Ez is megvolt. Szép sorjában, de a sitcomok is kivonultak idén. Az első, amelytől búcsút vettem az épp a How I Met Your Mother (magyar keresztségében Így jártam anyátokkal) mely ötödik éve van képernyőn, s az idei aktuális évadban már megléptem a 100. epizódot is, amelyet a sorozathoz méltóan ünnepeltek meg a készítők. Már három évad kapásból lement, amikor én elkezdtem nézni a szériát. Bevallom azonnal berántott. Azt mondom, hogy három tökéletes évadot tudhatunk magunkénak. Mint ahogyan az lenni szokott, általában a szériák egy idő után elfáradnak és/vagy a nézőnek unalmas lesz. Nem várja úgy epizódokat, lazán kimarad egy, ha a sors úgy hozza. Bár, a net világában elég nehéz egy epizódot is kihagyni, hisz nem a TV-ben követjük nyomon kedvencüket.
Ez a hullám sajnos elérte a How I Met Your Mother-t is. Ha válaszolnom kéne, akkor azt mondanám, hogy valamikor a negyedik évad közepe tájékán kezdett nálam zuhanórepülésbe, ami még úgy néz ki, hogy nem állt meg. Sajnos ezt tetézte az ötödik évad, s én nyugodtam ki merem jelenteni: a How I Met Your Mother – ha nem is teljesen, de – kifulladt. Abbahagyni nem fogom, hisz még nem ment át a széria a „nézhetetlen” kategóriába, s eddig is csak egyetlen egy sorozat volt, amit végleg abbahagytam (Kyle XY-ról van szó). Míg annak idején a széria kihagyhatatlan volt, sírva röhögős, addig az új évadok már csak szimplán fapofával végignézősbe ment át. Kár érte, nagyon kár.
Tovább…
Címke: Sorozat
Supernatural: 5.évad
Honnan tudod, hogy a kedvenc szériád már nem a régi számodra? Intő jelek, hogy már nem várod remegő végtagokkal a következő epizódot, nem sietsz megnézni az aktuális részt. Ennek természetesen az eredménye az, hogy ott van „x” számú epizód, amit meg kellene nézni, de inkább mást csinál az ember, mást néz meg.
Nos, én a második évad végeztével csatlakoztam a szériához, s csak azért, mert elcsíptem pár részt még annak idején az RTL Klubbon. Viszont azonnal a kedvencemmé vált, hisz az első két évad számomra elég könnyed volt, igazi kikapcsolódás. Ugyan az átívelő szálak kezdetben nem voltak olyan erősek, mint az utóbbi két évadban (keveset is foglalkoztak velük), de ettől függetlenül teljesen élvezhető dolgot raktak elénk a készítők. Kevés széria az, ami megtudja lépni azt, hogy a színvonal emelkedjen, s ne csökkenjen. A Supernatural ezt meg tudta lépni, ami engem meg is lepett. Az erős, negyedik évados kezdés viszont részemről erős minőségi mélyrepülés követte. Persze a nézettségi mutatókon ez aligha látszik, de a rajongói visszajelzésekből viszont már igen, hogy a sorozat már rég nem az, ami volt.
A széria alapötletével nem vált meg világot, de az elmúlt öt évad épp elegendő arra, hogy bebizonyítsa azt, hogy sokkal több rejlik benne, mint amennyi látszik, illetve amennyit sikerült megvalósítani. Persze nem csak az írói kreativitáson múlik minden, hisz a szériának elég nehéz sorsa van egy nézettségi versenyben utolsó helyen kullogó anyacsatornán, mely ráadásul jobban a női nézőkre összpontosít, s ez meg is látszik a végeredményen.
S persze a sorozat témáját tekintve nem egy szappanopera, tehát azért némi anyagi többlet kell a megvalósításhoz, s így óvatosan kell véleményt nyilvánítani. Abban viszont azt hiszem minden rajongó egyetért, hogy a széria kinőtte az anyacsatorna lehetőségeit, akik a sorozat képzeletbeli bögyörőjét szorítják meg néha drasztikusan.
Being Human: 2.évad
És megvolt a második évad, mely két epizóddal hosszabb volt, mint a tavalyi első évad.
Nekem nagyon nagy pozitív csalódás volt a széria, mellyel múlt hónapban ismerkedtem meg. Bevallom, az ótvar gagyinak ható magyar cím miatt nem próbáltam be a szériát, de végül mégis egy betekintés erejéig esélyt adtam neki. És nem bántam meg.
Az alap felállás már az első évad bejegyzésénél ecseteltem: adott három személy, melyből az egyik vámpír, a másik vérfarkas, a harmadik pedig szellem.
És igen, még mindig angol sorozatról van szó (habár készül az amerikai változat is), tehát nincsen CGI orgia, hanem leginkább ügyes maszk és sminkmesterek, valamint egy elég erős, átívelő cselekményszál. Azaz elmondhatjuk, hogy a Being Human részemről azon kevés szériák egyike, melyek ha egy sötét szobában játszódnak, még azok is izgalmasak. Természetesen ez minden elfogultságom ellenére mondom.
Az első évad végén azért lehetett már kapizsgálni, hogy merre is fog haladni a történet, melyek azok a fontos momentumok, amelyek majd kiemelésre kerülnek. Nem csalódtam, sőt!
Tovább…
Survivors: 1.évad
Nem, nem a túlélőshow-ról van szó, hanem az angol posztapokaliptikus sorozatról.
Be kell vallanom, hogy imádom az ilyen alkotásokat. Sajnálatomra elég kevés film van, amely ilyen témájú, sorozat szinten pedig erősen a nulla felé konvergál a számuk.
Azt már a Being Human első évad kritikájánál is megjegyeztem, hogy számomra teljesen meglepő volt, hogy az angolok is tudnak ugyanolyan jó sorozatokat készíteni, mint az amerikai társaik. Noha limitált epizód készülnek egy évre (6-8), így a két évad közti szünet meglehetősen hosszú, s az aktuális évad is hamar véget ér. De a Survivors sem okozott csalódást, mondhatni első számú kedvenccé vált, habár szintén limitált epizódszámú második évad után az anyacsatorna búcsút intett a szériának, így több epizód nem készül. Abban reménykedem, hogy a széria nem marad befejezetlen (bár ez csak leányálom részemről), mert még nem kezdtem bele.
A történet rendkívül egyszerű: adott egy elég erős influenza törzs, mely elterjed az egész világon. Az emberiség 95%-a meghal. A maradék túlélő többsége a vírust nem kapta el, az elhanyagolható kisebbség pedig sikeresen felépül a halálos kórból. Azonban nem csak azzal kell szembenézniük a túlélőknek, hogy a korábbi életük most már múlt, hanem embertársaikkal is.
Tovább…
Life Unexpected: 1.évad
Kétség kívül már alig van valamennyi hátra az áprilisból. Ez sok szempontból lehet negatív, vagy pozitív is. Ha a tévés évadot nézzük, akkor rámondhatjuk, hogy egyszerre negatív, s pozitív. Egyrészt lefelé konyulhat a szánk, hisz kedvenc szériáink egy időre elbúcsúznak, s majd csak ősszel térnek vissza. Rosszabb esetben csak következő évben, legrosszabb esetben pedig eljön értük a kaszás, így nem kapunk folytatást.
Másfelől mosolyra is okunk lehet, hisz legtöbb szériában jönnek a váratlan fordulatok, mint kedvenc szereplőink egymásra találása, illetve egy ideje húzódó rejtély megoldása.
Nos jelen esetben nekem nem görbül sem le, sem fel az említett szériával kapcsolatban, de az tény, hogy egy ideig még bizony elnézném. Ami koránt sem biztos, hisz a szolid kezdés után a Life Unexpected jóformán egy millió nézőt vesztett, így további sorsa kétséges. Egyelőre annyi bizonyos, hogy esély megvan, hogy az első tizenhárom epizód után további epizódokkal gyarapodjon a széria. Az már viszont biztos, hogy a csatorna májusban tartandó Upfronts-ig hallgat.
Nagyító alá helyezve azokat a szériákat, melyeket nyomon követek/követtem, akkor a Life Unexpected teljesen kilóg közülük. Hisz nincsenek benne különleges képességű emberek, nem szedi áldozatait valamiféle titokzatos gomolygó füstoszlop, vicces beszólások sincsenek benne. Ha jellemeznem kellene, akkor könnyed, néhol szirupos sorozatnak mondanám, amin az embernek nem kell gondolkodnia, hanem csak néznie.
Alaptörténete roppant egyszerű (további események pont ilyen egyszerűen kiszámítható): nevelőotthonban nevelkedett Lux úgy dönt, hogy függetleníti magát. Mivel csak 16 éves, s szülei nem írták alá a lemondó nyilatkozatot, így kénytelen megkeresni őket…
Tovább…
Blue Mountain State: 1.évad
Nyilván akad mindenkinek olyan film vagy széria, melyet végignézett, vagy valamennyi epizódját látta úgy, hogy közben igazából sose szerette. Nos nálam ebből a szempontból tuti befutó a Blue Mountain State.
Bevallom túl tizenhárom epizódon egyszerűen nem értem miért is szenvedtem végig. Hisz nyugodtan kijelenthetjük, hogy az év egyik legprimitívebb, leggusztustalanabb, legsúlytalanabb vígjátékáról van szó, mely az Amerikai Pite és a hozzá hasonló filmek kitaposott ösvényén próbál nagyot dobbantani. Ami tulajdonképpen sikerült is, hisz jövőre érkezik a második évad, ami minden bizonnyal sokkal szaftosabb lesz, mint az elődje.
Azok, akik kicsit igényesebb műfajú szériákra vannak ráhangolódva, az minden bizonnyal jó néhány jelenetnél vesz mély lélegzetet – nem jogtalanul -, hisz a széria eléggé feszegeti azokat a bizonyos határokat, amelyet például az Amerikai Pite széria (a klasszikus trilógiát tessék alapul venni!) nem mert. Volt tizenhárom epizód alatt minden, amit el lehet képzelni. Jómagam nem tartom sem prűdnek, sem finnyásnak, de bizony néhány jelentnél erősen felszisszentem.
Tovább…
Being Human: 1.évad
Tavaszi szünet egyik igen becses darabja lett a Being Human (magyar keresztségben csak a A vámpír, a vérfarkas és a szellem), mely hat epizódjával azonnal a kedvencem lett.
Ami egyébként érdekesség, hogy nem amerikai, hanem angol sorozatról van szó. Tehát nincs szuper CGI, minden epizódban megtalálható monumentális csata; illetve harcjelenetek. Ettől függetlenül meglepő módon teljesen élvezhető szériáról van szó, mely leginkább történetileg erős. Ami valljuk be elég ritka, hisz rengeteg olyan szériát tudnék felsorolni most, ami történetileg elég gyenge lábakon áll, vagy csak a benne található CGI jelenetek összessége az, ami eladja.
Nos a Being Human ettől teljesen eltér. Hat – egyenként 48-50 perces – epizódból áll. Ezt nyugodtan írhatjuk a pozitív és a negatív oldalra is egyaránt. Pozitívnak mondható, hogy mivel az epizódok száma csak egy számjegyű, így nincs „fillér” epizód, azaz nincs kínosan időt húzó epizód, mely után leginkább felkötné magát az ember. Negatív abból szempontból, hogy így két évad között lazán eltelik 9-10 hónap is, így egy termetes cliffhanger után az ember tördelheti az ujjait.
Tovább…
United States Of Tara: 1.évad
Újabb kedvenc ütötte fel a fejét nálam, ami nem más, mint az United States Of Tara (magyar vonatkozásban Tara alteregói).
Két nap kellett ahhoz, hogy az első évadot teljes egészében magamévá tegyem, s bizony belátom, hogy jó döntés volt a széria bepróbálása. Ráadásul csak 25-27 perces epizódokról van szó (amiből kapásból még lefaraghatunk 5-6 percet, ha az „előző részek tartalmából” részt, az intrót és a stáblistát gálánsan áttekerjük), tehát egy pilot epizód erejéig bepróbálhat.
Műfajilag elég nehéz lenne besorolni. Ugyan a vígjáték jelzőt ragasztották a szériára, de az igazság az, hogy nem elég vicces ahhoz, hogy a vígjáték kategóriába kerüljön. Dráma pedig végképp nem lehet, mert ahhoz nem elég drámai. Ennek ellenére valóban szórakoztató tud lenni feltéve, ha látunk benne potenciát a folytatást illetően. Én láttam, s bevallom nem bántam meg. A második évad már műsorra került (az újabb 12 epizódos etapból eddig két epizódot láthatott a nagyközönség). Ráadásul a nézettségnek köszönhetően az anyacsatorna (Showtime) azonnal berendelte a harmadik évadot is, azaz jövőre is visszatér Tara.
És miről is van szó tulajdonképpen?
A középpontban Tara Gregson kertvárosi nő áll, aki egyszerre feleség, s anya egyszerre. Átlagosnak mondható élete közelebbről megvizsgálva egyáltalán nem átlagos. Ugyanis Tara disszociatív személyiségzavarban szenved (ami nem egyenlő a skizofréniával ugyebár). Legtöbbször önmaga, azonban előfordul, hogy valamelyik énje előbukkan a semmiből. Hisz nem csak egy különálló személyiséggel rendelkezik: lehet a sört vedelő vietnámi veterán Buck, a „fiatalságtól” kicsattanó T, vagy a tökéletes kertvárosi háziasszony Alice.
Tovább…
Nip/Tuck: 7.évad
És ennyi volt. Véget ért a Nip/Tuck (idehaza Kés/Alatt) a 100. epizóddal.
Igazából a legtöbb dolgot már leírtam a 6. évad bejegyzésénél, szóval nem igen lenne szükség újabb írásra, hisz egy teljes évadról van szó, melyet ketté vágtak, majd más évadszámmal illettek. De ugye hivatalosan is így van, akkor én is kettő bontom a 2009/2010-es évadot.
Az „évad” kilenc részből állt, melynek minősége egyenlő az előző kettőével. Kár, pedig reménykedtem abban, hogy jobb lesz, vagy legalábbis méltóan lezárásra kerül a széria, esetleg lesz benne valami igazán meghökkentő. Sajnos ez nem így történt.
Annak idején a Viasat3-on akadtam rá valahol az első évad végén, s azonnal beszippantott. Ez valahogy négy évadig tartott, amikor is változtattak a koncepción (s egyben a helyszínen is), így az ötödik évadtól megkezdődött a minőségi mélyrepülés, így azóta kizárólag egyben tekintettem meg az évadokat.
Tovább…
Better Off Ted: 1.évad
A rengeteg pozitív kritika hatására pár héttel ezelőtt úgy döntöttem, hogy belekezdtek a tavaly indult, s 13 epizóddal rendelkező Better Off Ted első évadába.
Leginkább épp azért is akartam belekezdeni, mert filmek és szériák terén lassan nálam kevés vígjáték lelhető fel. Filmes „részlegem” úgy néz ki, hogy halálra van ítélve, azonban tekintélyes vígjátéksorozatokat tudhatok magaménak. Így hát egy héten jól jön jó pár olyan szabad perc, melyet annak áldozhatok, hogy önfeledten tudjak mosolyogni – esetleg felnevetni – egy-egy epizódon ahelyett, hogy azon aggódnék, hogy vajon mi történt a kedvenc szereplőmmel, vagy épp az epizód végén falat kaparjam, hogy mikor lesz a következő rész.
Nos ennek fényében álltam neki a Better Off Ted-nek, melyről bevallom mindenhol pozitívakat olvastam. Így ültem neki a bevezető epizódnak, mely nem igen jött be, így a második epizódra nem is maradtam. Maradt némi felesleges időm, így végül csak beszerváltam a maradék részeket, mely leginkább Portia De Rossi zseniális játékának köszönhető, s az általa alakított karakternek.
Tovább…