Magyar cím: Jóbarátok
A sok munkának köszönhetően nem nagyon tudok haladni a sorozattal napi maximum két epizódnál többel. Az egész napos esős időnek köszönhetően azonban az évad felét gyakorlatilag egy délután alatt le tudtam nyomni.
Annak idején emlékszem, hogy sokaknál vizuális orgazmust váltott ki magukból, hogy megjelenik a széria DVD-n, s én nagyon sajnáltam, hogy nem lehettem tulajdonosa egy ilyen kiadásnak. Azóta persze látott már napvilágot több is, s mivel csak DVD formátumban jelent meg, így igényt már nem tartok rá. Azért halkan jegyezném meg, hogy a legutóbbi kiadás a gusztustalanul igénytelen címet simán kivívhatja magának. A lényeg jelen pillanatban nálam, hogy a kilencedik évadot is letudtam.
Tovább…
Címke: Jóbarátok
Üdv Xperia M!
Sokszor eszembe jutott már az, hogy talán fel kellene hagynom azzal a szakmával amit kitanultam, illetve amiben dolgozok, s majd elmenni jósnak. Mert valahogy kiváló tehetségem van ahhoz, hogy sok mindent előre megérezzek. Így volt ez múlt hónapban is.
Már az előző bejegyzésemben is erősen taglaltam, hogy van egy olyan megérzésem, hogy mivel jóformán már elfogytak a szabadnapjaim (hisz harmadik egy hetes szabadságomat kaptam meg abban a hónapban), hogy majd októberben örülhetek, ha fel tudok lélegezni. Nem nagyon mosolyogtam, amikor kézhez vettem az októberi beosztásomat, ugyanis eléggé szomorúan vettem azt tudomásul, hogy elég sok időt fogok benn tölteni a munkahelyemen, s ráadásul olyan jól sikerült megírni, hogy gyakorlatilag két napnál többet itthon nem tölthetek. Normál esetben csak egyet hümmögök, s elfogadom. Azonban az éves leltárnak, illetve kolléga betegségének köszönhetően túlórák tömkelege várt rám. Ezek nem kötelezőek voltak, de úgy voltam vele, ha már részemről megy a többséghez mérve nagy lábon élés, akkor dolgozzak is meg érte. Lassan a hónap közepén járunk, de csak az első dupla pihenő napomon vagyok túl, s persze semmire nem volt elég, ami talán nem is meglepő.
Fentiek szempontjából pedig valóban előnyös döntés volt, hogy a szeptemberben kiadott egy hetes szabadságomra időzítettem az újabb konzol vásárlást. Ami nem volt betervezve az a Silent Hill Downpour, melynek a negyedénél tartok időhiány miatt, s legutóbb bő másfél hete nyúltam hozzá. Vizuális szórakozás szempontjából az élvonalban továbbra is a zenehallgatás, illetve a sorozatok vezetnek. A régi kedvencek visszatértek, újak is akadnak. Azonban jelen pillanatban a Jóbarátok van toppon, mert mikor elkezdtem ismét nézni nem volt semmi új éppen, másfelől pedig jobb a kedélyállapotom, ha egy húsz perces vigyorgós epizódot megnézek teszem azt munkába indulás előtt, vagy lefekvés előtt. Habár hamar véget ér a pályafutásom (ismét) vele, ugyanis a mai igencsak kiadós eső miatt nem volt kedvem sehová menni, így kapásból magaménak tudtam tenni egy teljes évadot.
Az októbert megpróbálok túlélni, s reménykedem majd abban, hogy a következő hónapban azért lesz legalább egy olyan alkalom, amikor két napnál többet tudok itthon tölteni, ami nekem elég fontos ahhoz, hogy ki tudjak kapcsolódni teljesen, illetve szocializálódni is tudjak továbbra is. Habár elég nehéz megtalálni az egyensúlyt a munka, illetve a magánélet között. Utóbbinál a probléma fő forrása az olykor kevés szabadidő, mely azt eredményezi, hogy nem igazán van kedvem találkozni senkivel. Azért nem szeretném, hogy a kapcsolatköröm leépüljön, így „muszáj” találkozásokat bevállalok, de szerencsére eddig még egyik ilyen sem végződött negatívan.
Lassan már ott tartok, hogy külön kategóriát kellene indítanom telefonvásárlás néven. Ebben a hónapban is sikerült egyet vásárolnom. Az előző bejegyzésekből azért látszik, hogy az elmúlt négy évben történt váltások azért megfontolt céllal történtek, s a hátterükben nem az állt, hogy én bármivel is villogjak. Eddigi készülékeim többségét a szülők örökölték meg, melynek többnyire az lett a vége, hogy nem is sokáig húzták náluk. Most is így volt édesanyám esetében, s már fontolgattam a vásárlást. A jelenlegi készülékénél rosszabb technikai specifikációval rendelkezőt nem akartam venni, de iszonyatosan drágát sem. Végül kiválasztottam a szerencsést, melynek árával nem voltam kibékülve. Azonban hosszas gondolkodás után végül úgy döntöttem, hogy feladom elveimet a kártyafüggő készülékekkel szemben. A jelenlegi szolgáltatómnál online rendeltem meg, melyhez járt némi kedvezmény, s mivel több, mint tíz éve vagyok a felhasználójuk, így már arany szintet is elértem, amely további kedvezményt jelentett. Így végül majdnem húsz ezerrel olcsóbban megvolt a tökéletes születésnapi ajándék, egy új Xperia M:
Ami meglepett, hogy mikor itthon kibontottam a telefont, s beüzemeltem nem kellett a szoftverfrissítéssel vacakolnom, ugyanis már a legfrissebb volt rajta. Átnézve a specifikációt annak idején talán jobban jártam volna egy ilyen készülékkel, ha megnézem, hogy mire is használom az enyémet.
Friends: 7.évad
Magyar cím: Jóbarátok
Osztom azoknak a véleményét, hogy olyan 22-24 epizódos sorozatokkal jobban lehet haladni, amelyek „csak” húsz perc nettó játékidővel rendelkeznek. Heti egy epizód nyilván nem sok, de ha az ember évadokkal áll szemben az már mindjárt más. Igazából július végén döntöttem úgy, hogy a nagy uborkaszezonra való tekintettel nekiállok ismét a kedvenc sitcomomnak, ami jelen esetben a közkedvelt Friends, honosított nevén Jóbarátok.
Az igazság az, hogy a múlt heti szabadságomat alapul véve azt gondoltam, hogy majd jobban fogok haladni vele, de ugyebár más tevékenységek után néztem, így végül eme széria háttérbe szorult. Azt tudni érdemes, hogy rengeteg weboldal ismét elkezdett vele foglalkozni, hisz most volt egy kerek évfordulója a szériának, ugyanis húsz évvel ezelőtt indult hódító útjára. Eme jeles alkalomból rengeteg cikk született, s nekem is meghozta a kedvemet, hogy egy fél délután rászánjak, hogy a hetedik etapot is magaménak tudhassam.
Tovább…
Friends: 6.évad
Magyar cím: Jóbarátok
Az elmúlt időben eléggé megcsappant a szabadidőm, főleg így a szabadság kezdete előtt. Ennek (is) volt köszönhető, hogy eléggé lemaradtam a sorozattal, hisz húsz perces nettó epizódszámmal azért rendesen lehet haladni vele.
Már a hatodik évad végénél is azt éreztem, hogy jó döntés hoztam abból a szempontból, hogy ismét neki álltam a szériának. Habár egyre inkább körvonalazódik bennem az a tudat, hogy talán október közepéig elfogynak majd az adott epizódok…
Tovább…
Friends: 4.évad
Magyar cím: Jóbarátok
Annak idején azt olvastam, hogy egy nettó húsz perces sorozatot sokkal könnyebb ledarálni, ha úgy hozza a sors. Az igazság az, hogy én mindig úgy álltam hozzá, hogy sorozat az sorozat, s sok rész, sok idő. Nos, azt kell mondanom, hogy sokaknak igaza volt, ugyanis tény és való, hogy egy óra alatt három epizódot tudtam magaménak tenni, s mivel a munkába való visszazökkenés miatt nem is nagyon volt kedvem kimozdulni sehová, így nem is meglepő, hogy immáron a mai nappal a negyedik évadot is magaménak tudhatom.
Azt kell mondanom, hogy továbbra sem változott a véleményem azzal kapcsolatban, hogy azzal hoztam a legjobb döntést, hogy nekiugrottam a Friends darának. Igaz, hogy jó pár dologra emlékszem, így meglepetés nem érhet, de még mindig nem láttam annyiszor, hogy mindent tudjak szóról-szóra, Ebből a szempontból pedig azt kell mondanom, hogy az egyik legjobb döntést hoztam pont amiatt, mert kedélyállapotomon rendkívül sokat javíthat egy-egy epizód, ha éppen nem jobb lábbal keltem ki az ágyból.
Friends: 3.évad
Magyar cím: Jóbarátok
A holnapi nappal véget ér a szabadságom. Egyetlen egy dolgot sajnálok nagyon, hogy ezzel a nappal gyakorlatilag vége annak a dolognak, hogy napi szinten akár 7-8 Friends epizódot megtudjak nézni. Annyira, de annyira nem volt mit néznem, hogy végül úgy döntöttem, hogy ideje elővenni egy régi kedvencet.
Bevallom őszintén először tartottam tőle, hogy majd nem fogom tudni tartani az iramot, s majd pár epizód után majd ez is megy a kukába, de az igazság az, hogy sokadik megtekintés után is annyira berántott, hogy egyszerűen nem tudtam leállni róla, s a terveimmel ellentétben elkezdtem darálni a teljes sorozatot elölről. S íme, két nap alatt a harmadik évaddal is végeztem.
Tovább…
Friends: 2.évad
Magyar cím: Jóbarátok
Alig egy hét telt el azóta, amikor úgy döntöttem, hogy egy kis mosolyfakasztó szórakozást választok magamnak, már ami a vizuális szórakozást illeti. Így döntöttem el, hogy ideje ismét elővenni az annak idején hatalmas sikert arató sorozatot, a Friends-et. Nem tudom miért, de azóta egyetlen egy olyan sitcom se látott napvilágot, amin hasonló módon jól tudtam volna szórakozni, mint ezen. Nem is véletlen, hogy az eltelt egy hét alatt gyakorlatilag két évadot sikerült teljesen magaménak tenni.
Tovább…
Friends: 1.évad
Magyar cím: Jóbarátok
Igazából sitcom nem nagyon az én műfajom. Pontosabban nem igazán találtam egyetlen egy olyan sorozatot sem az elmúlt évek alatt, aminél tényleg azt éreztem volna, hogy ez olyannyira szórakoztat, hogy hangosan kell nevetnem. Ehhez legközelebb talán a The Big Bang Theory került eddig.
Nem mondhatom azt, hogy mostanság minden remekül ment/megy nálam, így valami elég jó kikapcsolódást kellett választanom. Sajnos azt kell mondanom, hogy olyat sajnos nem sikerült találni, melyre tényleg azt tudtam mondani, hogy megérte a rááldozott időt. Ezt mindenképp a vizuális szórakozásra értettem, mert jelen helyzetben úgy vagyok, hogy inkább nevetnék, kikapcsolódnék, mint szorongatnám a párnámat miközben egy olyan látványorgiával teletűzdelt akciófilmet tekintek meg, melynek közben vizuális orgazmus kerülget. A kereskedelmi tévék térhódításával természetesen én is Friends rajongó lettem, de csak később figyeltem fel rá teljes mértékben. Ugyan akkor még a DVD nem terjedt el széles körben, így VHS-re rögzítettem mindig az epizódokat. A 2004-es finálé után sokat pihent a sorozat, de a tavalyi Blu-ray megjelenésnek köszönhetően (mely sajnos idehaza nem jelent meg) az interneten feltűntek a HD változatokat, melyek számomra is elérhetőek lettek. Tavaly egyszer már végignéztem az egész sorozatot, mert úgy voltam vele sokkal jobb kedvre tud deríteni, ha megnézek egy epizódot egy tényleg jókedvet sugárzó szériából, mintha ülök magam előtt majszolva a reggelimet. Így végül idén is belekezdtem még egyszer, habár számomra rejtély, hogy tavaly miért is nem született írás a sorozatról.
Tovább…
Mi a helyzet a sorozatfronton?
A fenti képet többnyire különböző oldalakon szoktam használni, mint aláírás. Ugyan a linktárban már helyett kapott, de sokadik említésre sem tudom nem dicsérni, hogy mennyire hasznos a Whatnext, hisz sokszor én sem tudom azt, hogy melyik szériában hol akadtam el, vagy épp melyik volt az utolsó megtekintett epizód. Ennek egyik oka, hogy ugyebár kevés a szabadidő, ha pedig épp adódik nem biztos, hogy épp a tv előtt fogom tölteni.
Habár mindenképp meg kell említenem, hogy a sorozatok iránti rajongásom az elmúlt két év gyökeresen megváltozott. Egyrészt nagyon kevés az a sorozat, ami leköt, illetve akadnak olyanok, melyek már a sokadik évaduknál tartanak, s időközben vesztettek értékükből számomra. Hasonló a helyzet az újoncok terén, melyek idén bepróbáltam többet, de talán kettő volt az, amit végig tudtam nézni. Amióta viszont van munkahelyem sokkal korlátozottabb a szabadidőm, mint iskolásként, illetve változó munkanapokkal a hátam mögött sokszor inkább egy nagy alvás jön jól, mint a tv előtt görnyedés. Ebből fakadóan pedig kénytelen vagyok továbbra is kemény kézzel bánni az általam nézett szériákkal, így idén is akadtak olyanok, melyek hosszú évek után elvéreztek. Idén sikeresen végignéztem (ismét) a Jóbarátokat, illetve a Lost-ot. Míg előbbi számomra szórakoztató volt az elejétől a végéig, addig a másikról nem mondható el. Az első két évadért rajongtam, a harmadik, s negyedik igazából „csak” tetszett. Az ötödiket viszont utáltam, s újranézés közben el is kaszáltam, de végül úgy voltam vele, hogy sokkal több epizódot néztem újra, mint amennyi hátra van, így végül ismét elővettem a szériát. Bár hozzátartozik az igazsághoz az, hogy ha a széria nem lenne meg HD minőségben, illetve nem lenne ennek a minőségnek megfelelő tv készülékem nem néztem volna újra. Azonban többször eszembe jutott, hogy mennyire kreatívabbak voltak tévés szinten, illetve mennyi olyan széria volt, ami lekötött, tetszett, s sokszor ráment egy egész napom, hogy utolérjem magam. Most is megtudom ezt tenni…. ha nem nézik egyáltalán sorozatokat. De nézzük a jelenlegi statisztikámat:
Igazából kevés újonc volt, amely tavaly felkeltette az érdeklődésemet, de ennek ellenére úgy voltam vele, hogy mit veszíthetek akkor, ha olyat is bepróbálok, amit igazából nem is várok? Kivétel persze ez alól a nyálas tinisorozatok és a nyomozószériák. Utóbbitól ténylegesen kiráz a hideg. Mint ahogyan fentebb is említettem sok újoncot próbáltam be, de a legtöbbjüknél az első tíz perc után kikapcsoltam. Jelen pillanatban még hat darab újonc várakozik megtekintésre. Viszont ezekből csak egyetlen egy rendelkezik pontos premier dátummal, addig a többinél csak tipp van. Az már viszont biztos, hogy a maradék öt széria csak jövőre fog bemutatkozni.
A rengeteg követett sorozatból soknak épp az volt a szerencséje, hogy hivatalosan is utolsó évadokat kapott, vagy épp elkaszálták, s ezért nem hagytam abba. Ami továbbra is nézős nálam, s igyekszek naprakész lenni az nem más, mint a Raising Hope és a Modern Family. Hatalmas nagy rajongótáborra tett szert a The Walking Dead, melynek első évadáért én is rajongtam, de most már inkább csak a nézős kategóriába tartozik. Ami viszont szívfájdalom az a Once Upon a Time, Glee és a Supernatural, melyek minőségileg nagyon mély zuhanást hajtottak végre, habár közülük csak a középső széria újabb évadába fogtam bele. És miért nem hagyom abba? Egyrészről régi emlékek, s így nehéz valamit kaszálni, illetve tényleg nem lenne akkor mit néznem. Habár ennek ellenére volt olyan széria, amit abbahagytam, illetve olyan is, mely hivatalosan ért véget, vagy a csatorna kaszált el. Mivel a néznivalók száma igencsak szerénynek mondható, így nem nehéz naprakésznek lenni. S egyelőre úgy vagyok vele, hogy a fentiekkel szemben igyekszek frissnek lenni, így jut idő másra is.
Egyelőre bízok benne, hogy ezen a téren nem lesz rosszabb a helyzet…
„Nyári” uborkaszezon
…és íme ismét itt van. Nyár. Vártam már nagyon főleg a szabadidős programok miatt, de sajnos az időjárás nem tette lehetővé, hogy bármely kedvenc tevékenységemnek hódolhassak. Így sem kirándulás, sem sétálgatás, s a legnagyobb szívfájdalmam még strandolás sem vált lehetővé. Ami talán a legnagyobb szívfájdalmam, hogy az előre jelzések alapján egész hónapban ilyen időjárásra számolhatunk, így sajnos a munkába való bicajozást felváltotta a sétálás, s a buszozás, s ,mindezek mellett egyelőre még kérdéses a budapesti felutazásom időpontja is.
Fentiekből fakadóan, így az időm java részét a munka, illetve az itthon döglés tette ki. Utóbbinál igyekeztem hasznosan elfoglalni magam, így leginkább szintre kerültem az összes általam nézett sorozattal. Ez alól a Jóbarátok sem kivétel, amely igazi kuriózum volt annak idején számomra, s most nagyszerű élmény volt újra nézni természetesen szigorúan HD minőségben. Tíz évaddal remekül haladtam, így a napokban értem a végére. Egyelőre még nem döntöttem el, hogy melyik széria lesz a következő kiszemelt az újranézésre, de ellenben van már esélyes, amelyről elég jók az ajánlások. Hónap végére azonban megszaporodtak a munkanapjaim, így kevés időt töltöttem a PC és a TV előtt egyaránt, így egyelőre parkolópályára került a Tomb Raider III, melynek lassan a végére érek, de időhiány miatt nem foglalkoztam vele lassan több, mint egy hete. Hasonló a helyzet a Metro: Last Light-al is, melynek elindítása csak annyi ideig történt, hogy megnézzem mennyire is erőforrás igénylő.
A rossz időnek köszönhetően a négy fal közé szorultam, de természetesen olykor tettem kitérőt a városban is bevásárlás címszóval. Így végül a fizetésre tervezett memóriabővítést a múlt héten megejtettem, s mindezek mellett újra beruháztam a korábbi Tomb Raider – epizódokra, melynek első hat része, s a kiegészítőkkel együtt három lemezen elérhető volt mindössze kétezer forintos áron:
Az igazság az, hogy még ha nem is játszottam ki a régi epizódokat rengetegszer, de minden egyes operációs telepítéskor az összes epizód felkerül a merevlemezre. Ez pedig bevett szokás évek óta, így a meglévő epizódok közül nem egynek karcos már eléggé a lemeze. S mivel az ár az epizódok számához mérve elhanyagolható volt, így nem bántam meg a vásárlást, habár a borító tényleg kritikán alulira sikerült, bár nem ez a lényeg.
Bízom benne, hogy az időjárás jobbra fordul, s nem csak a négy fal közt leszek kénytelen sínylődni. Reménykedek, hogy a pesti felutazás is megvalósul, habár bízom benne, hogy nem lesz táppénzes kimenetele, mint tavaly.