Platform: Playstation 4
Gyermekként nagyon örültem, amikor meglett az első számítógépünk. Habár tény, hogy semmilyen komolyabb funkciót nem töltött be, s egyszerűen csak játékgépként szolgált. Ismerősöknek köszönhetően nagyon sok tartalommal rendelkeztünk, de sajnos egyik se tetszett igazán. Olyanok se, amikért nagyon sokan rajongtak. Így hát nem értettem, hogy ezek egyszerűen nem tetszenek, vagy csak a műfaj az, ami nem az én világom.
Egy nap egy újságos mellékletnek köszönhetően kipróbálhattam az 1996-os első Tomb Raider demóját, s akkor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az akcióelemekkel tűzdelt kalandjáték az én világom, ahol ugrálhatok, mint egy csimpánz a vizuális textúrák között.
Jó pár epizódot letudott a játék, mire hozzám eljutott, így elvoltam egy ideig, mire felzárkóztam. Persze párhuzamosan kerestem más címeket is, s a lényeg nálam mindig egy valami volt: Olyan, mint a Tomb Raider? Méltó utódot nem találtam, ellenben a megnevezett címbe szinte vállalhatatlan módon szerelembe estem olyannyira, hogy az internet elérés biztosítása utáni első percben első dolgom volt regisztrálni egy rajongói fórumra.
Itt már komolyabb játékosok voltak rengeteg tapasztalattal, s élményekkel. Hozzájuk képest sehol nem voltam, de lényegében nekik köszönhetem, hogy először hallottam az Uncharted szót. Képek, videók alapján tökéletesnek tűnt, s gépigény után kutakodva kellett rádöbbennem, hogy mit is jelent az exkluzív szó. Az érdeklődésemet nagyon felkeltette a játék, de diákként egyébként sem engedhettem volna meg egy konzolt magamnak, s nem is terveztem. Ennek fényében a feledés homályába veszett az egész, s nem is követtem nyomon a játékkal kapcsolatos híreket.
Időközben beléptem a munka világába, s a filmek terén a nagy felbontású tartalmak felé fordultam, melynek egyenes következménye lett egy kifutó szériás Blu-ray lejátszó, ami rövid üzemidő után kezdte megadni magát. Időközben persze nézegettem a különböző boltok polcain a játékokat, köztük a konzolos választékokat is. Ekkor tűnt fel egyes borítókon a Blu-ray logo, s miután megbizonyosodtam róla, hogy a gép képes filmeket is lejátszani nem volt megállás: két évvel ezelőtt megvásároltam az első játékkonzolomat. Első élményem a Drake’s Fortune volt, mely olyan élményt hozott el nekem, hogy azonnal pótoltam a hiányosságomat a sorozat terén. Az igényemet oly módon sikerült felülírnia, hogy ha akció elemekkel tűzdelt kalandjáték kerül szóba, akkor első kérdésem a következő: Olyan, mint az Uncharted? Talán pont e miatt is tettem le fájó szívvel a kontrollert a Thief’s End végén, mely elméletileg az utolsó rész volt a franchise-ból.
Tovább…
Címke: Playstation 4
Új élet kezdődik!
Emlékszem milyen érzés volt, amikor kijöttem az iskolából. Már akkor is nagyon frusztrált, hogy nem nagyon tudok rendesen időt szakítani semmire. Pontosabban amire szeretnék, mert önálló kereset nélkül nagyon sok mindenről kellett lemondanom. Amikor kikerültem gőzerővel megindult az álláskeresés, s igyekeztem, hogy minél hamarabb elhelyezkedjek a munkaerő piacon. De sajnos nem úgy alakultak a terveim, s fix munkahelyem nem lett. Majdnem egy évnyi tengődés után eljutottam a jelenlegi munkahelyemre, ahol most is vagyok.
Naplót vezetni nem hülyeség. Főképp azért, mert amikor az ember visszaolvassa az írásait, akkor körvonalazódhatnak benne dolgok, illetve olyanok is eszébe juthatnak, amiket már rég elfelejtett. Én hét éve kezdtem el írni saját gondolataimat a saját blogom keretén belül, s be kell vallanom olykor jókat kuncogtam, amikor visszaolvastam egy-egy bejegyzést. Egyre inkább éreztem azt, hogy hiába van érdeklődési köröm valahogy nem igazán élem meg az életem. Legfőképpen az volt a problémám, hogy olyannyira leszívja az energiámat a munka, hogy egyszerűen semmihez sincs kedvem. S nem elég, hogy nem megyek sehová, hanem még itthon is maximum a zenehallgatás megy ezerrel. Olykor-olykor belefér a játék, de ennyi.
Öt évvel ezelőtti állapothoz mérve szinte már gödörben van a munkahely. Igaz megszűnés nem fenyegeti, de rengeteg ember ment már el, s a jelenlegi munkaévemmel szinte majdnem rangidősnek számítok a dolgozók közül. Minap kezembe vettem a márciusi beosztásomat, s akkor elpattant valami, melynek köszönhetően halkan, de biztosan magamban elhatároztam, hogy ezt már nem tudom ebben a formában tovább csinálni. Nem megy. Persze legbelül sejtettem, hogy duzzogni fogok majd pár napig, egy hétig. Ebben az idő intervallumban pedig majd megy a fortyogás saját levemben, majd amikor pedig vége, akkor szépen minden visszatér a régi kerékvágásba. Szóval este kiküldtem pár önéletrajzot. A meglepetés akkor ért, amikor másnap felhívtak, s mivel a rá következőn szabadnapos voltam, így elmentem az interjúra. Olyannyira jól sikerült, hogy mikor vége lett felajánlották, hogy ha akarom enyém az állás. Elfogadtam.
Emlékszem arra, hogy két évvel ezelőtt is elgurult a gyógyszerem, s akkor is már itt akartam hagyni ezt a céget. Ekkor azt gondoltam, hogy ennyi volt, de mivel nem találtak a helyemre senkit, így egy elbeszélgetés keretén belül meggyőztek, hogy maradjak. Ámbár tény, hogy próbálkoztam úgy hozzáállni a dologhoz, hogy ne lássák rajtam azt, hogy örülök, hogy maradásra bírtak. A mostani helyzet más volt. Már nem hiszem, hogy sokáig bírtam volna az, ami ott megy. Az új jobbnak néz ki. Igaz, nem keresek többet, de több szabadidővel rendelkezek majd, így bízom benne, hogy fel tudom ismételten építeni az életemet úgy, hogy mindenre jusson idő, s több kedvem legyen szórakozni, kimozdulni. Egy valami azonban biztos, hogy függetlenül mennyire szerettem a jelenlegi munkahelyemet most lezárul egy korszak.
Mindenképpen gondoltam arra, hogy vissza kell fogni a költést, hiszen nem tudhatom, hogy mennyire fog beválni az új hely. Azonban ilyenkor szoktak történni a jó dolgok. Példának okáért, hogy a monitorom elkezdett vibrálni. Akármit csináltam nem javult, így úgy döntöttem, hogy lecserélem még március előtt. Így lett egy Acer V226HQL:
Aznap sikerült kézhez kapnom, amikor volt az interjúm, így nagyon örültem,hogy összejött minden. Boldogan szereltem össze, amikor is rájöttem, hogy itt aztán nem lesz vibrálás. Főleg úgy, hogy egyszer csak a gépem nem volt hajlandó indulni. A videokártya ventilátorai iszonyatosan hangosan pörögtek, s nem volt hajlandó képet adni a gép. Meg is lepődtem, hogy előző nap még nem viselkedett így a masina. Erre szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy bizony eme alkatrésznek annyi, mert az előző is így halt meg. Viszont kezdődhet a gyűjtés, mert a következő „áldozat” egy GTX 970, méghozzá az MSI műhelyéből:
Nem két forint, s ahogyan számolgattam legkorábban júniusban tudom megvenni. Ugyanis a jelenlegi helyen nincsen túlóra egyáltalán, szóval nem tudok plusz jövedelemre szert tenni. Ámbár ez nem is probléma, ha nyugodtan környezet lesz, s végre tudok kimozdulni itthonról, mert lesz kedvem. Addig pedig ott van a karácsony tájékán megvásárolt Playstation 4.
Bízom a szerencsében, s jó döntés hoztam most.
Uncharted: The Nathan Drake Collection teszt
Platform: Playstation 4
Exkluzivitás. Ez az a szó, amit a játékos társadalom negatív jelzőként él meg. Nem is véletlen, hiszen az esetek többségében egy adott játékos egyetlen platformon merül el a virtuális világ alkotta lehetőségekben. Nem a legjobb dolog, amikor valaki szembe kerül egy olyan tartalommal, ami elnyeri a tetszését, majd pedig szépen pofára esik, hogy kizárólag egy adott platformon érhető el, amivel ő nem rendelkezik.
A fő platform nálam nagyon sokáig a PC volt, s jelenleg is az. Elsősorban azért, mert szinte mindenre használom, így a benne rejtőző erőt ki is tudom használni. Konzol vásárlást nem terveztem, azonban tény, hogy az exkluzív címek nagyon kecsegtetőek voltak. Annak idején még rendelkeztem Blu-ray lejátszóval, amelynek működése olyan érzetet keltett, hogy nagyon szeretné már magát megadni. Amikor rájöttem, hogy a Sony masinája multimédiás lejátszóként is használható, így úgy döntöttem beszerzek egyet,hogy pótoljam a hiányosságaimat. Az Uncharted volt az egyik, amely olyannyira megvett magának, hogy a negyedik epizód felkeltette bennem azt a vágyat, hogy a legújabb masinát is be kellene szerezni. Feltéve, ha játszani akarok vele. Szerencsére az összes exkluzív cím megjelent a negyedik generációs gépre. Azonban tény, hogy a The Nathan Drake Collection volt az utolsó lépés ahhoz, hogy én is Playstation 4 tulaj legyek.
Tovább…
Nem vásárolok Tomb Raider játékot januárban – Eddig tartott!
Már korábban kiderült, hogy a Rise Of The Tomb Raider nem marad örökre Xbox exkluzív játék. Az is kiderült, hogy most januárban fog majd érkezni. Viszont mivel nem nyűgözött le teljesen, így úgy döntöttem, hogy ha már egyszer magaménak tudhattam, így első körben várok februárig, hogy meglássam milyen beosztásom lesz. Hiszen nincs értelme megvennem, ha nem tudok leülni elé.
Rajongónak lenni sohasem könnyű. Főleg azért, mert az ember ilyenkor kénytelen sok időt rászánni a rajongásának tárgyára, illetve képes abba a körbe belelépni, amikor ténylegesen minden sz*rt megvesz, amire a rajongásával kapcsolatos. És nem is beszélve a rengeteg kiadásról, mely többnyire ugyanazt tartalmazza, csak épp máshogyan néz ki a csomagolás.
A 2013-as epizód nekem elnyerte a tetszésemet annak ellenére, hogy kezdetben nem rajongtam sem a koncepcióért, sem pedig a videón látott gameplay-ért. Már a megjelenés napján megvásároltam, s nem bántam meg, hogy felkerült a polcomra. Elsődleges platform nálam továbbra is a PC. A „néhai” Xbox 360-ra kizárólag azért vásároltam meg egy akció keretén belül, mert látni akartam, hogy hogyan is fest, s mire kell számítanom az új résszel kapcsolatban. Mennyire is lesz lebutítva, hiszen a 2013-as rész grafikus motorját használták.
Mivel a PC-m teljes fenevaddá érett technikailag, így a fentebb említett rész zökkenő mentesen fut teljes grafikai beállítás mellett. November végén végül megvásároltam a Playstation 4-et, így örömmel ugrottam neki a remastered játékoknak, melyek ugyan szépen festettek az előző generáción is, de azért Full HD TV megköveteli a Full HD felbontást. Ma csak kóvályogtam a Playstation Store-ban (semmi vásárlási szándék nélkül), erre ez lett a vége:
Ugyan semmi szükség nem volt a megvásárlásra, de annyira csábító volt a 3690 forint, hogy végül megvásároltam a játékot.
Nem tudok akcióról, de ez nagyon jó ár volt érte.
A bőség zavara jellemezte a 2015-ös évet!
Eme blog keretén belül már többször leírtam, hogy a szilveszter nekem nem létezik. Először is semmiféle ünnepi hangulatom nem volt, továbbá mivel alkoholt nem szoktam fogyasztani, így sajnos a kulturált szórakozás, mint lehetőség sajnos nekem kimaradt. Hozzá kell tennem, hogy ezen felül ilyenkor az utcát sem érzem biztonságosnak, így hát részemről van minden évben egy nap, amikor biztosan nem akarok itthonról kimozdulni. Nem is véletlen, hogy erre a napra sorozatosan bevállalom az aktuális kolléga helyett a szilveszteri műszakot, hogy ha már én nem óhajtok vigadni, akkor ő legalább megtegye.
Mai munkamorál nálam teljesen a béka feneke alatt volt, hiszen nagyjából négy órányi alvás után cammogtam be dolgozni. Persze a nap folyamán legalább négy energiaitalt megittam, ámbár ez sem segített, hogy pörögni tudjak, vagy ne ásítozzak minden tíz percben. A hideg megérkezett, így valamennyire felébredtem mire hazaértem. Ami viszont fix, hogy legjobb eshetőségben is este tízig óhajtok fennmaradni, de addig jó bloggerként szépen kilövök a virtuális térbe egy évösszegzőt.
Karácsonyi ajándék…
Korábban már írtam, hogy január helyett még idén leadtam a rendelést a The Nathan Drake Collection-re. Ahogyan sejtettem karácsonyra meg is érkezett…
The Last Of Us: Remastered teszt
Platform: Playstation 4
Az emberek többsége a vizuális világban találja meg a szórakozási lehetőséget. Azonban továbbra is akadnak olyanok, akik nem szeretnek eme megalkotott világ passzív részesei lenni, s csak ülni vagy feküdni a képernyő előtt bámulva az ott történő események. Az aktív résztvevők pedig nem mások, mint a játékosok. Személyiségük egészen széles skálán mozog, hiszen kezdődik az alkalmi játékosokkal, s végződik az orvosi esetnek is felfogható függőkkel. Magamra nézve én valahol az arany középúton ballagok.
Egy játékosnak a társadalomkritika mellett mi jelenthet még problémát? Az exkluzív alkotások. Ezek azok, melyek egyetlen egy platformra érhetőek el, s bújtatott vásárlás ösztönzőként hatnak az emberekre. Megvoltam a számítógépemmel, s egyáltalán nem akartam játékkonzolt, mert nem volt (s most sincs) annyi cím, aminek többször nekiugranék. Ellenben filmnézési szokásom megvolt, s a The Last Of Us volt az, ami végül rávett, hogy DVD/Blu-ray lejátszóként is üzemeltethető Playstation 3-ba vessem a hitem. A minőség jelen volt mind grafika, mind tartalom tekintetében. De jött a következő konzol széria, s ezzel egyetemben a felújított képminőséggel megáldott Remastered kiadás. Egy év után végre ezt is magamévá tettem.
Ünnepi kavalkád!
… s mai nappal hivatalosan is beléptünk az év utolsó hónapjába, amiben helyett kapott két olyan ünnep is, amely majd minden bizonnyal megbolondítja az embereket. Igen: karácsony és a szilveszter.
Gyermekként nagyon élveztem mindkettőt, habár utóbbi azért hagyott némi hiányérzetet maga után. Felnőve azonban mindkét ünnep számomra jelentéktelenné vált. A karácsonyról nagyon sok pozitív emlékem van, habár leginkább a látványa az, ami továbbra is meggyönyörködtet, s egyetlen egy nagy negatívuma van, amit hiányolok: eme nemes ünnepkor a hóesés. Részemről ez az egyetlen csapadékforma, amit el tudok viselni, s csodálattal tudok előtte adózni.
Idén kicsivel következetesebb voltam mind munka, mind szabadidős tevékenység kapcsán. Az előző évekből tanulva már előre láttam, hogy az év utolsó két hónapja szokta nálam kicsapni a biztosítékot, így – egyesek nem tetszésére -, spóroltam a szabadságokkal, így végül novemberben ejtőzhettem egy egész hetet. Egyetlen egy nagy negatívuma volt, hogy sajnálatos módon megbetegedtem, így a megfázás ledöntött a lábamról. Az idén eszközölt egészségesebb táplálkozás viszont úgy néz ki, hogy megtette hatását, mert a döglődéses hullám mérhetetlen lázzal elmaradt, illetve egyetlen egy kellemetlenség volt: öt percenkénti orrfújás, mely sebes bőrrel végződött végül.
Nem maradt el a hónap túlóra nélkül sem. Igazából teljesen mindegy az a kettő, vagy négy óra, amit ráhúzok az alapra, hiszen elfáradás szempontjából nincs különbség a kettő között. Ugyan év elején megfogadtam, hogy ennyi volt részemről a plusz munka, de nem tudtam tartani eme fogadalmamat. Lévén hozzá vagyok szokva a számlámra érkező összeg mennyiségéhez, illetve vásárlásoknál is ezt a mennyiségi értéket vettem mindig alapul. Továbbá az sem hátrány, ha a többség húzódozik ettől, ha pihenőnapomat nem érinti legalább plusz pénzhez jutok. Munkanapomon pedig ritka az, amikor én itthonról kiteszem a lábam.
A decemberi beosztást alapul véve engedtem a kollégák karácsonyi, illetve szilveszteri vágyának, s ennek köszönhetően most lesz egy olyan decemberem, amiben nem kell azon aggódnom, hogy mikor fogom magam kipihenni. Ámbár már előre elterveztem, hogy ebben az utolsó hónapban mit is akarok majd csinálni.
Első körben mindenképp igyekszek azon, hogy úgy álljak a dolgokhoz, hogy lehetőleg ne legyen mentális agyzsugorodás hatása, így ismételten legtöbbször minden bizonnyal a vizuális szórakozások lesznek majd a terítéken főleg úgy, hogy a hétvégéket remekül megnyertem munka szempontjából. A hétköznap függő eset, hiszen az a mérvadó, hogy a másik fél mennyire is lesz szabad ekkor. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem erőlködök a karácsonyon, hiszen már kinőttem belőle, s nem igénylem azt, hogy karácsonyfa legyen, vagy pedig feldíszítés alatt álljon a ház. A sütés, főzés minden bizonnyal meg lesz, mint kötelező program, de számomra kifog merülni ebben az ünneplés. Annak egyedül örülök, hogy lesz két olyan nap, amikor tényleg senki nem fog megsértődni, ha nem akarok közös programot senkivel. A szeret ünnepét pedig mindenképp a teljes rehabilitációmra fogom fordítani, azaz két napig nem szándékozom hosszabb időre emberekkel érintkezni. A szilveszteri programom pedig évek óta fix: mindenképpen a négy fal között, távol az emberek zajától. Ennek oka pedig az, hogy nem nagyon tudok olyat ünnepelni, aminek ünneplési értelmét nem látom, s mivel kifejezetten irritál az ittas emberek társasága, így a csoportosulást kihagyom. Hiszen mindig van egy valaki, aki aztán nem bír magával. Tapasztalat.
Többnyire mindig van előre valamilyen tervem. Főleg, ha vásárlás a fő. Még év elején elgondolkoztam azon, hogy mennyire is jó lenne Playstation 4-re váltani, hiszen tudását (főleg felbontás terén) iszonyatosan ki tudnám használni. A gép ára továbbra is horrorisztikus, legalább én nem adnék érte ennyit. Mivel az igényem lappadás helyett nőtt, így végül úgy döntöttem, hogy januárban majd beszámítással megvásárolok egyet. Viszont a konzoljaim beszámításának mértéke elég alacsony lett volna, így végül karácsonyi időszakot kihasználva szépen feldobtam őket az aukciós oldalakra. A beszámítással kalkulált árral szemben legalább 40%-al több „profit” folyt be, így végül vékony 25 ezerrel kellett megtoldanom a fizetésemből. Nem vártam: tegnapi napon tulajdonosa lettem egy Playstation 4-nek, melyhez a The Last Of Us újragondolt, grafikailag feltuningolt változatát választottam. Egyelőre keresem az állam, hiszen fantasztikusra sikerült, s január elején pedig majd érkezik ő is:
Kockulás nem lesz ezerrel, hiszen fejet is kellene szellőztetni, így majd arra is keresek majd házon kívüli programot. Legalábbis úgy, hogy közben ne fagyjak meg.
The Next Generation…
A blog keretén belül már többször leírtam, hogy inkább leülök a TV elé, s vizuális tartalmak felé fordulok ahelyett, mint alkohol mámorban fetrengenék valamelyik házibuli vagy disco padlóján. Az elmúlt években ezen a téren nagyon sok vásárlás történt, így megszületett az az elhatározás, hogy nekem is ideje lenne beszereznem egy Playstation 4-et, hiszen felbontása, s tudása tökéletesen illene a jelenlegi televízióm tudásához. Az elhatározásból a mai napon tett lett:
Azt már korábban is leírtam, hogy véleményem szerint horrorisztikus ára van a gépnek, s a hozzá tartozó szoftvereknek is, továbbá abban az esetben is, ha használt változatot szeretnék magaménak tudni. Végül mind gép, mind pedig szoftver új állapotban lett megvásárolva.
Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem vagyok hajlandó kipengetni egy játékkonzolért 120 ezret, legalábbis fizetésemből végképp, hiszen legalább két hónapig kellene rá spórolnom. Így azt az utat választottam, hogy a meglévő Xbox 360-at a digitális profilommal együtt (persze minden személyes adat kitisztítása után), s a Playstation 3-at szépen feldobom a népszerű közösségi portálokra. Ugyan januárra terveztem ezt, ámbár úgy döntöttem, hogy karácsony előtt sikeresen el tudom majd adni. Így beszámítást megúszva hozzávetőleg 40 ezerrel több folyt be a két konzol eladásából, s így minden kedvezményt felhasználva az adott üzletben úgy lettem tulajdonosa a képen látható termékeknek, hogy a bankszámlámról pusztán 25 ezer forintot vont le a pénztár. Elégedett vagyok, hiszen egyrészről megvan a „karácsonyi ajándék” magamnak, illetve anyagilag is jól sikerült kijönnöm az egészből úgy, hogy nem kell két hónapig spórolnom.
Természetesen a beállításokkal, s a kötelező szoftver frissítésekkel (jelenleg is az folyik a háttérben) telt az idő, így a számomra elég nagy becsben tartott The Last Of Us nem került kipróbálásra. Bár arra roppant mód kíváncsi lennék, hogy azt a bitang nagy fehér címkét, ami a borítón díszeleg miért is nem lehet a fóliára ragasztani? Mondjuk tény, hogy nem a borítót fogom bámulni, s nem azzal fogok szórakozni, de azért frusztráló jelenség eléggé.
Utókarácsonyi ajándék lesz a Playstation 4?
Korábban már írtam róla, hogy elérkezett érzem azt az időt, hogy ismét legyen egy kis fejlesztés a számítógépen. Jelen esetben pedig nem más lenne, mint egy videokártya csere. Tegnap ellenben elgondolkodtam, s költségkímélőbb, s ésszerűbb lenne egy Playstation 4-re váltani, s lehetőleg az alábbi csomagot megszerezni, melyhez a The Nathan Drake Collection jár.
Korábban már említettem, hogy érdekelnek az exkluzív címek, főleg azok után, hogy a régebbiek remaster változatban kiadásra kerültek ráadásul Full HD minőségben (tudom szőrszálhasogatás, de ilyen minőségben történő filmnézések után szemet szúró, ha valami alacsonyabb felbontású, mint 1920×1080). Drágának találom a konzol árát, mely 119 és 130 ezer forint között mozog. Olykor szoktam nézegetni, hogy hogyan is alakulnak a konzol árak, s így futottam bele abba, hogy akadnak olyan üzletek, ahol a korábbi játékokat, s már meglévő gépeket beszámítják. Mivel média boxként is használnám a gépet, így végül tökéletes lenne nekem a Sony új generációs masinája, melyen szintén lehetne Blu-ray filmeket nézni.
Sokat gondolkodtam rajta, de végül úgy döntöttem, hogy a legjobb döntés, hogy ha mindként konzolt eladom, s a vele már meglévő játékokat, s így a generáció váltás számomra legalább 50%-al olcsóbb lenne.
A playstation 3-ra már nem lenne szükségem egyáltalán,s az Xbox 360 is csak exkluzív címek miatt kellett. A Rise Of The Tomb Raider pedig egyelőre ingatag terep számítógép szempontjából, hiszen nem tudni, hogy milyen is lesz majd a PC-s port. Ha rosszul optimalizált, hibáktól hemzsegő lesz, akkor viszont lényegtelen milyen hardver fut alatta, így annak megjelenéséig mindenképp kellene várni. Bár nem hiszem, hogy akkora lenne az előre lépés, hogy játszhatatlan lenne. Mivel a kalkulált árakat megnéztem, így előre számolva becslésem szerint januári vásárlás lehet ebből.
Kihasználtság szempontjából mindenképp jobb lenne az új generációs Sony gép. A megvétele mindenképp elsődleges, hogy a jelenlegi konzoljaim, s a hozzá tartozó fizikai adathordozón lévő játékok ára elfogadható státuszban legyenek, hiszen így nagyjából a fentebb említett kiadványt saccolva 65 ezerért, tehát majdnem fél áron magaménak tudhatom.