Nem új, s nem is régi filmről van szó, hisz 2008-ban készült. Nem is most láttam először, de egy írást mindenképp megér, hisz azon kivételek közé tartozok, akiknek bejött a film.
Minap ismét megnéztem, immáron másodjára. Tudni illik, hogy annak idején nagyban igyekeztem alvási ciklusomat a normális mederbe terelni, így úgy gondoltam naponta egy esti film simán belefér. Nos, a The Ruins-ra (magyar vonatkozásban A romok) esett a választás. Semmiféle tartalmi ismertetőt nem olvastam róla, nem néztem meg trailereket. Egyszerűen fel volt tűntetve, hogy horror, s volt egy hangulatos plakátja is. Szóval nulla elvárással ültem neki a filmnek. Azt nem tudom, hogy emiatt-e, vagy az ízlésem az oka, de nekem kellemes csalódás volt maga a film, habár tény, nem épp elalváshoz ajánlható szórakoztató kikapcsolódás.
Egy baráti társaság külföldre megy, hogy közösen nyaraljanak. Egy esti buli alkalmával csatlakozik hozzájuk egy német turista, aki elmondja, hogy testvérét keresi, akiről egy ideje nem hallott. A testvér egy maja templomot akart felkutatni, de hosszú ideje nem adott magáról hírt. A baráti társaságnak sem kell több, s némi rábeszélés után megegyeznek, hogy együtt felkeresik azt a bizonyos templomot. Megérkezésük zavartalanul megtörténik, ám a távolból különféle emberek jelennek meg, akik megölik az egyik vezetőjüket, s őket pedig nem engedik el.
Így nem marad más választásuk, mint a templom tetejére menekülni.
Tovább…
Nap: 2010. augusztus 5.
Sanctuary: 2.évad
Tavaly nekem rendkívül pozitív csalódás volt a Sanctuary. Igazából sem a sci-fi, sem a misztikus legkedveltebb műfajű sorozataim, habár akadnak kivételek. Maga a széria is egy kábeladón – nevezetesen a SyFy-on – fut, így sem látványban, sem epizódszámban nem érhet fel a kereskedelmi csatornák kínálatában szereplő szériákhoz. Persze ez csak az egyik dolog. Legtöbbször a nagyágyúkról tudomást sem szerzek, hisz nincsen akkora reklámhadjárat körülötte, mint a kereskedelmi csatornákon lévő társaiknak.
Maga a széria websorozatnak indult, azonban sikerére felfigyelt a csatorna, s mivel huzamosabb ideig volt az egyik főszereplő a csatorna egyik hosszú ideig futó sorozatának állandó tagja, így nem volt kérdés, hogy a sorozatot le kell vakarni a webről, s pénzügyileg feltuningolva a képernyőre kell varázsolni. Így történhetet meg, hogy a limitált epizódból álló első évad tiszteletét tette tavaly.
Nekem nagyon bejött. Habár voltak negatívumai a sorozatnak, azért tartott egy bizonyos szintet, s kellemes őszi darának bizonyult. Az már csak hab volt a tortán, hogy nem is sokat kellett várni a folytatásra, amit pár rész után eltettem pihenőre. Nemes egyszerűséggel azért, mert nem fogott meg annyira, hogy tovább nézzem. Természetesen átmeneti kaszát jelentett nálam, így ismét bepróbálkoztam vele, s becsületből végignéztem a második évadot is, amely 13 epizódot ölelt fel. Meg kell mondanom számomra süllyedt a minőség. Annyira, hogy a tizenhárom epizód landolt a lomtárba. Persze az ősszel induló folytatásnál még ott leszek, s minden később derül ki majd.
Tovább…
Toy Story
Animációs filmek terén eléggé le vagyok maradva. Most persze jó páran hördülhetnének fel, s mondanák, hogy a rajzfilmek, animációs filmek a gyerekeknek valók. Nos, részben igazuk lenne, hisz tulajdonképpen ők a célközönség. Azonban egy felnőtt ember is rendkívül jól tud szórakozni ezeken, hisz tegyük hozzá: azért a legtöbb felnőtt a lelke mélyén egy kis részben mégis gyermek marad.
Gyermekkoromban elég kevés nagysikerű rajzfilmet láttam. Igazából csak azokat ismertem, amelyeket valamelyik csatorna levetített, vagy épp általános iskolában láttam. Így hát gyermekkorom meghatározóbb rajzfilmjei az Oroszlánkirály, Őslények országa, Vili, a veréb és társaik voltak. Persze mindig képben voltam az épp aktuális kedvencekkel. Azonban akkoriban valahogy nálunk nem igen volt divat moziba járni. Amit nem tudok mivel magyarázni, egyszerűen csak ez volt. Így nagyon sok érdeklődésemet felkeltett animációs filmet nem láttam. Az más kérdés, hogy internet hőskorában miért nem néztem meg eddig, de ugye ami késik, az nem múlik. Így nemrég szépen összegyűjtöttem azokat a rajfilmeket, animációs filmeket, amelyeket szeretnék bepótolni, vagy újra megnézni.
A Toy Story (Játékháború) egyik kivételt képez, hisz annak idején az egyik csatorna leadta mindkét epizódját. Idén debütált a harmadik epizód, de mielőtt megnézném szerettem volna egy kis vérfrissítést tartani, hisz csak az első epizódra emlékszem kristály tisztán.
Az alaptörténet roppant egyszerű: adott egy átlagos kisfiú, Andy. Mint a legtöbb fiúnak neki is nagyon sok játéka van. Amit nem tud, hogy ezeknek a játékoknak lelkük is van, azaz amikor az emberek nem figyelnek oda „életre kelnek”, s élik a maguk életét.
Legnagyobb tekintélynek Woody, a cowboy-baba örvend. Egészen Andy születésnapjáig, amikor is a kisfiú egy új játékot kap: Buzz-t, a „csillagharcost”, aki olyannyira jól sikerült gyártmány, hogy ő maga is elhiszi azt, hogy egy idegen bolygón zuhant le. Azonban rövid időn belül átveszi Woody helyét, aki nem igen örül ennek. S megkezdődik a két játék közötti harc.