Címke: Playstation 4

Uncharted: The Nathan Drake Collection

Kecskenyál

Tavaly év elején váltam tulajdonosává egy Playstation 3-nak. Tény és való, hogy nagyon komfortosan mozgok a gamer világban, ámbár egyetlen egy bökkenő van. Nagyon kevés az olyan cím, ami igazán megfog. Az Uncharted volt az, ami már a videók alapján is lenyűgözött, s nagyon ki akartam próbálni. Konzol exkluzivitásából fakadóan azonban ezt nem tudtam. Mikor beléptem a munka világába ugyan már megvolt a lehetőség, hogy vásároljak magamnak egy konzolt, de úgy véltem, hogy a trilógiát tartalmazó három játékért nem éri meg, illetve nem költök havonta eredeti kiadásra. Mindezek mellett pedig ténylegesen kevés az olyan cím, ami megfog.
Ellenben amikor megtudtam, hogy Blu-ray lejátszóként is lehet használni az adott konzolt nem volt más, mint hogy azonnal beszerezzek egyet. Egyetlen egy negatívum ért, hogy sajnos egy Full HD TV készüléken a sima HD tartalom vonalsimítást nélkülözve kicsit mosott képet adott. Az új generációs konzol azonban már teljes felbontással nyomul, s ugyan a The Last Of Us Remastered kiadása nagyon jól sikerült, ámbár azért az egy címért megint nem lett volna költség hatékony váltani. Azonban a negyedik Uncharted mellett október 9-én érkezik a The Nathan Drake Collection, mely tartalmazza mind a három részt feljavított grafikával.

unchartedthenathandrakecollection

Tény és való, hogy a negyedik rész miatt engem végül megvettek, így végül eldöntöttem, hogy beszerezem a Sony negyedik generációs konzolját. Leghamarabb kizárólag év vége előtt lehetséges, addig pedig úgy néz ki a megjelenések sora miatt bizony az év hátralévő részére is számolnom kell a túlórákkal.
Addig viszont kaptunk egy remek előzetest:

Exkluzivitás felsőfokon, avagy mennyire jövedelmezőek az exkluzív címek?

Kecskenyál

Nemrégiben lezajlott a Gamescon, ami azért tartogatott nem kis meglepetéseket. Még nekem is. És mindezt mondom úgy, hogy továbbra is azt vallom, hogy akadnak olyan címek, amiket szeretek, és/vagy kijátszottam, de nagyjából itt véget is ér az én „szerelmem” a virtuális játékok irányába.
Körülbelül 7-8 évvel ezelőttig eléggé csúnya szemmel néztem a konzolokra. Első körben váltig megvoltam győződve arról, hogy a billentyűzet & egér kombináció olyan  kényelmi funkciót jelent, amit nem lehet sárba tiporni. Emellett persze sokakhoz hasonlóan én is beálltam a „csataárokba”, hogy értelmetlen virtuális harcomat megvívjam a konzolpártiakkal, esélytelenül. Persze ehhez az érzéseimhez azért javarészt hozzájárult egy negatív fórumos tapasztalat, melyben szembe kerültem a tulajdonosokkal, akik ugyebár nem nézték jó szemmel a felhasználók számítógépes hozzászólásait, hisz Sony imádatuk tagadhatatlan volt. A már nem létező oldal máig megmaradt tagjai még persze emlékeznek mekkora harcok folytak belül is, de a konkurenciával szemben is, de azóta érzelmi vonala gyakorlatilag megszűnt létezni. Én is idősebb lettem azóta, s konzol utálatom szinte megszűnt. Nem is véletlen, hogy beruháztam egyre, habár tény, hogy mind játékok, mind gépek tekintetében megvártam a leárazásokat, illetve szinte a konzol kifutását. Bár igaz, hogy a vásárlás mögött az exkluzív címek álltak. Ebből azért valamennyire sejthető, hogy mennyire is éri meg egyetlen egy platformra fejleszteni.

Tovább… →