Kevés olyan sorozat van, amire azt mondom, hogy egyben jobb legyűrni az aktuális évadot, mint egy epizód/hét formában megnézni. Nálam a True Blood ilyen, melynek első évadával még január környékén ismerkedtem meg. Igaz, egy hét alatt sikerült is letudnom az akkor még aktuálisnak számító első évad tizenkét epizódját, s nagyon tetszett.
A széria idén nyáron tért vissza újabb tizenkét epizóddal, aminek csak az évadnyitányára voltam kíváncsi, utána eltettem, hogy majd valamikor folytatom. Az a „valamikor” pedig két napja jött el, amikor is leszedtem a teljes második évad, s azonnal landolt lemezen.
A tévécsatornák egyáltalán nem érdekelnek, kizárólag filmeket/sorozatokat nézek, azokat is többnyire letöltött formában. Valahogy mindig szomjazom az újdonságra, így végül úgy döntöttem, hogy úgy sincs net, a szerelők se akarnak erre járni, legyűrjük a második évadot.
Kezdtem az első résszel ismét, majd folytattam a másodikkal és harmadikkal, végül ma a negyedik epizódtól teljesen kivégeztem az aktuális évadot, ami szerintem borzalmas lett, s igazán nem is értem, mire fel ez a nagy ájuldozás az új évadtól.
Természetesen már nem csak egy történetszál az, amit látunk az egész évadban, hanem kapunk egy másikat is, ami az évad vége felé szerintem totális baromság volt. Egyszerűen nem is értem, hogy ez mégis miként érte el, hogy az HBO legnézettebb sorozatává váljon, mert ez bizony borzalmas volt. Mivel azért voltak jellegzetes dolgok, ezért nálam erősen közepes a széria, lehet, ha nem egyszerre nyomtam volna le a második évadot, már rég búcsút mondtam volna neki. Egy biztos: jövőre kizárólag egy mámoros napon fogom letudni az újabb tizenkét epizódot.
Tovább…
Címke: Sorozat
Hung: 1.évad
A nyári darák, s nyári sorozatok közül a Hung volt az első újonc, amit rögtön bepróbáltam. Hazánkba októberben fog érkezni az HBO-ra, Hung: Neki áll a zászló címmel. Szerintem borzalmas magyar címet találtak neki, de sokaknak bejön. Mondjuk lényegtelen, mert úgy is az eredeti címét fogom használni.
És miről is van szó? Az HBO új vígjátéksorozatáról, ami elég nagy sikert ért el, s nekem is bejött teljes mértékben. Egyetlen negatív dolgot tudnék kiemelni, az pedig az epizódok száma, ugyanis az első évad csak tíz epizódból áll, sajnos.
Természetesen ez semmit nem ront az összképen, habár az elhúzódó tennivalók közepette én sem tudtam naprakész lenni, s egyben toltam végig az utolsó két részt.
Ez az a sorozat, amit semmit nem kell (nem is szabad) komolyan venni, s annyira tud rajta szórakozni az ember. A sorozat címe a középiskolai testnevelő tanár testrészére utal, ugyanis Ray övön alul rendesen el van eresztve. Az egykori iskola nagymenője harmincas éveire begyűjtött egy válást, két eléggé elfuserált gyereket, ráadásul háza is leég, így kénytelen egy sátorban aludni. Pénze nincs, ezért elmegy egy tanfolyamra, ahol reméli tanul valamit, amivel több pénzhez juthat. Sokadik alkalommal megfekteti Tanya nevű független költőnőt, aki felháborodása közepette adja az ötletet a férfinak: bocsájtsa áruba legbecsesebb testrészét.
Tovább…
Weeds: 5.évad
A legtöbb széria kifut májusban, így az ember örömmel fogadja a nyári sorozatokat, mint amilyen a Weeds is, ami az első keresztségében még a Nancy ül a főben magyar címet kapta, azonban csatornaváltás következtében egyszeűően csak Spangli lett. De ez most nem lényeg.
Azt már korábban ecseteltem, hogy sorozatfüggőségem a Lost-tal kezdődött, melynek ötödik évada számomra teljesen értékelhetetlen volt. Viszont a kitaposott ösvényen halad a Weeds is.
Akkor ismerkedtem meg a sorozattal, amikor több, mint két éve ide is be kötettünk végre a kábel tévét. Mivel analóg volt, így elég volt a csatlakozásnál bütykölni egyet, s máris lett HBO prémium csatorna, ahol egy nyári estén futottam össze a sorozattal, melynek első évados ismétlései mentek. És persze nem azokat az epizódokat kaptam el, melyek épp visszafogottak voltak. Eredetiség volt benne, így hát párszor belenéztem.
Tavaly, érettségi szünetben kapott el az unalom, ugyanis a kora estéimet nem tudtam mivel elütni. Volt felesleges lemezem, így hát az első három évad elfért három lemezen, így hát begyűjtöttem, s megnéztem zsinórban a három évadot, melyet közvetlenül a negyedik követett, amelyben elkezdődött a minőségi színvonal esése, s ami az ötödik évadban is kitartott.
Tovább…
Private Practice: 2.évad
Kórházsorozatnak bélyegezni az idehaza csak Dr. Addison nevet viselő szériát nem lenne helyén való, hisz maga a közeg, megközelítés nem indokolja eme kategóriát.
A sorozat karaktereit még a Grey’s Anatomy harmadik évadából ismerhettük meg, hisz spinoff sorozatról van szó, melynek központjában Addison Montgomery áll, aki ugye a korábbi munkahelyét cserélte a látszólag nyugalmasabb rendelőre. Az alap „konfigurációt”, mint a helyszín, karakterek már a Grey’s Anatomy harmadik évadában ellőtték, s mivel nézettség megvolt, így következő évben startolt a spinoff sorozat Private Practice néven.
Szóval aki nézte a Grey’s Anatomy-t, s bejött az a két epizód ami gyakorlatilag ennek a sorozatnak a felvezetése volt, az dönthetett. Mondjuk kezdetben elég kevesen döntöttek a sorozat mellett, csoda volt, hogy túlélő lett, de közeljövőben úgy néz ki, hogy nem fenyegeti a kaszás.
Nekem az a két említett rész nagyon bejött, hisz a harmadik évadában levő Grey’s anatomy épp akkor adta fel a férfi számára is befogadható minőséget, és csapott át valami nyálas vacakba. Kezdetnek nagyon bejött, hogy az általam csak No.1 sorozatnak kikiáltott Alias Francie-je, azaz Merrin Dungey kapta meg az egyik főszerepet. Továbbá volt itt még egy Prison Break-es Kellerman ügynök, valamint a kiemelt karaktert alakító Kate Walsh.
Tovább…
Grey’s Anatomy: 5.évad
Legelső kórházsorozat nálam a Vészhelyzet volt. Néztem, de igazából soha nem rajongtam érte. Nekem túlságosan nyers volt, ráadásul elegem volt azokból a jelenetekből, ahol a szereplők magánéleti gondjaikat ecseteli. Ki is maradt pár évad, de aztán az RTL Klubon újra bekapcsolódtam, s jó ideig is néztem. Végül kifulladt nálam.
A Grey’s Anatomy (idehaza csak Grace Klinika) első évadának felétől láttam csak, utána a második évadot is lehúztam, szintén az RTL Klubbon. Az első két évad kifejezetten tetszett. Kellően meghökkentő, véres esetek, de ami igazán pozitívum volt, hogy a karakterek műszakának végén nem jöttek a személyes problémáikkal. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem volt benne ehhez hasonló szál, de legalább nem olyan nyomasztó volt, mint a Vészhelyzet, ahol a korai évadokban Benton doktort és annak süket kisfiát a fenébe kívántam, mert mikor megláttam őket, legszívesebben kirohantam volna a világból.
Én úgy gondolom a korai szakaszban nem is volt probléma a sorozattal. Az első évad elég rövid volt, pusztán kilenc rész, de ezt pótolták a második évadban, feltétlen örömömre szolgált a 27 epizód, ami nekem három DVD-be fájt. De ez lényegtelen.
Tovább…
Worst Week: 1.évad
Máig nem értem, hogy mi volt ebben a sorozatban, ami nem tetszett a közönségnek? Ezt annak fényében írom, hogy 15 leadott epizód után lekerült a képernyőről. Persze a sorozat sorsáról kerek három hónapig hallgatott az amerikai CBS, ráadásul volt olyan kegyes, és még egy 16. epizódot is lenyomott még júniusban, amit én nem néztem meg. Persze nem vettem a fáradtságot, hogy megnézzem, hisz az első évad már DVD-n pihen. Egyetlen, 20 perces, alig 200 MB-os fájlért nem fogok elpazarolni egy DVD-t.
Visszatérve az alap kérdésemre, máig nem értem mit nem lehetett szeretni ebben szériában? Azt pontosan nem tudom mikor néztem meg a teljes első évadot, de arra tökéletesen emlékszek, hogy tavasz volt, s eléggé leterített a nátha.
Én azt mondom, hogy egy teljesen szerethető sorozatról van szó. Nekem leginkább az Apámra ütök c. film stílusa érződik rajta. Én nem vettem észre semmilyen minőségi romlást, habár meglehet, ha heti bontásban néztem volna, talán felfigyeltem volna rá.
Tovább…
Dollhouse: 1.évad
Bevallom, idén rendesen beszippantott a TV-s évad. Na nem a hazai, hanem a külföldi. Ugyanis mindig van legalább egy jótét lélek, aki gondoskodik arról, hogy egy-egy sorozat epizódja vetítés után 1-2 órával már elérhető legyen a netes társadalom számára. Ráadásul mindig van olyan, aki elkészíti annak feliratát, hogy aztán (mint idehaza) egy rajongó lefordítsa, majd közkinccsé tegye.
Ennek fényében nagyon sok szériával naprakész lettem, sokkal jobb minőségben, és persze reklám nélkül. Sok buborékká váló, vagy annak születő sorozattal találkoztam (Buborék széria, vagy kint hívják Bubble show: olyan széria, mely alacsony nézettséggel rendelkezik, így bármelyik pillanatban levehetik a műsorról. Azaz olyan, mint egy buborék, mely bármely pillanatban kipukkadhat).
Annál rosszabb nincs, mikor az embernek van egy No.1 kedvence, és annak kampec. Főleg, ha elég durva módon, mint ahogy történt idén a Terminator: The Sarah Connor Chronicles-szel, ami egy új irányvonalat lefektetve, s egy hatalmas nyitott, azaz cliffhangeres évadzáróval temették el a kedves FOX (amerikai csatorna) fejesei. Érthető, hisz pénz beszél, a sorozat veszteséges volt. Rajongói részről pedig egyből a Dollhouse került a harag szempontjába, hisz mikor új felvezetést kapott alacsonyabb nézőszámot produkált, mint Sarah Connor. A finálé statisztikailag egyenesen röhejes volt, a csatorna legalacsonyabb nézettségű szériájává vált ezzel. Ugyebár ennek ellenére kapott egy második évadot, bent hagyva a legrosszabb helyen (pénteken, amikor senki nem néz TV-t), melyen ráadásul elég erős ellenfeleket kap.
Ezt a hosszú bevezetőt fontosnak tartottam megírni, hisz én kezdetektől „köpködtem” a Dollhouse-ra, mert a bevezető epizód valami eszméletlen borzadály volt. Tartom magam továbbra is, hogy hiába voltak gyengébb epizódok, hiába volt más a Terminator: The Sarah Connor Chronicles, mely sokak szerint gyökereiben rombolta le a Terminator-mítoszt, mégis megérdemelt volna egy újabb évadot, a „babák” meg elmehettek volna a temetőbe.
Egy időben már éreztem, hogy a Dollhouse fikázása kicsit erős részemről, annak fényében, hogy nem láttam csak a bevezető epizódot, mely után elvileg eléggé jó szériává nőtte ki magát. Már az alapötlet is gagyi, egy ezer helyről összelopott, de legalább értelmesen összerakottnak hat, ami néha elhiteti a nézővel, hogy ebben van eredetiség, s ez több, mint aminek eredetileg gondoljuk. És rendszerint ilyenkor jön a pofára esés, hogy ez még bizony mindig egy rakás sz@r.
És mi is az az alapötlet, amitől hasra kéne vágódni? Adott egy szervezet, mely Dollhouse (Babaház) fedőnéven fut. Embereket toboroznak, akiknek törlik emlékeit, s így egy érzelem nélküli, de dróton rángatható zombikezdeményeket hoznak létre. Ahogyan törölhető az emlékek, s vele együtt a teljes személyiség, ugyanígy feltölthető is. Azaz pár perces „kezeléssel” egy teljesen más emberré válhatnak a „babák”, ezzel segítve az épp aktuális ügyfélt.
Tovább…
Harper’s Island: 1.évad
Mit is tudhatnék írni a bevezetőben, hogy ne legyek túl spoileres? Idén áprilisban indult a széria, s lassan egy hete ért véget. Az első évados címke kicsit erős túlzás, hisz alapból 13 epizódosnak készült miniszériáról van szó, mely nem hagy maga után cliffhangert.
Az első évados jelzőt is azért kapta meg korábban a sorozat, ugyanis megfelelő nézettséggel készült volna folytatás, habár az első évadhoz semmi köze nem lett volna. De egynyári horrorsorozat marad a Harper’s Island, hisz a nézettség nem igazolta a szériát.
Engem igazából erősen a Tudom, mit tettél tavaly nyáron című tinihorrorra emlékeztet. Legalábbis a helyszín és a cselekmény java része mindenképp. Alapkoncepció, hogy egy tekintélyes számú társaság érkezik Harper szigetére egy esküvő alkalmából. A 25 főből már az elején elkezdenek hullani, mint a legyek. Ugyanis 25 emberünk van elosztva 13 epizódra, miközben ebből a 25-ből egy valaki gyilkos. Azaz lehet drukkolni, hogy ki élje túl a megpróbáltatásokat, és ki nem. És akkor most spoileresen a tovább mögött folytatom.
Tovább…