Magyar cím: Kedvencek temetője
Általános iskolásként szerettem a horrort, mint műfajt. A szülők nem, így aztán emlékszem hányszor eset meg az a szituáció, amikor a szülőket elnyomta az álom, én pedig halkan magamévá tettem a távirányítót, majd kellő hangerő levétellel csatornát váltottam. Ugyan kedvencemmé nem vált, de mégis megmaradt bennem a jellegzetes jelenetsoraival az 1989-es eredeti Pet Sematary, valamint a később érkező második rész pár gusztustalan fordulataival.
Számomra az igazi horrorok a 80-as és 90-es években érkeztek, mert a 2000-es évek után átment az egész műfaj egy hatásvadász vérrel átitatott agyatlan tucat hentesfilmbe. Mindezek mellett pedig megindultak a feldolgozások. Persze az esetek többségében kevés sikerrel. Ahogyan előkerült Stephen King könyvek, akkor elkezdtem reménykedni, hogy a Kedvencek temetője is újrafeldolgozásra kerül, hogy meglássuk hogyan mutat húsz évvel később a fejlettebb filmes technikával megvalósítva.
