Amióta úgy döntöttem, hogy én is a blogot vezetők számát fogom növelni nem igazán volt olyan vizuális alkotás, amiről ne született volna valamilyen formában bejegyzés tőlem. Persze akadt olyan, amelyről nem igazán tettem említést, melynek oka leginkább az volt, hogy nem nagyon tudott lekötni. Ennek oka leginkább az volt, hogy vagy nagyon unalmas alkotást választottam, melynek játékidejének vége előtt kikapcsoltam, esetleg olyannyira borzalmasra sikeredett, hogy egyszerűen egy normális bevezetőt nem tudtam volna írni.
Azt már előre leszögezem, hogy a Man Of Steel-lel az én oldalamról nem ez a helyzet, de ismételtem bajban vagyok azzal, hogy vajon milyen bevezetőt is írhatnék ehhez a filmhez. Iskolás koromban nagyon naprakész voltam mindennel, aminek köze volt a sorozatokhoz, filmekhez, illetve a zenéhez, s bevallom őszintén nem hittem volna, hogy ez majd egyszer megfog változni. Jómagam is szoktam rajta csodálkozni, s még nekem is meglepő az, hogy példának okáért a Man Of Steel létezéséről akkor szereztem tudomást, amikor az egyik hazai DVD kiadó októberi megjelenési listáját olvastam el. Egyértelmű volt, hogy nézős lesz, bár nem véstem fel a naptárba a megjelenés napját. A franchise-ra egyébként már ráfért egy kis újítás annak ellenére, hogy nem vagyok nagy Superman rajongó, s nem is voltam soha. Ennek ellenére a Christopher Reeve-filmeket láttam, de a sokak által nagyra tartott Smallville nálam három évad után kukáztam úgy, hogy a megtekintett epizódokat is csak unaloműzőnek voltak jók számomra. Persze időközben volt még egy mozifilm, de nem is váltotta be a hozzá fűzött reményeket sem kritika, sem bevétel szempontjából. Ezzel szemben a legújabb alkotás köröket ver rá, habár a mozis hírekkel nem vagyok naprakész, így nem tudom, hogy a gyártónak mennyire elegendő ez, hogy esetleg egy második résszel megajándékozza a közönséget. És akkor nézzük közelebbről, hogy mit is tartogat pontosan a 2013-as epizód.