Körülbelül egy hónapja történt az utolsó életjel tőlem, melynek egyik oka leginkább az, hogy bejött a punnyadás időszaka, azaz nem igen volt mozgás itthon. Természetesen magánéletben történtek kisebb nagyobb változások, bár az pedig nem tartozik egy publikus blogra, ugyebár.
A leglényegesebb dolog eddig ugyebár az volt, hogy röpke egy hónapos munka után próbaidő lévén útilaput kaptam a talpamra, így az új évet már munka nélkül kezdtem. Természetesen részben nekem is volt benne kanalam, hogy nem sikerült, mert keményen belesz@rtam két hónap után, bár nagyban hozzájárult ez a munkakörülményekhez, s a hozzám való hozzáállásról is.
Cirka másfél hónap után azonban visszajelzést kaptam, így múlt héten, s egy elég érdekes állásinterjú keretein belül mutathattam meg magam. Pontosabban mutathattam volna, ha az interjúztató és egyben leendő főnök nem közölte volna már rögtön az elején, hogy neki fontos a dolgozói kinézete, s pusztán fénykép alapján hívott be minket. Így nagyon nem is tudtam mit mondani hagytam, hogy ő beszéljen. Tehát egy pozitív diszkrimináció áldozata lettem, ami részben jól esett, másfelől viszont egyből 220-ra emelte a vérnyomásomat, hisz tudni illik én nem tartom magam szépnek, viszont átlagosnak igen. Így egyből temettem is az egészet, azonban hétvégén jött a telefon, hogy a hét közepén szépen meló van, mert felvételt nyertem. Éljen!!! Egyelőre reménykedem, hogy sokkal jobb körülmények lesznek adottak, mint eddig voltak.
Sajnos időközben többször neki kellett lendülni az általam elég nagyra dicsért Windows 7 újra telepítésének. Egyik ok az volt, hogy egy korábban letöltött, de lemezre ki nem írt változatot szerettem volna felrakni, ami sikerült is, viszont később újabb újratelepítésre volt szükség, ugyanis az én gépem volt táptalaj az itthoni összes PC merevlemezének tesztelésének, melynek tökéletes utózengése egy újratelepítés volt. Így végül az egy hónapja leírt listából nagyjából csak a Star Wars: The Force Unleashed II és a Tomb Raider Legend lett végül kipörgetve, míg a Sniper: Ghost Warrior és a Dirt 2 végérvényesen landolt a kukába.
Valahogy soha nem voltam oda a közösségi portálokért. Igazából nem sok értelmét láttam, hogy emberek egymást jelölgetik ész nélkül, s olyan információkat, képeket osztanak meg magukról, ami igazából rajtuk és családjukon kívül valahogy nem nagyon tartozna más emberekre. Ebből adódóan kezdetben elhűlve nézegettem a közösségi portálokra épülő fikaoldalakat, s nem is akartam elhinni, hogy emberek képesek magukról olyan dolgokat megosztani, s olyan képeket gyártani, amin a hétköznapi ember könnyen megrökönyödhet.