írnom.
Többször futott át az agyamon, hogy kellene valamit csak firkantanom legalább azok kedvéért akik naponta látogatják a blogomat, de valahogy nem nagyon vitt rá a lélek, hisz nem nagyon volt miről írnom. Sajnálatos módon minden szériával naprakész lettem, s semmi nem maradt a nyárra. Mivel szinte állandó fáradtsággal küzdöttem, így kómásan nem igazán akartam leülni játszani, illetve egyetlen egy friss megjelenés sem keltette fel a figyelmemet. Mint ahogyan az előző bejegyzésemben is taglaltam elkapott a nosztalgia, így igyekeztem, hogy pár vágyamat ezzel kapcsolatban ki tudjam elégíteni.
Persze ahhoz, hogy meg tudjam őket valósítani szabadidőre volt szükségem, ami sajnos kevés volt. Igazából gyermekkoromtól kezdve két szakirány érdekelt leginkább: az egyik a tanári pálya a másik pedig a kereskedelem. Végül úgy hozta a sors, hogy az utóbbit választottam, s ebben szereztem szakmát. Hosszas keresgélés után végül sikerült elhelyezkednem ebben a munkakörben a jelenlegi munkahelyemen, viszont mivel több embert foglalkoztatnak, így végül el kellett fogadnom, hogy csak a ledolgozásra váró munkaórában van rendszer, de abban hogy hogyan és mikor dolgozom le, abban nincs. Leginkább ebből fakadt sokszor a fáradtságom, hisz több műszakos rendnek köszönhetően nem mindig tudom kipihenni magam, illetve nem mindig van kedvem a gép előtt ülni. De úgy döntöttem, hogy rengeteg stressz mellett muszáj kikapcsolódnom, így próbáltam minél többet szórakozni.
Az időjárás persze mindig befolyásolta. Többnyire iszonyatos meleg volt, így általában az esti séták vagy épp esti bicajozásokat mindig az esti órákra időzítettem, mert így volt alkalmam arra, hogy ki tudjam szellőztetni a fejemet, s valahol jól esett, ha éppenséggel egyedül tehetettem ezt meg, mert legalább tudtam kicsit relaxálni. Sokszor sokkal pihentetőbbnek tűnt, mint leülni és nézni vagy játszani valamit, vagy csak beszélgetni valakivel. Mindezek mellett persze sikerült pár kedvenc filmemet újranéznem, illetve az előző hónap egyik legnagyobb pozitívuma az volt, hogy sikerült kijutnom a strandra. Ez volt az első strandolás ráadásul, ahol nem égtem le, nem kaptam napszúrást, így ha minden jól alakul akkor hónap végén ismét tiszteletemet teszem kint, mert sajnos hosszabb szabadidőm már csak akkor lesz. Mindezek mellett pedig muszáj volt valamivel kitöltenem a maradék időmet is, s mivel sokszor maximum egy óra állt a rendelkezésemre, így úgy döntöttem, hogy sorozatra akarom fordítani. Amit már abbahagytam azt folytatni nem szerettem volna, s mivel az első évadokért rajongtam, s itt áll már mióta HD minőségben így végül ismét nekiültem a Lost-nak.
Az augusztusi hónap egyik pozitívuma az volt, hogy kicsivel több pénz ütötte a markomat, mint amennyi szokott. Ennek rendkívül örültem, s igyekeztem betartani azt, hogy ne legyen impulzus vásárlás, amit eddig sikerült is betartanom. Leginkább azért, mert úgy döntöttem, hogy a jövő hónapban esedékes születésnapomon meglepem magam egy videokártyával. Az előző teszi a dolgát, azonban be kell látnom, hogy két év múlva már nem biztos, hogy elegendő lesz, így úgy döntöttem, hogy ideje lecserélni. Okosan próbálom ezt megvalósítani, s nem szeretnék abba a hibába esni, mint a nagyobb költekezéseknél, hogy szinte alig maradt pénzem. Így ebben a hónapban egy bizonyos összeget megtartok a következőre, illetve a jelenlegi kártya eladásra kerül, így nem lesz annyira érezhető a költésnél az új alkatrész. Viszont arra figyeltem, hogy ez az információ ne legyen nyilvános, így erről kizárólag csak a szülők tudnak. Ugyanis kevesen tudnak csak különbséget tenni aközött, ha valaki örül valaminek, vagy ha rosszindulatúan dicsekszik.
Amikor megkapom a fizetést többnyire a közeli műszaki boltba megyek, s megnézem, hogy hátha találok valamit, ami megéri a pénzét, vagy pedig jó áron van. Az elmúlt két hónapban nem igazán találtam semmit, azonban pár napja sikerült belebotlanom olyan dolgokba, amelyeket nem igazán akartam ott hagyni. Első sorban rengeteg sorozatos DVD volt 1990 vagy még alacsonyabb forintos áron, s igazán tapadtak a kezemhez, de végül sikerült diadalmaskodnom, így visszatettem a helyükre. Igazából megvásároltam volna őket, de fel kellett mérnem a helyzetet, hogy nem lenne jó ötlet. Egyrészről mikor lenne rá időm megnézni őket, másrészről pedig a tévé Full HD felbontása miatt bűn lenne DVD-re áldozni, hisz nem hozná azt a minőséget, amit egy Blu-ray lemez tudna hozni. Mindezek mellett saját meglepetésemre sikerült fél áron elhoznom a Crysis 3–at:
Egyelőre csak feltelepítés és elindítás történt. Az újra végigjátszás marad szeptemberre amikor is már meglesz az új VGA, mert így lesz mivel tesztelni. Falat kaparni nem fogom, hisz addig el fog telni munkával az idő. Tervezni nagyon előre nem akarok, mert menet közben szoktak bőven változni a dolgok. Amit szeretnék viszont, hogy ebben a hónapban még egy strandolást megejteni, illetve nagyon remélem, hogy szeptemberben még lesz olyan idő, hogy utoljára kilátogathassak egy kis „pancsikolásra”. Mindezek mellett persze igyekszek szemezgetni az új filmek közül, amelyekről időhiány miatt sikeresen lemaradtam, illetve továbbra is újranézni a régi kedvenceket.
Ha az embernek kevés az ideje, akkor elő szokott fordulni, hogy felvesz egy mindennapi ritmust, s bizonyos idő után azon kapja magát, hogy sok mindennel nincs képben. Amikor még kisebb voltam, illetve még az iskola padot koptattam lehetőségem volt arra, hogy nyomon tudjak követni szinte mindent, s mindennel tisztában tudjak lenni, hisz az iskola mellett volt szabadidőm, illetve még ott voltak a nyarak, amelyek többnyire pihenéssel teltek. Emlékszem, hogy mennyi filmet és sorozatot néztem meg, s mivel munkám nem volt, s a szórakozásra fordított anyagiak is végesek voltak, így sokszor fordult elő, hogy nem tudtam eljutni a moziba, s tűkön ülve vártam egy-egy alkotás megjelenését.
Amióta az életem nagyobbik részét a munka tölti ki sajnos a szabadidőm jelentős része megcsappant. Természetesen egy-két alkotás felkelti a figyelmemet, de sokszor feledés homályába vész. Tavalyról is csak két jelentősebb alkotás maradt meg bennem (The Amazing Spider-man, Silent Hill: Revelation) amiket a moziban is megnéztem, s a fizikai adathordozón való megjelenést is úgy vártam, mint a messiást, habár hatalmas csalódás, hogy a két alkotásból végül csak egy jelent meg hazánkban. Ami idén viszont felkeltette a figyelmemet, az nem más volt, mint az After Earth, melynek premierjére nem mentem el időhiány miatt, s ezzel egyetemben szépen el is felejtkeztem róla. Mivel szerettem volna felhozni magam filmes téren, így elkezdtem megnézni, hogy mostanság mikről is maradtam le. Ugyan pár címnél nem jutottam tovább, de ismét ráakadtam a poszt címében szereplő alkotásra, így úgy döntöttem remek délutáni kikapcsolódás lehet. Pontosabban lehetett volna, de sajnos hatalmas csalódásként könyveltem el másfél órát, s magamban kicsit örültem is, hogy ezt itthon kellett átélnem, s nem a moziszékben.
Amióta az eszemet tudom voltak sorozatok, amelyek tetszettek. Kezdetben az igény leginkább a szappanoperákra volt jellemző, de szerencsére a hazai tévézés elkezdett változni, s minőségibb szériák kerültek műsorra, melyekért érdemes volt leülni a képernyő elé. Régen is szerettem a sorozatokat, de a függőség ettől kezdett kialakulni. Ennek egyik hátránya viszont az volt, hogy a tévéhez voltam kötve. Rengetegszer fordult elő, hogy azért mentem álmosan másnap iskolába, mert későn kezdődött a kedvenc szériám, vagy éppen azért nem mentem el bicajozni egyet, mert ment az általam imádott sorozatom. Amióta viszont technikailag nem keveset fejlődtünk idehaza, így már szerencsére akkor tekintem meg az általam nézett sorozatom epizódját, amikor én akarom. És természetesen az olyanoknak, mint én a nyár többnyire leginkább arról szól, hogy behozza a maradásait a sorozatokkal.
Mivel a munka miatt jelentősen megcsappant a szabadidőm, így kizárólag csak az általam nagyon imádott szériákkal szoktam naprakész lenni. Azért akad pár, amelyik elfér a nézendők között, de őket csak akkor veszem elő, ha éppenséggel már nincs más nézni való. Az igazság az, hogy annak idején nagyon szerettem a Grey’s Anatomy-t, mert kellően humoros volt, de viszont tudott drámai lenni, de mindezek mellett le is tudott kötni. Viszont az évadok alatt elvesztettem az érdeklődésem, így végül elkaszáltam. De mivel valamivel el kell ütnöm az időmet, ha épp nincs mit csinálni, így végül visszatértem hozzá.
Tovább…
Mivel mostanság időhiány miatt kevesebbet vagyok aktív virtuálisan, így úgy döntöttem kihasználom a szabadnapomat hátralevő részét, hogy ezt a hiányosságomat pótoljam. Egyébiránt is terveztem egy hosszabb bejegyzést megejteni a „Helyzetjelentés” kategóriában, ha már az elmúlt időszakban ebből a szempontból kicsit szűkszavú voltam, s egyébiránt is nyakunkon az ősz. Az utóbbi kijelentés eléggé szemöldök húzogató, elismerem. Bár én így élem meg. Szerencsésnek mondhatom magam, mert annak ellenére, hogy bőven vannak negatívumai a jelenlegi munkahelyemnek, de szerencsére találtam hozzám hasonló embereket akikkel kijövök, illetve az esetek többségében a rám osztott feladatokkal elvagyok, s a munkakörömet is szeretem csinálni, habár akadnak kiborító helyzetek. Ebből fakadóan „gyönyörűen” eltelnek nemcsak a munkanapjaim, hanem a pihenőnapjaim is. Egyik oldalról örülök neki, mert így a terveim megvalósítása hamarabb megtörténik, viszont kevés illetve nem elegendőnek érzett idő jut ezeknek a dolgoknak, helyzeteknek a kiélvezésére. Ebből fakadóan pedig alaposan meg kell gondolnom, hogy mire szakítok időt, s mire nem.
Nem élem meg negatívumként, hiszem az időhiányt kompenzálva szerencsére minden hónapban a bankszámlámra kerül egy bizonyos összeg, amelyből tudom finanszírozni a jelenlegi életszínvonalamat. Ebből fakadóan viszont jó párszor eszembe jutott jó pár gyermekkori emlékek, s sokszor eltanakodtam azon, hogy milyen is volt annak idején. Ugyan voltak nehézségek, de az általános iskolás időszak meghatározó volt számomra, s a negatív dolgok ellenére imádtam. Viszont a tavalyi sikeres osztálytalálkozó, s idén előkerült osztályképek továbbá emelték a nosztalgikus hangulatomat.
Mivel szabadidőm, s anyagi hátterem is korlátokkal rendelkezik, így azért gondolnom kellett arra is, hogy mit is szeretnék csinálni, amikor éppenséggel itthon töltöm a pihenőnapomat. Mivel minden szériával naprakész lettem gyakorlatilag, így végül visszatértem egy régen általam elkaszálthoz a Grey’s Anatomy–hoz, mellyel a tegnapi nappal sikeresen végeztem, így az aktuális szezonnal is sikerült felzárkóznom. Nyárra maradt sorozatom így nem maradt, csak az épp aktuális Dexter, melynek épp aktuális epizódja bőven belefér a heti időmben. Gyerekként imádtam biciklizni, s leginkább azért, mert ekkor tudtam legjobban kiszellőztetni a fejem. Egyrészről jót tesz némi mozgás, másrészről pedig néha azért szükségem van arra, hogy éppenséggel ne legyenek körülöttem emberek. Ez jobb relaxáció, mint leülni játszani, vagy megnézni egy filmet. Annak idején nagyon vágytam fel a fővárosba, s bevallom őszintén – annak ellenére, hogy halványult ez a vágyam kicsit – azért valahol hiányozna a városom, hisz megyeszékhely ellenére akadnak olyan helyei, ahol nincsenek autók, csak állatok, s fák. Tökéletes kikapcsolódásnak részemről.
A nyár maradék részére befejeztem a sorozatokat, s előtérbe a filmek kerülnek. Egyrészről szeretném valamennyi megvásárolt Blu-ray lemezt újranézni, másfelől pedig könnyebben naprakész tudok lenni ezáltal. Mindezek mellett természetesen elsősorban azok az alkotások vannak kijelölve, amelyeket imádok, így jó pár gyermekkori kedvenc is képbe került, de persze pillantást vettek az újakra is, hátha felkelti valamelyik a figyelmemet. És akkor a legutolsó sorban fő terv továbbra is a strand, melyre való kijutás egyelőre még mindig a terv fázisában van. Eddigi indokok között az időhiány, s az időjárás szerepel. Igazából az elmúlt két napra terveztem a fürdőzést, de sajnos az időjárás közbeszólt. Ugyan ma napos idő volt, de nem volt annyira meleg, hogy megmerjek kockáztatni egy strandolást, hogy aztán lebetegedjek. A többit pedig meglátom hogy alakul.
Ugyan rajongója vagyok Stephen King munkásságának, de szégyenszemre eddig csak filmadaptáción láttam műveit. Egyik jelentős oka ennek leginkább az, hogy gyermekként szülők háta mögött voltam kénytelen suttyomban megtekinteni a megfilmesített műveinek vizuális termékét, majd felnőve pedig leginkább időhiány miatt nem igazán kerül kezembe könyv.
Bevallom őszintén utóbbi miatt kicsit hadilábon állok a sorozatokkal kapcsolatos hírekkel, így engem gyakorlatilag meglepetésként ért az Under The Dome bevezető epizódja, melyről először egy kritikai írásnak köszönhetően szereztem tudomást. S mivel nálam gyerekkorom óta Stephen King neve egyet jelent a minőséggel, így nem volt kérdés, hogy muszáj próbát tennem a sorozattal, melynek bevezető epizódja már egy ideje itt hevert a merevlemezemen, de csak ma jutott arra időm, hogy meglessem valóban hogyan is sikerült. Meglepő, hogy az amerikai CBS épp nyárra tette a sorozat premierjét, hisz ilyenkor leginkább a kábeles adók szériái tarolnak, míg az országos csatornák pedig uborkaszezonjukat töltik, ami nem meglepő, hisz ilyenkor kevesebben tévéznek. Igazából megpróbáltam mindenféle elvárás nélkül leülni a sorozat elé, ugyanis nagyon sokszor tapasztaltam azt, hogy pont azért vérzik el nálam egy alkotás, mert nagy elvárásokat támasztok elé. Ugyan utóbbit sikerült elkerülnöm, de sajnos azt kell mondanom, hogy az Under The Dome nem lesz az én sorozatom, így sajnos az első rész után el is köszöntem tőle.
Tovább…
Sorozatok szempontjából hihetetlenül sikerült szintre hoznom magam május végére. Így gyakorlatilag nem maradt néznivaló nyárra. Mivel sikerült olykor-olykor a hazai adón elcsípnem pár új epizódot, így végül úgy döntöttem kellemes kikapcsolódásként jól jöhet majd a Grey’s Anatomy, amelyet annak idején se vettem halál komolyan, így nem is mondom magam nagy rajongónak.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meglepetésként ért az évad néhány eseménye. A fentiekből fakadóan belefutottam jó pár spoiler-be, de ennek ellenére igyekeztem az évadot élvezni olyannyira, amennyire csak lehet. Egyelőre a kilencedik évadba mindenképp belelesek.
Tovább…