Idén márciusban ültem neki sok pozitív kritika hatására a Better Off Ted első évadának. Igazából a pozitív vélemények ellenére sajnos eléggé nagyot csalódtam, legalábbis elvárásaimat tekintetbe véve iszonyú alacsonyan teljesített.
Szerencsére volt egy-két erős karakter, amely első évadban is elvitte a sorozatot a hátán, így nem volt kérdés, hogy a második évad is tuti nézős lesz bár azt, hogy mikor fogok sort keríteni rá nem tudtam. Hisz, mint ismeretes a széria alacsony nézettség ellenére is kapott egy második évadot, ami szépen ki is fulladt 13 elkészült epizóddal, melyből csak 11 került leadásra.A nagy téli punnyadás közepette azonban úgy voltam vele, hogy itt lenne az ideje, hogy elővegyük az idén frissen elkaszált sorozatot reménykedve, hogy semmiféle függő dolog nem marad a sorozatzáróra. Szerencsére a Better Off Ted nem tartozott azon sitcomok közé, amely évad végére bedob egy-egy függőben lévő szálat, mint annak idején tette ezt a Friends.
Meglepő módon azonban a széria második évada sokkal jobban bejött, mint annak idején az első. Lehet az alacsony elvárás miatt, de az is lehet, hogy valóban minőségi fejlődésnek lehettünk tanúi. Azonban – ahogyan lenni szokott – a második évad utolsó epizódjaira azonban elfogyott a lendület.
Tovább…
Címke: Sorozat
Hung: 2.évad
Ideje volt már, hogy a nyári sorozatokat is befejezzem. Mivel csak tíz epizódos volt a Hung idei évada, ezért többek között rá is esett a választás, hogy a hétvégén (pontosabban egy délután alatt) magamévá tegyem.
Tavaly meg is „emlékeztem” a sorozat első évadjáról egy bejegyzésben. Bár ott is taglaltam már, hogy a sorozat nem vett meg egészen, mert úgy érzem nem azt kapom, amiért elvileg néző lennék. Azaz számomra nem elég jó a sorozat, viszont ahhoz meg nem elég rossz, hogy egyik napról a másikra befejezzem a széria nyomon követését. Abból a szempontból pedig végképp, hogy egy-egy évad nincs több fél óránál, s ez szépen eloszlik tíz epizódra.
Tehát tömören mi is a sorozat alapkoncepciója? Nos adott egy elvált középiskola foci edző, akinek szerencsétlen módon tűz keletkezik a házában. A kár akkora, hogy ugyan valamennyire lakhatóvá tudja tenni, de még így se a legtökéletesebb. Miután rendesen megkettyintett egy szabadidejében költészettel foglalkozó Tanya nevű nőt, aki kiborulásával megadja neki az alapötletet mivel tudna sok pénzhez jutni: vásárra viszi nagy méretű péniszét.
Persze elsőre ez fantasztikus ötletnek hangzik. Azonban főhősünknek van egy állása a hétköznapokban, emellett két igencsak nem mindennapi gyermeke, akiknek folyamatosan van valamilyen problémájuk. És akkor ott van még az ex feleség, akinek új házassága se fenékig tejfel a féltékenykedő férjjel. S persze még ott vannak a furcsa kuncsaftok is, akiket ugye ki kell elégíteni.
Tovább…
Weeds: 6. évad
Általában három féle képpen lehet nézni egy sorozatot: hétről hétre, aktuális évadot új epizódjait egyben legyűrve illetve az adott sorozat nézését abba hagyni, vagy el se kezdeni. Nos a Weeds erősen a második kategóriába esik főleg a tavalyi harmatos évad után, ami után keserű szájízzel ültem neki.
A sorozat egyénbként nálam a legjobbak között volt három évad erejéig, amikor is a készítők szépen helyszínváltással megváltoztatták azt az irányt, amit a sorozat addig képviselt. Ezzel együtt jó pár karakter a süllyesztőbe került, továbbá eltűntek a Little Boxes főcímek is.
A negyedik új évad új felállást hozott, mint a történetben, mint a karakterek között egyaránt. Elmondható, hogy itt jött el a sorozat furdolópontja is, azaz innentől lehetett leszakadozni a szériáról. Jómagam kitartottam, s keserű szájízzel ugyan, de csak legyűrtem azt a fránya negyedik évadot. Persze ritka az, amikor egy sorozat elindul lejtmenetben a rajongó(k)nál, akkor képes egy idő után a helyes mederbe visszatérni, s nem csak újra megszeretettni magát, hanem újabb nézőket is szerezve magának.
Ezután pedig következett az ötödik évad, amelytől – többek között én is – a falat kaparták. Ugyan hamar az aktuális évad végére értem, de valahogy elmaradt a katarzis, s nem nagyon szemeztem a nem létező tapétával, amit le szeretnék tépni egy zseniális évadzáró után. Keserű szájíz után csak pangott a hatodik évad első epizódja a másodlagos merevlemezen, de nem nagyon akartam neki menni. A Weeds meg régóta nem az a sorozat, amit ki is írok DVD-re (nagy fejlődés azok után, hogy minden sz*r repült lemezre, amit letöltöttem). Szóval neki leselkedtem. Elmondható, hogy a hatodik évad messze felülmúlta a tavalyit, így aki annak idején falat kaparta mérgében az most talán megnyugodhat.
Modern Family: 1.évad
Megvan a tavalyi év egyik másik legjobb újonca (szigorúan a Gleemellett), ami ráadásul a sitcom kategóriából került ki.
Tavalyi év egyik bónusz meglepetése volt a sorozat, mely nézettségileg is elég korrektül teljesített. Ugyan csak a héten kezdtem bele, s egyéb néznivalók miatt húzódott el az első évad teljes megtekintése három napig (máskülönben egy nap alatt kivégeztem volna). Számomra teljesen pozitív csalódás volt, s immáron megvan a második kedvenc sitcom-om is. (Ugye az első helyen még mindig a The Big Bang Theory áll).
Mai napig nem is értem, hogy miért nem kezdtem bele a sorozatba. Persze a lényeg mégis az, hogy tettem egy próbát, s már az első résznél eldőlt, hogy bizony ez az én sorozatom. Így nem is volt kétséges, hogy a régi sorozatok új epizódjainál is elsőbbséget élvez a sorozat első évada.
Kevés az olyan sorozat, melynek képes lennék minden epizódját újra és újra megnézni. Nos ezen kevesek közé lépett elő a Modern Family, mely a héten kezdte meg kint a második évadát. Természetesen a második évad megtekintésével vártam, amíg meg nem születik tőlem egy kritika.
És mi is az alapkoncepció? Nos adott három család, akikről a kiadott képek, DVD borítók alapján azt hittem, hogy kisvárosi szomszédok életét követhetjük majd nyomon. De szerencsére távolról sem így van. Három család életét követhetjük nyomon, akik tulajdonképpen szegről végről egymás rokonai.
True Blood: 3.évad
Tegnapi nappal véget ért az HBO saját készítésű nyári sorozatának, a True Blood-nak a harmadik évada.
Nem hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatni a szériát, hisz a csatorna egyik legjobb sorozata, mely már sok rajongót meghódított. Köztük engem is az első évaddal. Ami szerintem jó volt. Azonban azt követte egy borzalmas második évad, amely eléggé sokkolt olyan rossz volt. Így hát megfogadtam, hogy maradok ugyan a következő évadra, de azt kizárólag egyben vagyok hajlandó megnézni, s még lemezt sem vagyok hajlandó rá pocsékolni. Nos ez mind szép és jó, csak ugye általában az a tendencia szokott lenni, hogy ebből semmi nem lesz. És nem is lett, hisz időközben beszerváltam egy True Blood rajongót, így kénytelen voltam végigkövetni, ha nem akartam egy tucat spoiler-t a képembe kapni.
Az első évad – a gusztustalan megvalósítástól eltekintve – teljesen szerethető volt. Ellenben a felmagasztalt második évaddal, amelytől jóformán hányni tudtam volna, mert életemben nem láttam ennyi hülyeséget összehordva, ami minden bizonnyal a forgatókönyvben fantasztikusan nézett ki, azonban a megvalósítás nálam falkaparós lett. Ennek fényében nem is vártam semmit a harmadik évadtól. Sorozatfronton uborkaszezon van nyáron, s az újdonságra mindig ki vagyok éhezve, így heti egy órát lazán lehetett a sorozatra szánni anélkül, hogy időpocsékolás lett volna. Habár azt el kell ismernem, hogy nálam belépett abba a kategóriába a széria, ahol már jóformán már kijelenthetjük: annyira sz@r, hogy már jó!
Annak persze örülök, hogy az előző évadban elkövetett marhaságokat nem tetézték az új évadban, tehát lazán elfelejthető volt részemről az a borzalmas élmény, amellyel gazdagodtam a második évad kapcsán. Kijelenthető, hogy a harmadik évad számomra mérföldekkel jobb volt az előzőnél, azonban még így is az „egyszer nézhető” kategória üdvöskéje a sorozat.
Sinchronicity
A fő sorozatszezon többnyire szeptember és május közé tehető. Nyáron kevesebb olyan sorozat fut, mely nem ismétlés, s új epizódokkal jelentkezik. Tehát a nyár sorozatszemszögből uborkaszezon, ahol lehet pótolgatni azokat a dolgokat, amikre nem volt időnk év közben, illetve újranézhetünk sorozatokat, filmeket amikre a hétköznapokban nem volt idő.
Ebből a szempontból igyekeztem hasznosan tölteni az uborkaszezont. Nos ebből a szempontból új sorozatként próbáltam be a Sinchronicity-t, ami egy angol sorozat, s csupán egyetlen egy évadból, azaz hat epizódból áll, melynek van eleje, közepe, vége, azaz van befejezés, azaz a hatodik rész végére kerekké válik a történet, s nem maradnak nyitva szálak.
Kevés angol sorozattal volt dolgom eddig, s úgy néz ki, hogy kizárólag olyanokat fogok ki, amelyek valóban bejönnek, s valóban olyan jól vannak elkészítve, hogy teljesen beléjük lehet szeretni. (Ilyen volt részemről a Being Human és a Survivors is).
A történet középpontjában tulajdonképpen egy szerelmi négyszög áll megtűzdelve pár erotikus jelenettel. Tehát teljesen hétköznapi, már-már sablonos történettel állunk szemben. Szóval mi is az, ami kicsit másabbá, kiemelhetőbbé teheti az egészet? Maga a történetvezetés, s a szálak tökéletes összefűzése, melyből megannyi komikus helyzet adódik anélkül, hogy bugyuta marhaságba torkollna az egész sorozat. És épp ez az, ami szerethető az egészben!
A történet középpontjában a pornóújságnak dolgozó Nathan áll, aki elmeséli az egész történetet. Hagyományos alaptörténetet kapunk. Adott egy lány Fi, aki összejön Nathan legjobb barátjával Jase-szel. Azonban Fi összeszűri a levet Nathan-nal. Megesik mindennapokban. Azonban nem kell sajnálni magát Jase-t sem, aki viszont meleg viszont tart fent egy Mani nevű orvossal, azaz homofóboknak egyáltalán nem ajánlott a sorozat.
Tovább…
Sanctuary: 2.évad
Tavaly nekem rendkívül pozitív csalódás volt a Sanctuary. Igazából sem a sci-fi, sem a misztikus legkedveltebb műfajű sorozataim, habár akadnak kivételek. Maga a széria is egy kábeladón – nevezetesen a SyFy-on – fut, így sem látványban, sem epizódszámban nem érhet fel a kereskedelmi csatornák kínálatában szereplő szériákhoz. Persze ez csak az egyik dolog. Legtöbbször a nagyágyúkról tudomást sem szerzek, hisz nincsen akkora reklámhadjárat körülötte, mint a kereskedelmi csatornákon lévő társaiknak.
Maga a széria websorozatnak indult, azonban sikerére felfigyelt a csatorna, s mivel huzamosabb ideig volt az egyik főszereplő a csatorna egyik hosszú ideig futó sorozatának állandó tagja, így nem volt kérdés, hogy a sorozatot le kell vakarni a webről, s pénzügyileg feltuningolva a képernyőre kell varázsolni. Így történhetet meg, hogy a limitált epizódból álló első évad tiszteletét tette tavaly.
Nekem nagyon bejött. Habár voltak negatívumai a sorozatnak, azért tartott egy bizonyos szintet, s kellemes őszi darának bizonyult. Az már csak hab volt a tortán, hogy nem is sokat kellett várni a folytatásra, amit pár rész után eltettem pihenőre. Nemes egyszerűséggel azért, mert nem fogott meg annyira, hogy tovább nézzem. Természetesen átmeneti kaszát jelentett nálam, így ismét bepróbálkoztam vele, s becsületből végignéztem a második évadot is, amely 13 epizódot ölelt fel. Meg kell mondanom számomra süllyedt a minőség. Annyira, hogy a tizenhárom epizód landolt a lomtárba. Persze az ősszel induló folytatásnál még ott leszek, s minden később derül ki majd.
Tovább…
Private Practice: 3.évad
Kezdetek kezdetén nagy rajongója voltam a Grey’s Anatomy-nak (idehaza A Grace Klinika névre hallgat), hisz valóban elég könnyed, s szórakoztató sorozat volt, ráadásul nem lehangoló, mint például a Vészhelyzet. Valami azonban elromlott a széria negyedik évadában. Azonban a harmadik évadban volt két epizód, amolyan előkészítő rész, mely gyakorlatilag előre vetítette az alapkoncepciót a Private Practice-nek (Itthon csak Doktor Addison címet viseli), ami gyakorlatilag Addison Montgomery karakterének kiemelésének a Grey’s Anatomy-ból jöhetett létre.
A 2008-as hollywood-i írói sztrájk nem kegyelmezett a sorozatnak sem, így végül csak csonka, kilenc epizódos első évadot kaphattunk. A nézettség nem volt a legmagasabb, így szoríthattunk is a szériáért, de szerencsére kaptunk egy egész évados berendelést 22 epizóddal. A sorozat a Grey’s Anatomy minőségének zuhanása után üdítő volt számomra, így várományos volt a második évad. Nem bántam meg, hogy nekiültem, hisz a második évad végén odatették magukat az alkotók, s olyan évadfinálét hoztak össze, hogy csak kerestem a szavakat. Mert igen, valamit csak tudtak a készítők, hogy hogyan is csigázzák fel a rajongókat. Nem mondom, hogy falat kapartam a folytatásért, hisz azért az ember előre megérzi, hogy bizonyos karakterek kiírását nem igen engedheti meg magának egy-egy széria (bár az igaz, hogy vannak merészek, akik megmerik lépni ezt).
Szóval valamennyire vártam ezt az évadot. Így gyakorlatilag lélekszakadva igyekeztem haza egy évvel ezelőtt az iskolából, hogy rögtön magamévá tegyem az évadnyitányt. Nos a kezdés csak arra volt jó, hogy lezárja az évadzáróban függő szálakat, majd pedig jó pár ebből adódott helyzetet kihasználva egy alapszálat fektessen le a harmadik évadra.
Így ültem neki, de valahogy keserű szájízzel fejeztem be az aktuális évadot. Úgy érzem a készítők valahogy nagyon átestek a ló túloldalára. Olyannyira, hogy egy idő után már a szereplők három negyede idegesített, ami leginkább annak köszönhető, hogy teljesen karakter idegen dolgokat műveljenek kivétel nélkül mindenki. És akkor még nem is esett szó a legnagyobb negatívumról részemről, hogy a sorozatban két Grey’s Anatomy crossover volt (legalábbis én ennyire emlékszem)! Amivel nem lenne baj, ha párhuzamosan nézném a két sorozatot. Így ezek az epizódok nem sokat értek a szememben főleg, hogy a másik sorozatnak köszönhetően már az epizód elején tudtam mi fog történni az elkövetkezendő 40 percben.
Cougar Town: 1.évad
Idén kivételen elég sok újonc került nálam terítékre. Sok el is vérzett. De a Cougar Town-nal mindenképp akartam egy próbát tenni, hisz egykori Friends rajongóként kihagyhatatlan volt ez a sitcom Courtney Cox-szal (az viszont érdekes, hogy az ő szereplésével készült Dirt viszont teljes egészében kimaradt nálam).
Igen jó volt az idei évad sorozatok terén, s a meglévők mellé muszáj volt bevállalni valamit sitcomot is. Érdekesnek tűnt a Cougar Town. Noha nem fogott meg, de a szereplők miatt adtam neki esélyt, azonban pár rész után pihenőre tettem. Ennek egyik oka az volt, hogy nem tudtam van-e értelme tovább nézni, továbbá a sorozat nem lett exkluzív kedvenc, hogy vegyem arra a fáradtságot, hogy magyar felirat nélkül, vagy angol felirattal nézzem, ugyanis angol tudásom még nincs ott, hogy a sitcomok könnyen érthetőek legyenek. Valahol jó döntésnek bizonyult, hisz a készítők évad közben változtattak az irányon (épp ezért akarják most a sorozat címét megváltoztatni), így minden bizonnyal évad közben kaszát kapott volna tőlem a sorozat. Sokaknak bejött az irány megváltoztatása. Nekem kifejezetten nem, ráadásul már bánom, hogy megtekintés nélkül röppent ki lemezre.
Az alapkoncepció egyszerű: adott egy középkorú, 40-es éveiben járó nő – Jules -, aki fejébe veszi, hogy egy félrebaltázott házasság után úgy dönt, hogy visszatér az „életbe”, s újból pasizni kezd. Persze az ő korában ez nem egyszerű.
Ezzel az alapötlettel remek sitcomot lehetett volna varázsolni, ha éppenséggel nem Courtney Cox kapja meg a szerepet. A legtöbb negyvenes, gyermekét egyedül nevelő nő nem úgy néz ki, mint a színésznő. Igaz, hogy smink nélkül úgy néz ki, mint egy három napos vízihulla, amit ráadásul megerőszakolt két tucat törpeharcsa… De a sminkesek átlagon felüli nőt tudnak belőle varázsolni. Így teljesen hiteltelen az egész, ráadásul az évad közbeni koncepcióváltás eredménye, hogy megszületett az idei évad második olyan első évados sorozata (szigorúan a Blue Mountain State után), amiről fogalmam sincs, hogy miért néztem, mert tulajdonképpen nem tetszett.
Tovább…
Survivors: 2.évad
Nem, még mindig nem a hasonló című szigetes túlélőshow-ról van szó, hanem az angol BBC csatorna posztapokaliptikus sorozatának második évadáról, amely sajnos az utolsó is lett.
Hozzávetőleg bő egy hónapja írtam az első évadról, jobbára pozitív volt a megítélés. Számomra – aki kizárólag amerikai sorozatokat, filmeket néz – teljesen meglepő volt, hogy egy angol sorozat is versenyképes az amerikai szériákkal, hisz ezekre kevesebb pénz áll rendelkezésre, ráadásul egy évad is kevés epizódból áll.
Nos, a Survivors kellemes meglepetés volt a maga hat epizódjával, így nem volt kérdés, hogy folytatni fogom a második évaddal, ami egyéb okok miatt szombatra tolódott, s további – legfőképp lustaság miatt – kerül most megírásra.
Úgy néz ki sem az amerikai, sem az angol közönség nincs felkészülve a posztapokaliptikus szériákra, hisz a legtöbbjük hamar elvérzik. Annak idején hasonlóan járt a Dark Angel valamikor a 2000-es évek elején, de sorolható a Jericho is, mely a kitartó rajongóknak köszönhetően kapott egy második évadot, lezárással. Nos a Survivors sem kerülte el a sorsát, két évaddal, s 12 epizóddal véget ért a sorozat. Fő ok a nézettség csökkenése volt, s az anyacsatorna nem mert bevállalni az adatok fényében még egy évadot (a második évad 4,4 millió nézővel indult, majd 3,7 millióval búcsúzott).
Alaptörténet roppant egyszerű: adott egy új influenzavírus, amely szinte egy éjszaka alatt kipusztítja az emberiség 90%-át. Nincs kormány, nincs társadalom, csupán túlélők, akiknek szembe kell nézniük azzal, hogy farkastörvények között kell élniük: azaz, ha gyengék, akkor meghalnak. Rablók, gyilkosok garázdálkodnak az utcán. Így aki egyedül marad, az többnyire aláírta halálos ítéletét.
Tovább…