Magyar cím: Chucky kultusza
Gyermekként egy televízióval kellett beérni, ami a szülők szobájában volt. Az esti tévézés szinte kultusszá nőtte ki magát az évtizedek alatt, míg felnőttem. Míg én már gyermekként is láthatóvá tettem, hogy az éjjeli bagoly életét élő emberek jellemzőit birtoklom, így aztán többször esett meg, hogy olyan filmeket is láthattam, amit egyébiránt nem engedhettek volna nekem meg. Míg ugyebár szülők már este tízkor bealudtak a közös tévézés keretén belül, én akár éjfélig fent voltam. Ebből lehetséges az, hogy gyermekkorom egyik kedvenc horrorja a Child’s Play, azaz Gyerekjáték volt.
Az alapkoncepciója horrorhoz mérve jó volt, hiszen akkoriban azért bábuk kellett ahhoz, hogy a filmvásznon megelevenítsék azt, hogy egy játékbaba lemészárol mindenkit, miután a műanyag testbe egy sorozatgyilkos költözött. Tökéletes filmes recept, ha valami siker, akkor abból egy franchise készül, majd pedig addig jönnek a folytatások, reboot alkotások, előzmény filmek, míg az adott cím ki nem fullad. Részemről talán a sorozat harmadik részéig voltam képben. Utána már elvesztettem a fonalat. Eme hetedik részre ismét beneveztem úgy, hogy az előző volt valami jó.
