Magyar cím: Öngyilkos osztag
Gyermekként, s tinédzserként nagyon szerettem a képregényen alapuló filmeket, noha soha nem voltam képregény rajongó. Kevés olyan film volt, mely nem tetszett volna, s nagyon sokra beültem a moziszékbe, illetve vásároltam meg később digitális adathordozón. Ahogyan az lenni szokott az ember felnő, s megváltoznak az igényei, mint ahogyan megváltozik a közönség igényei is. Az elmúlt években nálam ez úgy alakult, hogy sajnos nagyon eltért az átlagnéző igényeitől. Ugyan jó pár filmet megnéztem (X-men: Apocalypse, Captan America: Civil War, Batman v Superman: Dawn Of Justice, Avengers: Age Of Ultron, The Avengers), melyek nemrégiben jelentek meg, de míg a közönség odáig volt érte, addig én csak felhúzott szemöldökkel néztem ki a fejemből, miközben arra gondoltam, hogy ezek hogyan is lehetnek sikeresek, vagy éppenséggel hogyan is akarták őket ennyien látni, mint amennyien jegyet váltottak rá.
Nagy igazság van abban, hogy ízlésről vitatkozni nem érdemes, de az elmúlt évek szuperhős filmjei valahogy számomra a gagyi jelzőt kapták meg. Hiszen a folytatások, melyek lenullázzák történetileg az előző részeket számomra teljesen hiteltelenek. Hiszen elgondolkodtató az, hogy vajon mennyire is tehetséges az az író, aki csak úgy tud folytatást írni, ha valamilyen csavaros ötlettel fogja, és lenullázza az addigi eseményeket, hogy ugyanazokat újra leforgathassák. A különféle filmek karaktereit egy filmbe ömleszteni csak hab a tortán. Persze akadnak meglepő gyöngyszemek (Deadpool), ami mellől még én is elégedetten álltam fel. Ellenben itt van a Suicide Squad, ami ígéretesnek látszott, de sajnos nagyobb volt a füstje, mint a lángja.

Tovább… →