A fő sorozatszezon többnyire szeptember és május közé tehető. Nyáron kevesebb olyan sorozat fut, mely nem ismétlés, s új epizódokkal jelentkezik. Tehát a nyár sorozatszemszögből uborkaszezon, ahol lehet pótolgatni azokat a dolgokat, amikre nem volt időnk év közben, illetve újranézhetünk sorozatokat, filmeket amikre a hétköznapokban nem volt idő.
Ebből a szempontból igyekeztem hasznosan tölteni az uborkaszezont. Nos ebből a szempontból új sorozatként próbáltam be a Sinchronicity-t, ami egy angol sorozat, s csupán egyetlen egy évadból, azaz hat epizódból áll, melynek van eleje, közepe, vége, azaz van befejezés, azaz a hatodik rész végére kerekké válik a történet, s nem maradnak nyitva szálak.
Kevés angol sorozattal volt dolgom eddig, s úgy néz ki, hogy kizárólag olyanokat fogok ki, amelyek valóban bejönnek, s valóban olyan jól vannak elkészítve, hogy teljesen beléjük lehet szeretni. (Ilyen volt részemről a Being Human és a Survivors is).
A történet középpontjában tulajdonképpen egy szerelmi négyszög áll megtűzdelve pár erotikus jelenettel. Tehát teljesen hétköznapi, már-már sablonos történettel állunk szemben. Szóval mi is az, ami kicsit másabbá, kiemelhetőbbé teheti az egészet? Maga a történetvezetés, s a szálak tökéletes összefűzése, melyből megannyi komikus helyzet adódik anélkül, hogy bugyuta marhaságba torkollna az egész sorozat. És épp ez az, ami szerethető az egészben!
A történet középpontjában a pornóújságnak dolgozó Nathan áll, aki elmeséli az egész történetet. Hagyományos alaptörténetet kapunk. Adott egy lány Fi, aki összejön Nathan legjobb barátjával Jase-szel. Azonban Fi összeszűri a levet Nathan-nal. Megesik mindennapokban. Azonban nem kell sajnálni magát Jase-t sem, aki viszont meleg viszont tart fent egy Mani nevű orvossal, azaz homofóboknak egyáltalán nem ajánlott a sorozat.
Tovább…
Címke: Sorozat
Sanctuary: 2.évad
Tavaly nekem rendkívül pozitív csalódás volt a Sanctuary. Igazából sem a sci-fi, sem a misztikus legkedveltebb műfajű sorozataim, habár akadnak kivételek. Maga a széria is egy kábeladón – nevezetesen a SyFy-on – fut, így sem látványban, sem epizódszámban nem érhet fel a kereskedelmi csatornák kínálatában szereplő szériákhoz. Persze ez csak az egyik dolog. Legtöbbször a nagyágyúkról tudomást sem szerzek, hisz nincsen akkora reklámhadjárat körülötte, mint a kereskedelmi csatornákon lévő társaiknak.
Maga a széria websorozatnak indult, azonban sikerére felfigyelt a csatorna, s mivel huzamosabb ideig volt az egyik főszereplő a csatorna egyik hosszú ideig futó sorozatának állandó tagja, így nem volt kérdés, hogy a sorozatot le kell vakarni a webről, s pénzügyileg feltuningolva a képernyőre kell varázsolni. Így történhetet meg, hogy a limitált epizódból álló első évad tiszteletét tette tavaly.
Nekem nagyon bejött. Habár voltak negatívumai a sorozatnak, azért tartott egy bizonyos szintet, s kellemes őszi darának bizonyult. Az már csak hab volt a tortán, hogy nem is sokat kellett várni a folytatásra, amit pár rész után eltettem pihenőre. Nemes egyszerűséggel azért, mert nem fogott meg annyira, hogy tovább nézzem. Természetesen átmeneti kaszát jelentett nálam, így ismét bepróbálkoztam vele, s becsületből végignéztem a második évadot is, amely 13 epizódot ölelt fel. Meg kell mondanom számomra süllyedt a minőség. Annyira, hogy a tizenhárom epizód landolt a lomtárba. Persze az ősszel induló folytatásnál még ott leszek, s minden később derül ki majd.
Tovább…
Private Practice: 3.évad
Kezdetek kezdetén nagy rajongója voltam a Grey’s Anatomy-nak (idehaza A Grace Klinika névre hallgat), hisz valóban elég könnyed, s szórakoztató sorozat volt, ráadásul nem lehangoló, mint például a Vészhelyzet. Valami azonban elromlott a széria negyedik évadában. Azonban a harmadik évadban volt két epizód, amolyan előkészítő rész, mely gyakorlatilag előre vetítette az alapkoncepciót a Private Practice-nek (Itthon csak Doktor Addison címet viseli), ami gyakorlatilag Addison Montgomery karakterének kiemelésének a Grey’s Anatomy-ból jöhetett létre.
A 2008-as hollywood-i írói sztrájk nem kegyelmezett a sorozatnak sem, így végül csak csonka, kilenc epizódos első évadot kaphattunk. A nézettség nem volt a legmagasabb, így szoríthattunk is a szériáért, de szerencsére kaptunk egy egész évados berendelést 22 epizóddal. A sorozat a Grey’s Anatomy minőségének zuhanása után üdítő volt számomra, így várományos volt a második évad. Nem bántam meg, hogy nekiültem, hisz a második évad végén odatették magukat az alkotók, s olyan évadfinálét hoztak össze, hogy csak kerestem a szavakat. Mert igen, valamit csak tudtak a készítők, hogy hogyan is csigázzák fel a rajongókat. Nem mondom, hogy falat kapartam a folytatásért, hisz azért az ember előre megérzi, hogy bizonyos karakterek kiírását nem igen engedheti meg magának egy-egy széria (bár az igaz, hogy vannak merészek, akik megmerik lépni ezt).
Szóval valamennyire vártam ezt az évadot. Így gyakorlatilag lélekszakadva igyekeztem haza egy évvel ezelőtt az iskolából, hogy rögtön magamévá tegyem az évadnyitányt. Nos a kezdés csak arra volt jó, hogy lezárja az évadzáróban függő szálakat, majd pedig jó pár ebből adódott helyzetet kihasználva egy alapszálat fektessen le a harmadik évadra.
Így ültem neki, de valahogy keserű szájízzel fejeztem be az aktuális évadot. Úgy érzem a készítők valahogy nagyon átestek a ló túloldalára. Olyannyira, hogy egy idő után már a szereplők három negyede idegesített, ami leginkább annak köszönhető, hogy teljesen karakter idegen dolgokat műveljenek kivétel nélkül mindenki. És akkor még nem is esett szó a legnagyobb negatívumról részemről, hogy a sorozatban két Grey’s Anatomy crossover volt (legalábbis én ennyire emlékszem)! Amivel nem lenne baj, ha párhuzamosan nézném a két sorozatot. Így ezek az epizódok nem sokat értek a szememben főleg, hogy a másik sorozatnak köszönhetően már az epizód elején tudtam mi fog történni az elkövetkezendő 40 percben.
Cougar Town: 1.évad
Idén kivételen elég sok újonc került nálam terítékre. Sok el is vérzett. De a Cougar Town-nal mindenképp akartam egy próbát tenni, hisz egykori Friends rajongóként kihagyhatatlan volt ez a sitcom Courtney Cox-szal (az viszont érdekes, hogy az ő szereplésével készült Dirt viszont teljes egészében kimaradt nálam).
Igen jó volt az idei évad sorozatok terén, s a meglévők mellé muszáj volt bevállalni valamit sitcomot is. Érdekesnek tűnt a Cougar Town. Noha nem fogott meg, de a szereplők miatt adtam neki esélyt, azonban pár rész után pihenőre tettem. Ennek egyik oka az volt, hogy nem tudtam van-e értelme tovább nézni, továbbá a sorozat nem lett exkluzív kedvenc, hogy vegyem arra a fáradtságot, hogy magyar felirat nélkül, vagy angol felirattal nézzem, ugyanis angol tudásom még nincs ott, hogy a sitcomok könnyen érthetőek legyenek. Valahol jó döntésnek bizonyult, hisz a készítők évad közben változtattak az irányon (épp ezért akarják most a sorozat címét megváltoztatni), így minden bizonnyal évad közben kaszát kapott volna tőlem a sorozat. Sokaknak bejött az irány megváltoztatása. Nekem kifejezetten nem, ráadásul már bánom, hogy megtekintés nélkül röppent ki lemezre.
Az alapkoncepció egyszerű: adott egy középkorú, 40-es éveiben járó nő – Jules -, aki fejébe veszi, hogy egy félrebaltázott házasság után úgy dönt, hogy visszatér az „életbe”, s újból pasizni kezd. Persze az ő korában ez nem egyszerű.
Ezzel az alapötlettel remek sitcomot lehetett volna varázsolni, ha éppenséggel nem Courtney Cox kapja meg a szerepet. A legtöbb negyvenes, gyermekét egyedül nevelő nő nem úgy néz ki, mint a színésznő. Igaz, hogy smink nélkül úgy néz ki, mint egy három napos vízihulla, amit ráadásul megerőszakolt két tucat törpeharcsa… De a sminkesek átlagon felüli nőt tudnak belőle varázsolni. Így teljesen hiteltelen az egész, ráadásul az évad közbeni koncepcióváltás eredménye, hogy megszületett az idei évad második olyan első évados sorozata (szigorúan a Blue Mountain State után), amiről fogalmam sincs, hogy miért néztem, mert tulajdonképpen nem tetszett.
Tovább…
Survivors: 2.évad
Nem, még mindig nem a hasonló című szigetes túlélőshow-ról van szó, hanem az angol BBC csatorna posztapokaliptikus sorozatának második évadáról, amely sajnos az utolsó is lett.
Hozzávetőleg bő egy hónapja írtam az első évadról, jobbára pozitív volt a megítélés. Számomra – aki kizárólag amerikai sorozatokat, filmeket néz – teljesen meglepő volt, hogy egy angol sorozat is versenyképes az amerikai szériákkal, hisz ezekre kevesebb pénz áll rendelkezésre, ráadásul egy évad is kevés epizódból áll.
Nos, a Survivors kellemes meglepetés volt a maga hat epizódjával, így nem volt kérdés, hogy folytatni fogom a második évaddal, ami egyéb okok miatt szombatra tolódott, s további – legfőképp lustaság miatt – kerül most megírásra.
Úgy néz ki sem az amerikai, sem az angol közönség nincs felkészülve a posztapokaliptikus szériákra, hisz a legtöbbjük hamar elvérzik. Annak idején hasonlóan járt a Dark Angel valamikor a 2000-es évek elején, de sorolható a Jericho is, mely a kitartó rajongóknak köszönhetően kapott egy második évadot, lezárással. Nos a Survivors sem kerülte el a sorsát, két évaddal, s 12 epizóddal véget ért a sorozat. Fő ok a nézettség csökkenése volt, s az anyacsatorna nem mert bevállalni az adatok fényében még egy évadot (a második évad 4,4 millió nézővel indult, majd 3,7 millióval búcsúzott).
Alaptörténet roppant egyszerű: adott egy új influenzavírus, amely szinte egy éjszaka alatt kipusztítja az emberiség 90%-át. Nincs kormány, nincs társadalom, csupán túlélők, akiknek szembe kell nézniük azzal, hogy farkastörvények között kell élniük: azaz, ha gyengék, akkor meghalnak. Rablók, gyilkosok garázdálkodnak az utcán. Így aki egyedül marad, az többnyire aláírta halálos ítéletét.
Tovább…
Fringe: 2.évad
Bizonyos sorozatokat képtelen vagyok egész évadon át nézni, így általában egy-két epizód után szüneteltetem őket, majd pedig előveszem az évad végén, s többnyire dupla, tripla epizódokat előkapva nézem végig az egész évadot többnyire egy, vagy két nap alatt.
Persze az, hogy milyen hamar végzek az adott szériával függ attól is, hogy valóban mennyire jó, van-e benne potenciál, mennyire lebilincselő a történet, mennyire képes fenn tartani a feszültséget, továbbá van-e átívelő szál, ha van, akkor ilyen.
Mivel akkora potenciált nem éreztem a Fringe-ben, ezért tavaly a téli szünet után tettem pihenőre nyárig, akkor egy összesítő bejegyzésben kapott pár sort. Idén is hasonló helyzet volt, hisz a második epizód után köszöntem el tőle ideiglenesen, s csak nemrég vettem elő, habár már a múlt héten is lazán magaménak tudhattam volna, de sajnos egyéb programjaim, továbbá hangulatom nem volt hozzá. Viszont a széria az utolsó epizódokban annyira felpörgött, hogy a maradék részeket tegnap délután meg is néztem.
Az mindenképp elmondható, hogy a készítők kreativitása is véges volt, valamint jó pár dolgot már előre lehetett látni, sejteni, de ettől függetlenül az évad második felét (főleg a végét) remekül élveztem, s elmondhatom, hogy az első évadhoz képest (amiből talán három epizódra, ha emlékszem), rendkívül sokat fejlődött. Az már biztos, hogy az alapokat lehelyezték, még egy évadnyi potenciál van a szériában, ha nem változtatnak a koncepción. De persze ehhez hozzájöhet, hogy idén igen csak kérdőjeles volt a sorozat folytatása, de szerencsére zsebünkben van a harmadik évad, mely egy ilyen zárás után rendkívül megnyugtató.
Tovább…
Glee: 1.évad
Kétség kívül idei év egyik legjobb sorozat újonca a Glee, mely minden bizonnyal hosszú időre a kedvencem lesz (s minden bizonnyal, ha idehaza is megjelenik DVD formátumban egyértelműen megvevős kategóriába fog esni).
A széria bemutatkozó epizódja még tavaly májusban került képernyőre az American Idol után. Ez érthető, hisz a sorozat központjában egy „ének szakkör” áll, ami természetesen amerikai szemmel sokkal komolyabb, mint idehaza.
A célközönség tehát adott: a szériában epizódról epizódra egy-egy hírhedtebb zeneszám/zeneszámok kerülnek feldolgozásra; emellett pedig igazán szerethető karakterekkel dolgoznak a készítők, s ennek köszönhetően minden megvan a sorozatban ami kell. Szerelmi háromszög, négyszög, románcok. És mindez megfűszerezve rendkívül sok jó zenefeldolgozással.
Az amerikai FOX nem hozott rossz döntést, amikor 13 epizódra berendelte a Glee-t, melyet később 22 epizódosra rendelt. A kezdeti nézettség – mely átlagosan 6-7 millió nézőt vonzott – elég volt arra, hogy az anyacsatorna berendelje a széria teljes, azaz +9 epizóddal bővített évadját. A téli szünet elég hosszú volt, azonban az őszi nézettségi adatok, valamint a dalfeldolgozásokból befolyt összeg valamint jó pár nevezés, díj besöprése elegendő volt arra, hogy még a szünet előtt megkapja a második évados berendelését is.
A széria visszatért, s nézettsége az új idősávban szárnyalni kezdett – átlagosan 9-10 millió nézőről beszélhetünk -, ráadásul egyre jobb dalfeldolgozásokat kaptunk, s ennek köszönhetően nem sokkal a májusi upfronts után az anyacsatorna a második évados berendelést még egy évaddal megtoldotta, azaz immáron biztos, hogy két évig nézhetjük még a kedvencünket feltehetően 44 epizódon keresztül (persze, ha a nézettség nem megy béka rottyantója alá, s az anyacsatorna nem állítja le a forgatást). Tehát a készítőknek van elég idejük gondolkodni, hogy merre is vigyék a történetet, mennyire tudjanak újszerűt vinni a szériába.
A sorozat pedig bárkinek ajánlható, hisz olyan elemeket tartalmaz, mely minden bizonnyal a legtöbbeknek kedvencévé válhat. Ráadásul olyan szériáról beszélhetünk, amit nem elég egyszer megnézni, hanem újra és újra neki lehet ülni. (Már most látom, hogy melyik szériát fogom legalább egyszer végignézni a nyáron).
Tovább…
Chuck: 3.évad
Tavalyi év egyik legjobb sorozata volt a Chuck, melynek első évados korrekt nézettségének köszönhetően kiérdemelte a 22 epizódos második évados berendelést. Azonban a sorozat nem állt jól nézettségileg, így lehetett is érte szorítani. Természetesen az anyacsatorna látott benne potenciált, így egy rövid, 13 epizódos harmadik évados berendelést szánt a sorozatnak, ami elég hosszú időre lepihent.
A második évad zárása után újult erővel tért vissza a széria, amely viszonylag elég korrekt, már-már a második évadhoz viszonyítva kimagasló nézettséggel tért vissza. Természetesen a készítők készültek a lehetséges végre, így a 13.epizód végén félig-meddig egy évad/sorozat finálét írtak. Ezek után persze jött az évad kibővítése, így a meglévő epizódokhoz még érkezett hat rész berendelése.
Ami egyébként roppant vicces az egészben, hogy a széria ismét mélyrepülést hajtott végre nézettség tekintetében, így kb. másfél millió nézőt veszített a premierhez képest. Tavaly kegyelemként kapott folytatást a széria idén is bekerült a „Buborékba”, szóval a rajongók megnyomhatták a „pánik gombot”. Ennek ellenére másodszorra is megúszta a széria a kaszást, így 13 epizódos negyedik évados berendelésnek nézhetünk elébe.
Tovább…
The Vampire Diaries: 1.évad
Idén talán a The Vampire Diaries-t vártam a legjobban az újoncok közül. Már, ha ezt lehet várásnak nevezni, hisz nem rágtam tövig a körmöm a nagy várakozásban, hanem szépen, nyugodtan kivártam a premiert.
Az utóbbi években eléggé fellendült a vámpír téma, s bizony a siker nem maradhatott el, így Amerika legkisebb csatornája ezzel a berendelt sorozatával a legjobb nézettségét érte el, amit nem igen sikerült az elmúlt években.
Alaptörténet roppant egyszerű: vámpírok léteznek. Mert bizony léteznek. Persze sok fajta van. Vannak köztük veszélyesek, s vannak köztük ártalmatlanok. Nos, az utóbbiba tartozik Stefan, míg öccse az előbbibe. A két vámpír testvér közös vágyálma pedig nem más, mint Elena, aki tökéletes hasonmása Katherine-nek, aki annak idején a Salvatore testvérek szerelme volt, s nem utolsó sorban az a vámpír, aki őket átváltoztatta.
Természetesen ez csak a felszín, hisz a felszín alatt még bőven rejtőzik különböző természetfeletti szálak, amelyek ugyan megpróbálják kiemelni a The Vampire Diaries-t az agyatlan romantikus vámpír történetből. Ez nem teljesen sikerül, hisz erre már láthattunk már korábban példát.
Tudatosan felépített első évad volt, melynek ugyan nem hagyott mély nyomott az évadzárása, de azért kíváncsian várom, hogy ebből a készítők hogyan is akarnak kimászni. Továbbá olyan szálakat is megmozgattak az évad során, melyből arra következtetek, hogy ha az anyagi háttér is megengedi, minden bizonnyal a széria komoly fejlődésen mehet keresztül.
Tovább…
The Big Bang Theory: 3.évad
Lazán kijelenthetjük – mert megtehetjük -, hogy a The Big Bang Theory minden idők egyik legjobb sitcomja. Ugyan nem voltam az alapötlettől oda meg vissza, hogy egy négy kockasrácról szóló történetet kövessek nyomon hetente. Nos végül volt egy Summer Glau-s Terminator: The Sarah Connor Chronicles „crossover”, ami kihagyhatatlan volt. Ugyan ez az epizód nem rántott be teljesen, de később adtam neki egy esélyt. És bizony nem bántam meg, mert valami hihetetlenül lendületes, vicces sorozatról volt szó, melynél többet mosolyogtam, s többet nevettem, mint például a Friends valamennyi részén. Pedig az utóbbinál erős függőség volt, főleg, hogy a TV2 bátorkodott egy hónapos maratont tartani az új részekből, így beiktatott lazán 10-11 hónapos szünetet.
Szóval tavaly barátkoztam meg a sorozattal, s rekordidő alatt értem két évad végére. Könnyed, szórakoztató, súlytalan. Minden, amit el lehet mondani látatlanban a szériáról. Amennyire idiótán hat az ismertető, s az ezekhez készült képek, olyannyira jó igazából. Ez az évad az elvárásaimnak megfelelően teljesített, s ez igaz a nézettségre is, hisz a kezdeti 7-8 milliós átlagnéző megsokasodott, s bizonyos epizódokat már 15 millión követtek nyomon. Ennek megfelelően a következő két évad (ha jól emlékszem két évados berendelést kapott) már a zsebben van, nem kell aggódni a sorozat sorsáért.