A nyár egyik vígjátéka volt a Grown Ups 2. Annak ellenére, hogy nem nézek tv csatornákat már évek óta valahogy mindig akadnak olyan pillanatok, amikor fogom a távkapcsolót, s szépen belepillantok, hogy melyik adón épp milyen program megy. Pont így akadtam rá a film előzetesére, s felkeltette a kíváncsiságomat. Igazából tetszett is, bár meglepett, hogy még nem találkoztam össze az első résszel. Bár azzal tisztában voltam, hogy nagy esély van arra, hogy megjelenéskor fogom megtekinteni a szóban forgó produktumot, s amikor az előző epizódot is sikeresen bepróbáltam már biztos voltam abban, hogy ez így fog történni. Bevallom egy hétvégi, egyszer nézhető film volt számomra, melyről ugyan akartam írni pár sort, de sajnos időhiány miatt ez elmaradt, s végül az ihlet se szállt meg ahhoz, hogy akár egy sor keretén belül megemlékezzek róla.
A film mindkét részét elég sok kritika érte, de leginkább az egyik főszerepet alakító Adam Sandler miatt. A színésszel egyébként semmi bajom nincsen, de bevallom számomra amolyan középszerű, s egyetlen egy olyan alkotását sem tudom felidézni, amely tényleg megfogott volna. De ennek ellenére ellenszenvet nem táplálok iránta, s a többiek iránt sem. Az ilyen bejegyzéseknél mindig megemlítem, hogy legyen szó filmről, vagy sorozatról sokszor pont azért nem nyeri el az adott néző tetszését, mert magas elvárásokat támaszt az adott alkotással kapcsolatban. Mivel elég megosztó véleményeket olvastam, így szinte nulla elvárással ültem le a film elé. Viszont azt kell mondjam, hogy ennek ellenére is számomra csak egyszer nézhető, középszerű alkotás lett, mely helyenként nem spórol a gusztustalan jelenetekkel, illetve akadnak benne olyan motívumok is, amelyek egyáltalán nem valóak egy vígjátékba.
Tovább… →