Magyar cím: Robotzsaru (2014)
Eléggé hiszékeny lennék, ha hittem volna abban, hogy a címben megjelölt film valami nagyon nagyon jó dolog lesz, ami történhet velem. Szigorúan csak akkor, ha a vizuális szórakozást vesszük alapul. Nem ültem le nagy reményekkel az új Robotzsaru elé, így nem is tudtam pofára esni, de azért olykor-olykor eszembe jutott az az ötlet, hogy most kinyújtom a kezem, s szépen kikapcsolom az egészet a francba. De mivel egyébként is rossz az időjárás, s nem is lett volna kedvem sehová se menni, így inkább úgy voltam vele, hogy végignézem.
Tény és való, hogy a reboot-ok és a remake-kek korát éljük. Bevallom én nem nagyon értem ezeknek a létjogosultságát még akkor sem, ha teszem azt a későbbi változat sokkal, de sokkal jobban sikerül, mint az első nekifutás. Jókat lehet ezeken szórakozni, tény. De valahol azért nem értem, hogy ennyire nincs semmi alapötlet, önálló gondolat? Muszáj szinte mindegy egyes hónapban egy olyan filmbe, sorozatba belefutni, amelynek már voltak első próbálkozásai? Egyértelmű, hogy erre nem fogok választ kapni. Azonban az elmúlt időben rendkívül sokat fejlődtek a filmek, sorozatok látványvilágban, így talán egy-kettőnél még meg is lehet érteni az újra feldolgozás mivoltát. A Robotzsaru azonban nem ilyen. Nagyon nem.

Tovább… →