A nyár egyik vígjátéka volt a Grown Ups 2. Annak ellenére, hogy nem nézek tv csatornákat már évek óta valahogy mindig akadnak olyan pillanatok, amikor fogom a távkapcsolót, s szépen belepillantok, hogy melyik adón épp milyen program megy. Pont így akadtam rá a film előzetesére, s felkeltette a kíváncsiságomat. Igazából tetszett is, bár meglepett, hogy még nem találkoztam össze az első résszel. Bár azzal tisztában voltam, hogy nagy esély van arra, hogy megjelenéskor fogom megtekinteni a szóban forgó produktumot, s amikor az előző epizódot is sikeresen bepróbáltam már biztos voltam abban, hogy ez így fog történni. Bevallom egy hétvégi, egyszer nézhető film volt számomra, melyről ugyan akartam írni pár sort, de sajnos időhiány miatt ez elmaradt, s végül az ihlet se szállt meg ahhoz, hogy akár egy sor keretén belül megemlékezzek róla.
A film mindkét részét elég sok kritika érte, de leginkább az egyik főszerepet alakító Adam Sandler miatt. A színésszel egyébként semmi bajom nincsen, de bevallom számomra amolyan középszerű, s egyetlen egy olyan alkotását sem tudom felidézni, amely tényleg megfogott volna. De ennek ellenére ellenszenvet nem táplálok iránta, s a többiek iránt sem. Az ilyen bejegyzéseknél mindig megemlítem, hogy legyen szó filmről, vagy sorozatról sokszor pont azért nem nyeri el az adott néző tetszését, mert magas elvárásokat támaszt az adott alkotással kapcsolatban. Mivel elég megosztó véleményeket olvastam, így szinte nulla elvárással ültem le a film elé. Viszont azt kell mondjam, hogy ennek ellenére is számomra csak egyszer nézhető, középszerű alkotás lett, mely helyenként nem spórol a gusztustalan jelenetekkel, illetve akadnak benne olyan motívumok is, amelyek egyáltalán nem valóak egy vígjátékba.
Az első rész alapötlete szerint a régi jó barátok összejöttek egy hétvégére, hogy felelevenítsék a régi emlékeiket. Az előző résznek viszonylag ez jó alapötletnek szolgált, addig a másodiknak már kicsit erőltetettnek hatott. Sokszor nem igazán éreztem, hogy egyes cselekményszálak hogyan is kapcsolódnak az alapsztorihoz, s ha őszinte akarok lenni, akkor az egésznek olyan hatása volt rám, mint ha random módon egymásra dobálgatott jelenetek tömkelegét látnám.
A film műfaját alapul véve szerencsére azért akadtak olyan jelenetek, amelyeken sikerült mosolyogni. Sajnos kevés ma már az olyan vígjáték, melyen tényleg lehet nevetni, s nem is vártam el a filmtől – főleg az első rész után -, hogy ilyen érzést kihozzon belőlem. Bár reménykedtem abban, hogy valóban nem olyan gyenge, mint amilyennek többen is leírták.
Mint ahogyan fentebb írtam, sajnos a jelenetek többsége tényleg olyan hatást kelt, mint ha random módon lennének egymásra hajigálva. Ebből fakadóan válik az egész súlytalanná, s emiatt veszti el a történet a keretét. Az első húsz perc után gyakorlatilag különböző poénnak szánt cselekményeken kellene szórakoznunk, ami sokszor nem a legmegfelelőbben van találva. Nem mondom akadtak olyan filmek, melyeknek egyetlen egy poénforrásuk a gusztustalanságuk volt, de ennek ellenére tudtak szórakoztatni. Viszont a Nagyfiúk 2-nél sajnos ez nem mondható el.
Az egyik dolog, ami szöget ütött a fejembe az volt, hogy a film már az első részével sem tudott kitűnni a tucatkomédiák közül, s nem is tudott semmi eredetit letenni az asztalra. Ennek ellenére a bevételeknek köszönhetően érkezett a második rész, melynél feltehetően a nem létező minőségi szint még lejjebb ment, s sok olyan eldurrogtatott motívum figyelhető meg a filmben, melynek köszönhetően tökéletesen beillik azon alkotások közé, melyek tökéletesek egy unalmas estén történő filmnézéséhez, s pont emiatt válik egyszer megnézhető, s felejthető produktummá.
Szerencsére a szereplők közül csak kevés az olyan, aki valóban irritált, s a szereposztás sem sikerült rosszul annak ellenére, hogy ebből a szempontból is sok negatívum érte a Nagyfiúk 2-őt. Ellenben, ha nem létező minőséget veszem alapul, akkor viszont elmondható, hogy tényleg jól sikerült a szereposztás, hisz senki ne várjon Oscar díjas alakítást egy ilyen címtől.
Összességében mégsem bántam meg, hogy megnéztem, mert pont olyan időben sikerült, amikor több szabadidővel rendelkeztem. Azt gondolom, ha a minőségi mércét a nullára tesszük, s csak valamit nézni akarunk, akkor erre tökéletes eme alkotás. Ám semmi többet nem érdemes várni, mert akkor bizony keserűen csalódhatunk.
Megtekintve a bevételeket pedig akár elképzelhető, hogy egy esetleges harmadik részt is kaphatunk. Bár ennek biztos van olyan, aki örül, én nem tartozom közéjük, bár nem jelenti azt, hogy unaloműzőnek nem lehetne majd jó.