Bizonyos sorozatokat képtelen vagyok egész évadon át nézni, így általában egy-két epizód után szüneteltetem őket, majd pedig előveszem az évad végén, s többnyire dupla, tripla epizódokat előkapva nézem végig az egész évadot többnyire egy, vagy két nap alatt.
Persze az, hogy milyen hamar végzek az adott szériával függ attól is, hogy valóban mennyire jó, van-e benne potenciál, mennyire lebilincselő a történet, mennyire képes fenn tartani a feszültséget, továbbá van-e átívelő szál, ha van, akkor ilyen.
Mivel akkora potenciált nem éreztem a Fringe-ben, ezért tavaly a téli szünet után tettem pihenőre nyárig, akkor egy összesítő bejegyzésben kapott pár sort. Idén is hasonló helyzet volt, hisz a második epizód után köszöntem el tőle ideiglenesen, s csak nemrég vettem elő, habár már a múlt héten is lazán magaménak tudhattam volna, de sajnos egyéb programjaim, továbbá hangulatom nem volt hozzá. Viszont a széria az utolsó epizódokban annyira felpörgött, hogy a maradék részeket tegnap délután meg is néztem.
Az mindenképp elmondható, hogy a készítők kreativitása is véges volt, valamint jó pár dolgot már előre lehetett látni, sejteni, de ettől függetlenül az évad második felét (főleg a végét) remekül élveztem, s elmondhatom, hogy az első évadhoz képest (amiből talán három epizódra, ha emlékszem), rendkívül sokat fejlődött. Az már biztos, hogy az alapokat lehelyezték, még egy évadnyi potenciál van a szériában, ha nem változtatnak a koncepción. De persze ehhez hozzájöhet, hogy idén igen csak kérdőjeles volt a sorozat folytatása, de szerencsére zsebünkben van a harmadik évad, mely egy ilyen zárás után rendkívül megnyugtató.
Tovább…
Címke: Sorozat
Glee: 1.évad
Kétség kívül idei év egyik legjobb sorozat újonca a Glee, mely minden bizonnyal hosszú időre a kedvencem lesz (s minden bizonnyal, ha idehaza is megjelenik DVD formátumban egyértelműen megvevős kategóriába fog esni).
A széria bemutatkozó epizódja még tavaly májusban került képernyőre az American Idol után. Ez érthető, hisz a sorozat központjában egy „ének szakkör” áll, ami természetesen amerikai szemmel sokkal komolyabb, mint idehaza.
A célközönség tehát adott: a szériában epizódról epizódra egy-egy hírhedtebb zeneszám/zeneszámok kerülnek feldolgozásra; emellett pedig igazán szerethető karakterekkel dolgoznak a készítők, s ennek köszönhetően minden megvan a sorozatban ami kell. Szerelmi háromszög, négyszög, románcok. És mindez megfűszerezve rendkívül sok jó zenefeldolgozással.
Az amerikai FOX nem hozott rossz döntést, amikor 13 epizódra berendelte a Glee-t, melyet később 22 epizódosra rendelt. A kezdeti nézettség – mely átlagosan 6-7 millió nézőt vonzott – elég volt arra, hogy az anyacsatorna berendelje a széria teljes, azaz +9 epizóddal bővített évadját. A téli szünet elég hosszú volt, azonban az őszi nézettségi adatok, valamint a dalfeldolgozásokból befolyt összeg valamint jó pár nevezés, díj besöprése elegendő volt arra, hogy még a szünet előtt megkapja a második évados berendelését is.
A széria visszatért, s nézettsége az új idősávban szárnyalni kezdett – átlagosan 9-10 millió nézőről beszélhetünk -, ráadásul egyre jobb dalfeldolgozásokat kaptunk, s ennek köszönhetően nem sokkal a májusi upfronts után az anyacsatorna a második évados berendelést még egy évaddal megtoldotta, azaz immáron biztos, hogy két évig nézhetjük még a kedvencünket feltehetően 44 epizódon keresztül (persze, ha a nézettség nem megy béka rottyantója alá, s az anyacsatorna nem állítja le a forgatást). Tehát a készítőknek van elég idejük gondolkodni, hogy merre is vigyék a történetet, mennyire tudjanak újszerűt vinni a szériába.
A sorozat pedig bárkinek ajánlható, hisz olyan elemeket tartalmaz, mely minden bizonnyal a legtöbbeknek kedvencévé válhat. Ráadásul olyan szériáról beszélhetünk, amit nem elég egyszer megnézni, hanem újra és újra neki lehet ülni. (Már most látom, hogy melyik szériát fogom legalább egyszer végignézni a nyáron).
Tovább…
Chuck: 3.évad
Tavalyi év egyik legjobb sorozata volt a Chuck, melynek első évados korrekt nézettségének köszönhetően kiérdemelte a 22 epizódos második évados berendelést. Azonban a sorozat nem állt jól nézettségileg, így lehetett is érte szorítani. Természetesen az anyacsatorna látott benne potenciált, így egy rövid, 13 epizódos harmadik évados berendelést szánt a sorozatnak, ami elég hosszú időre lepihent.
A második évad zárása után újult erővel tért vissza a széria, amely viszonylag elég korrekt, már-már a második évadhoz viszonyítva kimagasló nézettséggel tért vissza. Természetesen a készítők készültek a lehetséges végre, így a 13.epizód végén félig-meddig egy évad/sorozat finálét írtak. Ezek után persze jött az évad kibővítése, így a meglévő epizódokhoz még érkezett hat rész berendelése.
Ami egyébként roppant vicces az egészben, hogy a széria ismét mélyrepülést hajtott végre nézettség tekintetében, így kb. másfél millió nézőt veszített a premierhez képest. Tavaly kegyelemként kapott folytatást a széria idén is bekerült a „Buborékba”, szóval a rajongók megnyomhatták a „pánik gombot”. Ennek ellenére másodszorra is megúszta a széria a kaszást, így 13 epizódos negyedik évados berendelésnek nézhetünk elébe.
Tovább…
The Vampire Diaries: 1.évad
Idén talán a The Vampire Diaries-t vártam a legjobban az újoncok közül. Már, ha ezt lehet várásnak nevezni, hisz nem rágtam tövig a körmöm a nagy várakozásban, hanem szépen, nyugodtan kivártam a premiert.
Az utóbbi években eléggé fellendült a vámpír téma, s bizony a siker nem maradhatott el, így Amerika legkisebb csatornája ezzel a berendelt sorozatával a legjobb nézettségét érte el, amit nem igen sikerült az elmúlt években.
Alaptörténet roppant egyszerű: vámpírok léteznek. Mert bizony léteznek. Persze sok fajta van. Vannak köztük veszélyesek, s vannak köztük ártalmatlanok. Nos, az utóbbiba tartozik Stefan, míg öccse az előbbibe. A két vámpír testvér közös vágyálma pedig nem más, mint Elena, aki tökéletes hasonmása Katherine-nek, aki annak idején a Salvatore testvérek szerelme volt, s nem utolsó sorban az a vámpír, aki őket átváltoztatta.
Természetesen ez csak a felszín, hisz a felszín alatt még bőven rejtőzik különböző természetfeletti szálak, amelyek ugyan megpróbálják kiemelni a The Vampire Diaries-t az agyatlan romantikus vámpír történetből. Ez nem teljesen sikerül, hisz erre már láthattunk már korábban példát.
Tudatosan felépített első évad volt, melynek ugyan nem hagyott mély nyomott az évadzárása, de azért kíváncsian várom, hogy ebből a készítők hogyan is akarnak kimászni. Továbbá olyan szálakat is megmozgattak az évad során, melyből arra következtetek, hogy ha az anyagi háttér is megengedi, minden bizonnyal a széria komoly fejlődésen mehet keresztül.
Tovább…
The Big Bang Theory: 3.évad
Lazán kijelenthetjük – mert megtehetjük -, hogy a The Big Bang Theory minden idők egyik legjobb sitcomja. Ugyan nem voltam az alapötlettől oda meg vissza, hogy egy négy kockasrácról szóló történetet kövessek nyomon hetente. Nos végül volt egy Summer Glau-s Terminator: The Sarah Connor Chronicles „crossover”, ami kihagyhatatlan volt. Ugyan ez az epizód nem rántott be teljesen, de később adtam neki egy esélyt. És bizony nem bántam meg, mert valami hihetetlenül lendületes, vicces sorozatról volt szó, melynél többet mosolyogtam, s többet nevettem, mint például a Friends valamennyi részén. Pedig az utóbbinál erős függőség volt, főleg, hogy a TV2 bátorkodott egy hónapos maratont tartani az új részekből, így beiktatott lazán 10-11 hónapos szünetet.
Szóval tavaly barátkoztam meg a sorozattal, s rekordidő alatt értem két évad végére. Könnyed, szórakoztató, súlytalan. Minden, amit el lehet mondani látatlanban a szériáról. Amennyire idiótán hat az ismertető, s az ezekhez készült képek, olyannyira jó igazából. Ez az évad az elvárásaimnak megfelelően teljesített, s ez igaz a nézettségre is, hisz a kezdeti 7-8 milliós átlagnéző megsokasodott, s bizonyos epizódokat már 15 millión követtek nyomon. Ennek megfelelően a következő két évad (ha jól emlékszem két évados berendelést kapott) már a zsebben van, nem kell aggódni a sorozat sorsáért.
How I Met Your Mother: 5.évad
Ez is megvolt. Szép sorjában, de a sitcomok is kivonultak idén. Az első, amelytől búcsút vettem az épp a How I Met Your Mother (magyar keresztségében Így jártam anyátokkal) mely ötödik éve van képernyőn, s az idei aktuális évadban már megléptem a 100. epizódot is, amelyet a sorozathoz méltóan ünnepeltek meg a készítők. Már három évad kapásból lement, amikor én elkezdtem nézni a szériát. Bevallom azonnal berántott. Azt mondom, hogy három tökéletes évadot tudhatunk magunkénak. Mint ahogyan az lenni szokott, általában a szériák egy idő után elfáradnak és/vagy a nézőnek unalmas lesz. Nem várja úgy epizódokat, lazán kimarad egy, ha a sors úgy hozza. Bár, a net világában elég nehéz egy epizódot is kihagyni, hisz nem a TV-ben követjük nyomon kedvencüket.
Ez a hullám sajnos elérte a How I Met Your Mother-t is. Ha válaszolnom kéne, akkor azt mondanám, hogy valamikor a negyedik évad közepe tájékán kezdett nálam zuhanórepülésbe, ami még úgy néz ki, hogy nem állt meg. Sajnos ezt tetézte az ötödik évad, s én nyugodtam ki merem jelenteni: a How I Met Your Mother – ha nem is teljesen, de – kifulladt. Abbahagyni nem fogom, hisz még nem ment át a széria a „nézhetetlen” kategóriába, s eddig is csak egyetlen egy sorozat volt, amit végleg abbahagytam (Kyle XY-ról van szó). Míg annak idején a széria kihagyhatatlan volt, sírva röhögős, addig az új évadok már csak szimplán fapofával végignézősbe ment át. Kár érte, nagyon kár.
Tovább…
Supernatural: 5.évad
Honnan tudod, hogy a kedvenc szériád már nem a régi számodra? Intő jelek, hogy már nem várod remegő végtagokkal a következő epizódot, nem sietsz megnézni az aktuális részt. Ennek természetesen az eredménye az, hogy ott van „x” számú epizód, amit meg kellene nézni, de inkább mást csinál az ember, mást néz meg.
Nos, én a második évad végeztével csatlakoztam a szériához, s csak azért, mert elcsíptem pár részt még annak idején az RTL Klubbon. Viszont azonnal a kedvencemmé vált, hisz az első két évad számomra elég könnyed volt, igazi kikapcsolódás. Ugyan az átívelő szálak kezdetben nem voltak olyan erősek, mint az utóbbi két évadban (keveset is foglalkoztak velük), de ettől függetlenül teljesen élvezhető dolgot raktak elénk a készítők. Kevés széria az, ami megtudja lépni azt, hogy a színvonal emelkedjen, s ne csökkenjen. A Supernatural ezt meg tudta lépni, ami engem meg is lepett. Az erős, negyedik évados kezdés viszont részemről erős minőségi mélyrepülés követte. Persze a nézettségi mutatókon ez aligha látszik, de a rajongói visszajelzésekből viszont már igen, hogy a sorozat már rég nem az, ami volt.
A széria alapötletével nem vált meg világot, de az elmúlt öt évad épp elegendő arra, hogy bebizonyítsa azt, hogy sokkal több rejlik benne, mint amennyi látszik, illetve amennyit sikerült megvalósítani. Persze nem csak az írói kreativitáson múlik minden, hisz a szériának elég nehéz sorsa van egy nézettségi versenyben utolsó helyen kullogó anyacsatornán, mely ráadásul jobban a női nézőkre összpontosít, s ez meg is látszik a végeredményen.
S persze a sorozat témáját tekintve nem egy szappanopera, tehát azért némi anyagi többlet kell a megvalósításhoz, s így óvatosan kell véleményt nyilvánítani. Abban viszont azt hiszem minden rajongó egyetért, hogy a széria kinőtte az anyacsatorna lehetőségeit, akik a sorozat képzeletbeli bögyörőjét szorítják meg néha drasztikusan.
Being Human: 2.évad
És megvolt a második évad, mely két epizóddal hosszabb volt, mint a tavalyi első évad.
Nekem nagyon nagy pozitív csalódás volt a széria, mellyel múlt hónapban ismerkedtem meg. Bevallom, az ótvar gagyinak ható magyar cím miatt nem próbáltam be a szériát, de végül mégis egy betekintés erejéig esélyt adtam neki. És nem bántam meg.
Az alap felállás már az első évad bejegyzésénél ecseteltem: adott három személy, melyből az egyik vámpír, a másik vérfarkas, a harmadik pedig szellem.
És igen, még mindig angol sorozatról van szó (habár készül az amerikai változat is), tehát nincsen CGI orgia, hanem leginkább ügyes maszk és sminkmesterek, valamint egy elég erős, átívelő cselekményszál. Azaz elmondhatjuk, hogy a Being Human részemről azon kevés szériák egyike, melyek ha egy sötét szobában játszódnak, még azok is izgalmasak. Természetesen ez minden elfogultságom ellenére mondom.
Az első évad végén azért lehetett már kapizsgálni, hogy merre is fog haladni a történet, melyek azok a fontos momentumok, amelyek majd kiemelésre kerülnek. Nem csalódtam, sőt!
Tovább…
Survivors: 1.évad
Nem, nem a túlélőshow-ról van szó, hanem az angol posztapokaliptikus sorozatról.
Be kell vallanom, hogy imádom az ilyen alkotásokat. Sajnálatomra elég kevés film van, amely ilyen témájú, sorozat szinten pedig erősen a nulla felé konvergál a számuk.
Azt már a Being Human első évad kritikájánál is megjegyeztem, hogy számomra teljesen meglepő volt, hogy az angolok is tudnak ugyanolyan jó sorozatokat készíteni, mint az amerikai társaik. Noha limitált epizód készülnek egy évre (6-8), így a két évad közti szünet meglehetősen hosszú, s az aktuális évad is hamar véget ér. De a Survivors sem okozott csalódást, mondhatni első számú kedvenccé vált, habár szintén limitált epizódszámú második évad után az anyacsatorna búcsút intett a szériának, így több epizód nem készül. Abban reménykedem, hogy a széria nem marad befejezetlen (bár ez csak leányálom részemről), mert még nem kezdtem bele.
A történet rendkívül egyszerű: adott egy elég erős influenza törzs, mely elterjed az egész világon. Az emberiség 95%-a meghal. A maradék túlélő többsége a vírust nem kapta el, az elhanyagolható kisebbség pedig sikeresen felépül a halálos kórból. Azonban nem csak azzal kell szembenézniük a túlélőknek, hogy a korábbi életük most már múlt, hanem embertársaikkal is.
Tovább…
Life Unexpected: 1.évad
Kétség kívül már alig van valamennyi hátra az áprilisból. Ez sok szempontból lehet negatív, vagy pozitív is. Ha a tévés évadot nézzük, akkor rámondhatjuk, hogy egyszerre negatív, s pozitív. Egyrészt lefelé konyulhat a szánk, hisz kedvenc szériáink egy időre elbúcsúznak, s majd csak ősszel térnek vissza. Rosszabb esetben csak következő évben, legrosszabb esetben pedig eljön értük a kaszás, így nem kapunk folytatást.
Másfelől mosolyra is okunk lehet, hisz legtöbb szériában jönnek a váratlan fordulatok, mint kedvenc szereplőink egymásra találása, illetve egy ideje húzódó rejtély megoldása.
Nos jelen esetben nekem nem görbül sem le, sem fel az említett szériával kapcsolatban, de az tény, hogy egy ideig még bizony elnézném. Ami koránt sem biztos, hisz a szolid kezdés után a Life Unexpected jóformán egy millió nézőt vesztett, így további sorsa kétséges. Egyelőre annyi bizonyos, hogy esély megvan, hogy az első tizenhárom epizód után további epizódokkal gyarapodjon a széria. Az már viszont biztos, hogy a csatorna májusban tartandó Upfronts-ig hallgat.
Nagyító alá helyezve azokat a szériákat, melyeket nyomon követek/követtem, akkor a Life Unexpected teljesen kilóg közülük. Hisz nincsenek benne különleges képességű emberek, nem szedi áldozatait valamiféle titokzatos gomolygó füstoszlop, vicces beszólások sincsenek benne. Ha jellemeznem kellene, akkor könnyed, néhol szirupos sorozatnak mondanám, amin az embernek nem kell gondolkodnia, hanem csak néznie.
Alaptörténete roppant egyszerű (további események pont ilyen egyszerűen kiszámítható): nevelőotthonban nevelkedett Lux úgy dönt, hogy függetleníti magát. Mivel csak 16 éves, s szülei nem írták alá a lemondó nyilatkozatot, így kénytelen megkeresni őket…
Tovább…