Magyar cím: Batman Superman ellen: Az igazság hajnala
Soha nem voltam lelkes képregényrajongó. Leginkább azért, mert gyermekként nem igazán volt erre pénz, valamint annyira nem is kötöttek le. Azonban azok a filmek, melyeknek ez volt a forrása nekem többnyire szórakoztató volt.
A képregényforrású filmek hőskora nálam egyértelműen tinédzserkorszakomban kezdődött, hiszen ekkor ért el oda véleményem szerint a filmgyártás, hogy képes is volt olyan technikát alkalmazni, amelynek köszönhetően a képregényhősök ténylegesen, s hihetően voltak megjeleníthetőek a széles vásznon. Mire felnőttem elkezdődött egy olyan periódus, amelyre jellemző volt a „reboot” jelző. Azaz valami nem jött be elsőre, vagy bejött, de már elfáradt a franchise, akkor kukázva lett minden, s szépen új alkotókkal, új színészekkel, s új megközelítéssel egy adott film/sorozat újra lett forgatva. Na ezeknek a többsége az, ami nekem nem jött be.
Nem sokkal később pedig elkezdődött egy olyan dolog a filmes iparban, amit a többség nagyon szeret, én pedig nagyon utálok: a crossoverek. Azaz fogják az egy vagy több szereplős filmek karaktereit, s szépen egy alkotást csinálnak belőlük. Megnéztem őket ugyan, de azért az „egynek elmegy” kategória győztese volt mind. A legújabb próbálkozás, hogy Batman és Superman egymásnak feszül egy film keretén belül már önmagában vicces volt, de megtekintve a filmet részemről inkább siralmas lett, mint vicces.

Tovább… →