Magyar cím: Jóbarátok
Osztom azoknak a véleményét, hogy olyan 22-24 epizódos sorozatokkal jobban lehet haladni, amelyek „csak” húsz perc nettó játékidővel rendelkeznek. Heti egy epizód nyilván nem sok, de ha az ember évadokkal áll szemben az már mindjárt más. Igazából július végén döntöttem úgy, hogy a nagy uborkaszezonra való tekintettel nekiállok ismét a kedvenc sitcomomnak, ami jelen esetben a közkedvelt Friends, honosított nevén Jóbarátok.
Az igazság az, hogy a múlt heti szabadságomat alapul véve azt gondoltam, hogy majd jobban fogok haladni vele, de ugyebár más tevékenységek után néztem, így végül eme széria háttérbe szorult. Azt tudni érdemes, hogy rengeteg weboldal ismét elkezdett vele foglalkozni, hisz most volt egy kerek évfordulója a szériának, ugyanis húsz évvel ezelőtt indult hódító útjára. Eme jeles alkalomból rengeteg cikk született, s nekem is meghozta a kedvemet, hogy egy fél délután rászánjak, hogy a hetedik etapot is magaménak tudhassam.
Számomra igazából újdonság varázsa már nincs, hisz már minden egyes epizódot láttam többször. Ami engem meglepet, hogy rengeteg helyen írták, hogy a hetedik évadot találják a leggyengébbnek, ami számomra kissé sokkoló volt. Véleményem szerint leginkább a figyelhető meg az előző évadok kapcsán, hogy mindig tudott valami újat mutatni, s tudta überelni az előzőt, addig ez itt hiányzott. Úgymond a bevált receptet görgette tovább.
Igazából nagyon sok emléket idéztem fel ezzel az évaddal kapcsolatban, hisz ez volt az, amit már tényleg várni kellett, hisz sajnálatos módon a TV2 annak idején egy huzamban, egy hónap alatt lenyomta az aktuális évadot, miután az HBO azt kipörgette majdnem az amerikai vetítéssel egy időben. Ennek ellenére azonban rendkívül jól esett végignézni. Egyben.
Ami ehhez a szériához láncolt: a nevetés. Számomra meglepő módon rengeteg sitcomot követtem nyomon. Volt melyet végig, de volt olyan is, amelyet abbahagytam egy bizonyos idő után. Mindegyiknél jól szórakoztam tény, de valahogy egyiknél sem volt jelen, hogy egyes jeleneten, párbeszédeknél jó hangosan felröhögtem volna. Itt azonban a sokadik végignézésre is jelen volt, így továbbra is jól tudtam szórakozni.
Visszatérve a leggyengébb évad dologhoz véleményem szerint ez koránt sincs így. Azt gondolom remek húzásaik voltak a készítőknek, s csak pár olyan epizódot tudnék mondani, ami tényleg unalmasnak hatott volna. Tény és való, hogy egy egész évadot elfecsérelni az esküvőre nem túl jó ötletnek bizonyult, főképp azért, mert az utolsó epizódokban pörgött fel az esemény ezzel kapcsolatban. De szerencsére még volt négy főszereplő, akik remek módon elvitték a hátukon a sorozat ezen évadját is.
Bőven akadtak további altesti humorok is, azonban ezek továbbra is a megszokott csomagolásban érkeztek, így talán nem igen van olyan, aki emiatt elpártolhatott volna a szériától. Továbbra sem szűkölködtünk vendégszínészekben, s egyre inkább törekedtek a készítők az inkább kevesebb, de több dologhoz. Ugyanis inkább nevesebbek jutottak szerephez, s bátran állíthatom, hogy olyanok is, akiket azért én is be tudtam azonosítani.
Egy jó évadzáró többnyire abban mutatkozik meg, hogy az ember maradéktalanul élvezi, illetve úgy ér véget, hogy falat akarja kaparni a néző, hogy láthassa a folytatást. Mai napig emlékszem, hogy milyen hatást gyakorolt rám, s most is így éreztem. Bevallom őszintén a sorozat egyik legnagyobb csavarját húzta meg ezzel a zárással, ami még engem is meglepett anno, s most is ugyanúgy átéreztem, amit akkor gondoltam. Zseniális.
Annak ellenére, hogy korán kell(ene) kelni még bevállalom a nyolcadik évad nyitányát, s bízom benne, hogy arra is lesz időm majd.