Bevallom, idén rendesen beszippantott a TV-s évad. Na nem a hazai, hanem a külföldi. Ugyanis mindig van legalább egy jótét lélek, aki gondoskodik arról, hogy egy-egy sorozat epizódja vetítés után 1-2 órával már elérhető legyen a netes társadalom számára. Ráadásul mindig van olyan, aki elkészíti annak feliratát, hogy aztán (mint idehaza) egy rajongó lefordítsa, majd közkinccsé tegye.
Ennek fényében nagyon sok szériával naprakész lettem, sokkal jobb minőségben, és persze reklám nélkül. Sok buborékká váló, vagy annak születő sorozattal találkoztam (Buborék széria, vagy kint hívják Bubble show: olyan széria, mely alacsony nézettséggel rendelkezik, így bármelyik pillanatban levehetik a műsorról. Azaz olyan, mint egy buborék, mely bármely pillanatban kipukkadhat).
Annál rosszabb nincs, mikor az embernek van egy No.1 kedvence, és annak kampec. Főleg, ha elég durva módon, mint ahogy történt idén a Terminator: The Sarah Connor Chronicles-szel, ami egy új irányvonalat lefektetve, s egy hatalmas nyitott, azaz cliffhangeres évadzáróval temették el a kedves FOX (amerikai csatorna) fejesei. Érthető, hisz pénz beszél, a sorozat veszteséges volt. Rajongói részről pedig egyből a Dollhouse került a harag szempontjába, hisz mikor új felvezetést kapott alacsonyabb nézőszámot produkált, mint Sarah Connor. A finálé statisztikailag egyenesen röhejes volt, a csatorna legalacsonyabb nézettségű szériájává vált ezzel. Ugyebár ennek ellenére kapott egy második évadot, bent hagyva a legrosszabb helyen (pénteken, amikor senki nem néz TV-t), melyen ráadásul elég erős ellenfeleket kap.
Ezt a hosszú bevezetőt fontosnak tartottam megírni, hisz én kezdetektől „köpködtem” a Dollhouse-ra, mert a bevezető epizód valami eszméletlen borzadály volt. Tartom magam továbbra is, hogy hiába voltak gyengébb epizódok, hiába volt más a Terminator: The Sarah Connor Chronicles, mely sokak szerint gyökereiben rombolta le a Terminator-mítoszt, mégis megérdemelt volna egy újabb évadot, a „babák” meg elmehettek volna a temetőbe.
Egy időben már éreztem, hogy a Dollhouse fikázása kicsit erős részemről, annak fényében, hogy nem láttam csak a bevezető epizódot, mely után elvileg eléggé jó szériává nőtte ki magát. Már az alapötlet is gagyi, egy ezer helyről összelopott, de legalább értelmesen összerakottnak hat, ami néha elhiteti a nézővel, hogy ebben van eredetiség, s ez több, mint aminek eredetileg gondoljuk. És rendszerint ilyenkor jön a pofára esés, hogy ez még bizony mindig egy rakás sz@r.
És mi is az az alapötlet, amitől hasra kéne vágódni? Adott egy szervezet, mely Dollhouse (Babaház) fedőnéven fut. Embereket toboroznak, akiknek törlik emlékeit, s így egy érzelem nélküli, de dróton rángatható zombikezdeményeket hoznak létre. Ahogyan törölhető az emlékek, s vele együtt a teljes személyiség, ugyanígy feltölthető is. Azaz pár perces „kezeléssel” egy teljesen más emberré válhatnak a „babák”, ezzel segítve az épp aktuális ügyfélt.
Tovább… →
