Magyar cím: A hangya
Ha belegondolok abba, hogy régen mennyi film és sorozat magával ragadott, akkor azt kell mondanom, hogy azokhoz az időkhöz mérve bizony majdnem síkság uralkodik számomra vizuális szórakozások terén. Igaz, hogy sok az új alkotás, de kevés az olyan, ami magával ránt, s még kevesebb az, ami eljut odáig, hogy felkeltse a figyelmemet, hogy tegyek vele egy próbát. Ámbár tény, hogy arra nem tudok választ adni, hogy ennyire felszínes, s színtelen lenne a felhozatal eme alkotások terén, vagy csak az én ízlésvilágom változott meg annyira, hogy nehéz bármire is azt mondanom, hogy tetszik, vagy érdekel.
Mindenesetre idén is az a tendencia uralkodott, hogy nagyjából volt két film, ami érdekelt, amiért képes is voltam elpattyogni a moziba. Ellenben volt jó pár olyan alkotás, ami valamilyen szinten felkeltette a figyelmemet, de az „is-is” kategória kiváló győztesei lettek, melynek köszönhetően úgy voltam vele, hogy bőven elegendő lesz megvárni a megjelenés napját, mert akkor itthon kényelmesen nekiülhetek felesleges pénzkidobást mellőzve, s ha nem tetszik az adott produktum majd szépen fogom és kikapcsolom, s keresek más szórakozást.

Tovább… →